2011. február 15., kedd

Békávé varázsolnak!

A budapesti tömegközlekedés varázslatos dolog! Ahányszor csak alkalmam van elmerülni ebben a szennyben, amit a békávé elkