Az élet értelme?

Aki rajong a sci-fiért, attól nyugodtan megkérdezheted, mi az élet értelme, mert rá fogja vágni, hogy 42. Sőt, akik nem rajonganak érte, azok közül is ennyit tudnak sokan. Douglas Adams Galaxis útikalauz stopposoknak című művéből származik az idézet, amely csak elsőre tűnik nagy hülyeségnek.

Azt olvastam ugyanis, hogy Douglas Adams értett némiképp a programozáshoz. Aki valaha kicsit is elmerült ebben a témában, az biztosan hallott az ASCII kódtábláról. Az ASCII kódtáblában a 42-es kód nem más, mint ez: *
Mi magyarok csak úgy hívjuk, "csillag", angolban a neve asterisk, oda pedig a latinból illetve ógörögből jön, a jelentése ott "kicsi csillag". Csillagocska.
Ha más nem, onnan ismerheti bárki, hogy ha rá szeretnénk keresni valamire például egy filekezelőben, akkor úgy szoktuk ezt csinálni, hogy " valami*.* ". A csillag, azaz az asterisk arra szolgál ugyanis a legtöbb kompjúternyelvben, hogy kifejezze az "amit csak akarsz", vagy "ahogy tetszik" lehetőséget.
Visszatérve a válaszhoz, amit az életet, a világmindenséget és mindent érintő kérdésre a szuperszámítógép adott: 42.

Azaz asterisk, azaz *.
Mi tehát az élet értelme?

42, azaz *, azaz "amit csak akarsz".
Ha tehát az élet értelmét keresed, ne keresd tovább, mert Douglas Adams megadta már 1979-ben.

Az élet értelme:  "az, amit csak akarsz".
Te magad határozhatod meg magadnak.
Így van ez a nagy kompjúter - amelyben mindannyian élünk - leprogramozva.
Úgyhogy "Ne ess pánikba!"

5475 HUF SMS-re - OTP Bank, így szeretünk

Részben érintettem egy másik írásomban, hogy miért mondtam le az SMS-értesítést az OTP Bank Zrt-nél. Következzen  most a történet teljes terjedelmében, hátha megértő szemekre talál.

Már most leszögezném, hogy nem akarom sem reklámozni, sem eláztatni az OTP-t. Törekszem a tényszerűségre és megpróbálok objektív maradni. Érdekem nem fűz sem egyik, sem másik hozzáálláshoz sem. Tehát ez nem reklám, nem vírusmarketing. Abban reménykedem, hogy eljut valami OTP-s döntéshozóhoz és elgondolkodik azokon, amiket leírok. Csak ennyi a célom. 

Szóval, 1995. környékén lettem OTP-s, kényszerből. A munkahelyemen köteleztek számla nyitásra, mert onnantól csak így lehetett megkapni a fizetést. Mondták legalábbis akkor, mert mint később kiderült, simán elutasíthattam volna ezt a kötelezést és hozhatta volna a postás is a fizetésemet. Sőt, hozhatná a mai napig is. Persze akit loptak már meg életében, az nem szívesen mászkál sok pénzzel a zsebében és nem is szívesen tart odahaza pénzt. Az egész fizetését semmiképpen. Minket gyerekkoromban kirámolt az egyik haverom és elvitte szegény szüleim mindkét fizetését... senkinek nem kívánom azt az érzést. Amikor sír az Anyukád és nem tudja, hogyan lesz ezután. Szerencsére aznap senki más nem járt nálunk, én nem loptam, így kizárásos alapon meglett a srác. A zsaruk kemények voltak és rutinosak, így bevallotta. De akkor is, bennem évekig élt ez a törés és azóta sem tudtam teljesen kiheverni. Hogy a legjobb barátod meglopjon... nincs rá szó.

Szóval nem baj az, ha az ember pénze biztonságban van, erre alapoznak a reklámok is és ebben konkrétan igazuk is van. Így aztán kis gondolkodás után nyitottam egy bankszámlát, amit használok azóta is. Azaz lassan 23 éve.

Amikor a Feleségemmel komolyra fordultak a dolgok - azaz kiderült, hogy Ő lesz a Feleségem - volt egy olyan kósza ötletünk, hogy ne tartsunk fenn két számlát, egy számlának kisebb a költsége, könnyebb kezelni és végülis egy család is vagyunk. Így aztán Életem Párja megszüntette a saját számláját és a fizetését átirányította az enyémre. Ahol természetesen számlatulajdonos lett, azaz velem egyenrangúként jogosult a számlát kezelni, azon bármilyen akciót végrehajtani. Azért írom le ezt, mert később jelentősége lesz.

Teltek-múltak az évek, az OTP Bank nagyon sok tervünk megvalósításában segített (gyakorlatilag mindent kölcsönből vásároltunk), így amikor házat vettünk, náluk vettük fel a lízinget is. Mármint az OTP-hez tartozó lízingcégnél. Azért írom le ezt is, mert a történetben később szerepe lesz.

Többen kérdezték már, hogy miért vagyok OTP-s, hiszen az egyik legdrágább bank, de én egyrészt hűséges típus vagyok, másrészt hiszem, hogy egyéb bankok ugyanúgy megvágják az ügyfeleiket, csak másképpen álcázzák. Ki van ám ez találva. És egyébként ha bankról van szó, számomra az egyik legfontosabb érv, hogy legyen fiókja sok helyen és ne kelljen nekem több városnyit utaznom, ha intézni akarok valamit. Az OTP ilyen, az utcánk végében is van fiókjuk (mondjuk ott még soha nem sikerült elintézni semmit, meg is szűnnek hamarosan, de ezt a hozzáállásuknak köszönhetik.) A lényeg, hogy mindenféle dolga ellenére én elvagyok az OTP-vel. De ha nem lennék, a lízing miatt hozzájuk vagyunk kötve még 20 évre. (Tudom, a lízinget ki lehet váltani, más banknál is van hasonló feltételekkel... utánajártam, nem éri meg. Maradunk.)

Szóval hozzá vagyunk kötve az OTP-hez, közben az autónk hitelét is tőlük vettük fel, a biztosításaink nagy része is náluk van.

Ezért is zavar egy kicsit, hogy február 06-án 07.06 perckor üzenetdíjként levontak a számlánkról 5.475,- forintot.

Mint írtam, a kettős számlatulajdonlásnak szerepe van a történetben, ugyanis már korábban is sérelmeztem, hogy havonta 2000-2500-3000 forintokkal megvágnak üzenetdíj címén, ezért próbáltam az OTPdirekt weboldalon faragni az értesítéseken.

Beállítottam például limiteket, azaz hogy 10.000,- alatt ne jöjjön értesítés. Ezen felül a bejövő pénzekről nem kértem értesítést, csak a levonásokról.
Na, ennek az lett a következménye, hogy szépen elvesztettem a fonalat a pénzügyeimhez. Ennek lett például a következménye az az eset, amiről ebben a korábbi írásomban írtam (ide kattintva olvashatod el.)

Közben a Feleségem továbbra is kapott mindenféle üzeneteket, akármit kapcsolgattam én az online felületen.

Eléggé értek a technikához, azt gondoltam, hogy egy ilyen egyszerű dologgal megbirkózom.

Hát nem.

Próbáltam kikapocsolni a feleségem üzeneteit, de az ő telefonszáma nem is volt megadva a rendszerben. Akkor hogyan kap mégis üzeneteket? Betettem a telefonszámát, majd töröltem, hátha valami bennragadt dologról van szó. Ekkor is kapta továbbra is az SMS-eket, mindenről.

Aztán feladtam, visszaállítottam mindent az eredetire.

Gondoltam én.
Mert innentől bármit csináltam, a Feleségem mindent kétszer kapott meg, mindent kétszer kapott meg. :)
Ezt persze említette nekem, de elment a fülem mellett.

Február 06-ig, amikor megjött ez a kedves levonás.

Bementem az OTP-be személyesen és ott derült ki, hogy a feleségem ugyan szintén ezen a számlán van, de az ügyeit csak ő maga intézheti. Azaz a számla egy, de mégsem. Nem töröltethetem tehát az ő telefonszámát, sőt én nem is láthatom.

Ezért nem láttam, hogy egyszer be van állítva az Ő oldalán az értesítés és erre küldtem én rá mindent még egyszer. Nameg a sajátomra. Így lett minden SMS-ből 3 SMS és így lett a végösszeg 5.475,- HUF.
Hogyafenevinnéel!

Én rontottam el?

Igen, beismerem. Álmomban nem gondoltam volna, hogy egy ilyen egyszerű dolog ilyen bonyolult lehet.
(Zárójelben jegyzem meg, hogy ha nekem, a technikai dolgokban jártas polgárnak ez gondot okoz, akkor a kevésbé jártas, átlagos magyar polgárnak még inkább gondot fog okozni. Ennek eredménye a sok elégedetlen ügyfél. Mellesleg...)

De nem ez a lényeg.

Az elmúlt hónapban számos SMS-t kaptam az OTP-től, hogy megújul a Smartbank alkalmazásuk és hogy mindenképpen frissítsem.
Meg is tettem. Az alkalmazás jó, számos olyan funkciója van, amiket tudok használni.
Látszik, hogy odafigyeltek a fejlesztésnél. És nem spóroltak a költségeken.
De ha már ennyi energiát belefektettek, nem lehetett volna egy e-mailes értesítést belefejleszteni a rendszerbe?

2017-ben, a Gmail korában nem kérhetném, hogy a banki tranzakciókról a rendszer ne SMS-ben, hanem e-mailben értesítsen?
Az okostelefonokra az e-mailek azonnal megérkeznek. A Gmail fiókomba én már régóta átmentem az SMS-eimet is.

Így aztán az e-mailes értesítés ugyanúgy működhetne, mint az SMS- csak INGYEN. A banknak is ingyen, meg nekem is ingyen. Nem éri meg?
Nem érné meg, hogy én egy elégedett ügyfél legyek és a zsebemben maradjon havonta pár ezer forint?

Tényleg nem értem a hozzáállást.
Ha valaki érti, magyarázza meg nekem, legyen szíves!
Előre is köszönöm!
(Azt is köszönöm, ha esetleg megosztod ezt az írást, hátha eljut valaki olyanhoz, aki az ügyben dönteni és intézkedni tud. Jópár ember életét tennék jobbá...)

Amikor 19 helyett 91 ezret ad ki az automata

Az úgy kezdődött, hogy kellett egy öltönykabátot vennem és nem tudtam, hogy a boltban elfogadnak-e hitelkártyát. Az öltönykabátok akciósan 10.000,- forintba kerültek, úgyhogy vettem ki 19 ezret. De az automata 91-et adott ki...

Volt már baj ezzel az automatával. A múlt héten 20 helyett 10-et adott ki, az egyik tízest elnyelte. Az ügy folyamatban van, talán visszakapom a tízesemet. (Szerkesztve: közben visszakaptam és elnézést is kértek tőlem.)

A lényeg annyi, hogy nem csodálkoztam a dolgon. Persze az is lehet, hogy rosszul ütöttem be és tényleg 91-et kértem. Mivel siettem, eltettem a 91 ezer forintot és rohantam az öltönyboltba.

Hogyan ad ki az automata 91 ezret? Nos, kiad 4 darab húszast, 1 darab tízest és 1 darab ezrest. Az öltönyboltban volt is nekem tetsző öltönykabát és mivel nyakkendőt is vettem hozzá, az egyik húszassal fizettem. A boltos hölgy nagyon kedves volt és még meg is nézte, milyen szép lett az új húszezres.

Fogtam az öltönyt és mentem a dolgomra. Amikor aztán úgy 2 óra múlva lett 5 percem, azért csak felhívtam az OTP-t, hogy a dolgot tisztázzuk. Némi kapcsolgatás után el is jutottam egy élő emberhez, aki egy másik élő emberhez kapcsolt és alig 10 perces várakozás után - nameg Anyja neve 3 példányban bediktálása után - a hölgy meg is tudta nézni azt, hogy az automata mit könyvelt le.

(Zárójel: a múlt hónapban SMS-ekre az OTP levont 5.475,- azaz ÖTEZER-NÉGYSZÁZHETVENÖT forintot. Nem írtam félre, tényleg ennyit. Ezen felbuzdulva letiltottam az SMS szolgáltatást és a Smartbank alkalmazásban nézegetem az egyenlegemet. De a pénzkivételt csak később, többnyire másnap könyvelik le, így ha nem tudja az ember pontosan, hogy mennyi pénze volt, akkor nem látja az egyenlegből, hogy az utolsó tranzakció mennyit vont le. Persze nekem gyanús volt, hogy 91-et biztosan nem, de inkább nem hagyatkoztam az emlékeimre. Csak annyit még, hogy 2017-ben egy akkora banknak, mint a Zótépé, meddig tartana megírni egy szoftvert, ami e-mailre küldi a tranzakciókat? A g-mail korában ez sima ügy, az e-mail ugyanolyan hamar megérkezik, mint az SMS. Csak ingyen van. A banknak is, de főleg nekem. Na, mindegy! A teljes sztorit sokak unszolására megírtam, ide kattintva olvashatod el. Zárójel vége.)

Szóval a hölgy megnézte nekem és azt látta, hogy az automata 19.000,-t adott ki. Ekkor mondtam a hölgynek, hogy ami nem az enyém, azt azért visszaadnám. Volt annyira rutinos, hogy arra megkért, hogy nézzem meg jól a pénzeket, amit a gép kiadott. Megnéztem és ekkor láttam, hogy nem húszezresek, hanem kétezresek vannak a zsebemben. Most változott a kétezres és ezért kevertem össze a húszezresekkel. A hölgynek mondtam, hogy a hívásom ezek szerint tárgytalan.

Viszont akkor az öltönyért 2000 forintot fizettem, amiből visszakaptam 10.000,- azaz tízezer forintot. Az öltöny tehát mínusz nyolcezrembe került. Azaz, nekem fizettek nyolcezret azért, hogy hozzam el.

És itt vége is lehetne a történetnek, ha nem lennék becsületes.

De az vagyok és remélem, ezzel nem vagyok egyedül. Még csak nem is dicsekedni akarok ezzel, mert ez nem érdem, hanem alap. Alapvetőnek gondolom ugyanis, hogy az ember nem csapja be a másikat. Tudom, hogy többen baleknak fogtok nézni, de én azonnal hívtam a boltot, ahol is a hölgy vette fel, akinek mondtam, hogy pár órája voltam nála öltönyt vásárolni.

Emlékezett rám és arra is, hogy becsapta magát egy kétezressel.
Tehát nem azt mondta, hogy én becsaptam. Ez már egyfajta emberi nagyság, amire csak felnézni tudok.

Gyorsan biztosítottam arról, hogy amint lehet, viszek neki egy igazi húszezrest, ez meg is történt még délután.
Mint kiderült, nem sokkal a távozásom után mutatta a főnökének, hogy milyen az új húszezres és akkor döbbent rá, hogy egy nullával kevesebb van rajta.

Gondolom, ilyenkor azért az emberben egy világ dőlhet össze. Mert ugyebár bejött egy fiatalember, akivel kedves volt, akit körülugrált (megmutatott vagy 30 nyakkendőt), majd ez a fiatalember mosolyogva és udvariasan átverte 18.000,- forinttal.
Gyanítom azt is, hogy ezt a 18 ezrest a fizetéséből a hónap végén levonnák. 18.000,- forint ráadásul olyan összeg, amit már mindenki megérez, de egy bolti eladó mindenképpen.

És mindez látszott is rajta.

És a megkönnyebbülés is, amikor a 2 darab régimódi tízezrest odaadtam, nagy elnézéskérések közepette.

Természetesen a hálát próbálták volna kifejezni, így maga a boltvezető akart nekem adni egy nyakkendőt, majd amikor nem fogadtam el, a hölgy ajánlott fel nekem 10% kedvezményt a következő vásárlásomból.
De nekem ez nem kellett.
Sőt, szerintem nekem kellene valamit felajánlani azért, mert nem vagyok képes  - már sorozatosan - odafigyelni arra, amit csinálok. Persze az sem mentség, hogy az OTP automatából én még soha nem vettem ki húszezrest (mindig töredékösszeget veszek ki, hogy legyen nálam apró, azaz jellemzően 9000 vagy 19000 forintot) és így a húszezressel én nagyon ritkán találkozom, így mivel a kiadott pénz nem olyan volt, mint az általam ismert 2000 forintos, és a darabszám is stimmelt, az agyam automatice azt látta, amit szerettem volna látni.
Az is egy szerencsétlen egybeesés, hogy ha kiveszel 19 ezrest, azt ugyebár úgy kapod meg, hogy 1 tízezres, 4 kétezres és 1 ezres. 91 ezernél meg ugyebár 1 tízezres, 4 húszezres, 1 ezres. Azaz még a darabszám, azaz a bankók száma is stimmel.
Akárhogy is van, én hibáztam és miattam volt ennek az egyébként kedves, türelmes hölgynek 4 kellemetlen órája.

A lényeg mégsem ez.
A lényeg a következő: először is úgy tűnt, hogy 91 ezrest kaptam de csak 19-et vont le a bank. Itt nyertem volna 72 ezrest. Aztán kiderült, hogy nem a bank tévedett, hanem én, de még mindig pozitív volt a mérleg, mert tízezer helyett mínusz nyolcezerért vettem az öltönykabátot. Azaz itt is tizennyolcezer még az én nyereségem. De ezt is visszaadtam.
Akkor végül is mit kaptam ettől a szituációtól? Mit nyertem?
"Csak" a lelkemet.

Mert a lelkem nem az ördögé! Csak egy célom van a földi életemben, hogy ez így is maradjon!
Sokat hibázok, sokszor vagyok méltatlan, sőt mindig méltatlan vagyok...
"... hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én lelkem."

Köszönöm az ilyen próbákat és köszönöm, hogy csak annyit mérsz rám, amennyit elbírok!

Alarm! Avagy Rádió 1- csak igazi szívatás megy

3 hónap elkeseredett dühét írom ki most magamból és szándékaim szerint megpróbálok kulturált hangnemben maradni. Nem lesz könnyű, de végülis ez a nap egy szép nap. Miért csipog a rádiód a kocsiban? Elmondom én, olvasd csak...

Kezdjük egy kis SEO-val, azaz keresőoptimalizálással. Ha arra lennél kíváncsi, hogy miért csipog a rádió MP3 lejátszás közben, vagy arra, hogy Suziki Swift rádiónál miért hallgat el az MP3 lejátszás egy pillanatra, esetleg azt keresnéd, hogy mi az az ALARM felirat a rádiód kijelzőjén, akkor jó helyen jársz. Remélem, ezen mondatok alapján idetaláltál és megóvlak pár havi idegeskedéstől. Igaz és szomorú történet következik, happy enddel.

Tavaly, azaz 2016-ban a nyár végén vettem egy új autót. Ez egy Suzuki Swift. Többek között azért vettem meg ezt és nem a hasonló áron kapható úgynevezett konkurenciát, mert ebben az autóban volt benne MINDEN, ami nekem kellett. Nem részletezném, de az egyik fő vonzerő az volt, hogy nem csak motorikusan, hanem elektronikában is megvan benne minden, ami nélkül én élni nem nagyon tudok.

Van benne például egy központi multimédiás egység, amely lejátszik MP3-at. CD-ről is, de a rádió alatt van egy USB csatlakozó, ahová bedughatsz pendrive-ot (USB-kulcsot) és arról mehet is a zene. Ennek azért is örültem, mert CD nagyjából 7 éve nem volt a kezemben, de DVD-sem vagy 5 éve. A franc fog ezekkel szívni, meg cserélgetni őket, miközben 32 GB-s USB-kulcsokat lehet venni 6000 forint körül, amikre ugyebár felfér cirka 15.000 azaz tizenötezer MP3-as szám. Az pedig sok.

Szóval felcsillant a szemem, amikor először ez egyik ismerős Suzukijában ülve, majd a szalonban a Swifteket nézegetve megláttam az MP3 feliratot a fejegységen. Írtam korábban róla, hogyan lett nekem Suzukim nagyjából 2 hét alatt ide kattintva elolvashatod, a döntésben tehát a multimédiának szerepe volt.

Az élet szépen zajlott, élveztem a zenét (is). Beköttettem a másik kocsiból kiszedett mélykiemelőt az anyósülés alá, ez még dobott annyit a hangzáson, ami már minden igényt kielégített.

Aztán egy nem annyira szép téli napon elkezdődött a kálváriám. Remélem, sikerül beszúrnom róla egy videót is, de azoknak, akik nem tudnak videót nézni valamiért, leírom a sztorit, ahogyan én megéltem.

Az történt ugyanis, hogy a rádió, illetve a fejegység MP3 lejátszás közben véletlenszerűen elkezdett csipogni. Ment a zene, egy rövid időre elhallgatott, aztán egy-két rövid csippanás és ment minden tovább.

Ha volt valaha ilyen élményed, nem kell magyarázzam milyen idegesítő. Ha nem volt még ilyen élményed, hát hidd el nekem, hogy az ember legszívesebben belevágna egy fejszét a rádió közepébe.

Arról már csak úgy mellesleg teszek említést, hogy ez a dolog veszélyes is, hiszen az ember vezetés közben reflexből odakapja a fejét, ami a budapesti forgalomban, vagy az autóúton 110-nél nem egészséges.

És a legidegesítőbb az volt, hogy többnyire SEMMIT nem írt ki a kijelző, csak csippant kettőt és rendszerint mire odanéztél, már nem is láttad, mi történt.

Naná, hogy elkezdtem nyomozni. Bizonyára észrevetted az írásaimból, hogy konyítok valamit a kütyükhöz. 10 évig írtam teszteket, járt már ez-az a kezeim között. Na, ezért volt külön idegesítő, hogy nem boldogulok a dologgal. Egészen a mai napig.

Szóval próbálkoztam. Elolvastam a kocsi kezelési útmutatóját, ami egyébként egy vicc. Annyi azért volt benne, hogy az MP3-aknál kerülni kell a VBR-t, azaz a változó bitrátát és konkrétan leírja azokat a formátumokat, amiket tuti biztosan támogat a fejegység. Úgyhogy első lépésként átnéztem a fájlokat és kiválogattam azokat, amelyek nem felelnek meg a követelményeknek. (Zárójelben jegyzem meg, hogy kapja be az a mérnök, aki 2016-ban olyan MP3 lejátszót csinál, ami nem játszik le mindent! Baszkikáim, 2016-ban a lejátszónak még a flac-ot meg az ogg-ot is vinnie kellene, nemhogy az ÖSSZES MP3-at! Mindegy, így jártam...). Szóval csináltam egy olyan válogatást, ami megfelel a követelményeknek és elsőre boldog is voltam, mert Budapestre menet egyszer sem csipogott a rádió. Aztán hazafelé megint kezdte. Volt olyan szám, amibe 3-szor csipogott bele. A fejem majdnem eldurrant...

Tovább olvasgatva olyat is láttam a kezelési útmutatóban, hogy a pendrive ne legyen nagyobb 4 GB-nál. (Zárójel: 2016-ban 4 GB-s pendrive? Baszkikáim, ez komoly?). Na mindegy, némi intrenetes keresgélés után sikerült találnom 4GB-s pendriveokat, darabját 1300 forintért. Vettem is vagy hármat és ezekre elosztogattam a fontosabb zenéimet. Még jó is, hogy másik pendrive-on van a rock és másikon a disco, így nem kell annyit keresgélnem a tekerőgombbal a könyvtárak között. Legalábbis így nyugtattam magamat. (Zárójel: SOHA ne vegyél olyan készüléket, ami nem érintőképernyős, mert tekerőgombokkal 10000 azaz tízezer MP3 közül megtalálni azt, amit keresel, mindezt egy háromsoros mátrix kijelzőn, vezetés közben... remélem, hogy van a pokolnak olyan bugyra, ahová azok kerülnek, akik ezt kitalálták és az ítélet napjáig kell MP3-akat keresgélniük a rohadt tekerőgombbal!).
Szóval a zenék felmásolva 3 különböző pendrive-ra, lássuk!
Reggel Budapestre menet minden oké volt, aztán délután hazafelé menet megint a csipogás. Rendes és türelmes nő a feleségem, mert neki kellett elviselnie, hogy a véleményem kihallatszik, ami persze nem nagyon volt szalonképes.
Nem adtam fel, olvasgattam és közben elkezdtem elemezni, mikor csipog a rendszer.
Az MP3-ak formátumával és a pendrive méretével nem volt összefüggésben, mert előkerült egy olyan 2 GB-s pendrive is, amit még a másik kocsiban is hallgattam és a Suzukiban is hallgattam októberig csipogás nélkül.
Arra gondoltam, hogy valamit elnyomkodhattam a fejegységen és bekapcsolhattam valami funkciót.

Az RDS-re már az elejétől gyanakodtam, de az RDS-nek csak a rádiózás közben van értelme, azért hívják Radio Digital Signal-nak. A kezelési útmutatóban kikerestem, hogyan kell kikapcsolni mindent és látszólag sikerült is. De Budapesthez közelítve csak csipogott a fejegység, mintha muszáj lett volna neki.

Ekkor jött az első szikra, mert az egyik csipogásnál éppen néztem a kijelzőt és egy pillanatra mintha azt láttam volna felvillanni, hogy ALARM. Na, itt kértem meg a feleségemet, hogy videózza már a rádió kijelzőjét folyamatosan a telefonjával, hogy vissza tudjuk nézni a történéseket. Megtette, meglett a videó. Beszúrom ide és direkt meghagyom az egészet. Ugyanis ha kíváncsi vagy, milyen érzés ez a kocsiban ülve erre a pittyegésre vadászni, akkor ne nézd a képernyőt, hanem csak akkor nézz oda, amikor hallod a pittyegést. Ha nincs kedved ezzel szórakozni, tekerj a végére, ott van a lényeg:

Na, nem tudom, mennyi türelmed volt hozzá, hogy megpróbáld visszanézni, mi is történt, de ha elég türelmes vagy, úgy 5-10. alkalomra eltalálod, hogy pont ott állítsd meg a felvételt, ahol a lényeg van. Én segítek, íme:

Na, megegyezhetünk abban, hogy a kocsiban, vezetés közben ezt SOHA nem fogod elolvasni? Megegyezhetünk abban, hogy esélyed nincs, hogy rájöjj, mi a franc pittyeg?
Megegyezhetünk.
Esélytelen volt a dolog számomra is.
Abban persze bíztam, hogy egy más elmeállapotban, amikor nem ezen gondolkodom, be fog ugrani a megoldás. Volt már ilyen, többnyire meg szoktam álmodni a dolgokat.

Így álmodtam meg azt az egyik éjjel, hogy ezek a csipogások csak Budapest környékén vannak, elhagyva Vácot megszűnnek. Idehaza a Dunakanyarban heteket lehet autózni, de a Börzsöny vonulatai között sincs egy árva csipogás sem. Még a 32 GB-s pendrive-on tárolt összevissza MP3-ak sem csipognak.

Aztán egy plakáton megláttam ezt:

Ez a Rádió 1 vételi körzet képe.
Akkor még mindig nem állt össze a dolog.

Míg nem a mai reggelen, Budapest felé autózva a fejegység nem csak csipogott, hanem 2 másodpercre át is váltott egy rádióadóra és közben azt írta, hogy ALARM. Éppen egy Pink szám ment (elég katasztrófa az magában), majd 2 másodperc után visszaváltott az MP3-ra.
Most megvagy!
Átkapcsoltam a rádióra és megkerestem, hol megy éppen Pink. A Rádió 1-en ment.
És itt összeállt a kép!
Mint a villám, úgy csapott belém a felismerés!!!
Mióta csipog a fejegység? Tél óta. Akkor mentek át a Balázsék a Rádió 1-re és akkor állítottam be a programozott adók közé. Addig egyszer hallgattam bele, de ezek a (fos) zenék amik ott mennek számomra elviselhetetlenek.
Szóval azóta csipog a fejegység, amióta be van programozva a Rádió 1.
Hol csipog a fejegység? Budapest közelében. Ahol a Rádió 1-et fogni lehet. A Dunakanyarban, ahol nem lehet fogni, nem csipog.
Mikor nem csipog a fejegység? Hát amikor nagy ritkán reggel a Balázsékat hallgatjuk. Merthogy amikor azt az adót hallgatod, akkor hiába jön RDS szignál, nincs hová átkapcsolni, ugyanis ott vagy éppen.

Mit csinál a fejegység, amikor csipog? Kiírja (elvétve), hogy ALARM. Azaz, valahonnan kap egy ALARM RDS jelet és ezért kapcsol oda.

Szóval akkor mi a megoldás?
Ki kell kapcsolni az ALARM jelzést. De hát azt NEM LEHET, mert ez egy olyan jelzés, amit arra használn(án)ak, hogy ha valahol vészhelyzet van (például ülnek az autósok a hóban az M7-esen március 15-én, ugyebár), akkor ott az autósok rádióját távolról erre a jelre lehessen átrántani és lehessen őket figyelmeztetni (hogy üljenek át másik autóba, ugyebár).
Csakhát nem erre használják!
Két lehetőség van:

Az egyik, hogy a Rádió 1 technikusai balfaszok, és véletlenül küldenek ki ALARM jelet nagyjából 10 percenként.
Ezt nem hinném, ennyire balfasz nem lehet senki.

A másik, hogy TUDATOSAN kiküldik a jelet, hogy annak a rádiója is odakapcsoljon, aki egyébként nagyívben kerülné ezt a rádiót. Ezt meg egyszerűen nem akarom elhinni, ez annyira aljas.

Az a szerencse, hogy nem is kell eldöntenem, melyik variáció az igaz.

A megoldás ugyanis pofonegyszerű és úgy néz ki, működik is: törölni kell a Rádió 1-et a programozott adók közül. Én azt csináltam, hogy lefelé elhangoltam egy kicsivel a rádiót, így ha Rádió 1-et akarok hallgatni (félévente egyszer), odakapcsolok a hibásan beprogramozott programhelyre, majd felfelé nyomok egy automatikus keresést.

A lényeg: NEM CSIPOG A RÁDIÓ! EGYSZER SEM CSIPOGOTT MA REGGEL, BUDAPESTEN SEM!!!!!

Úgyhogy ennyi!

Diadal.

Ezt sem adtam fel, ezt is megoldottam.

És most büszke vagyok magamra.

Szerintem jogosan...
(Hogyrohaggyommeg!)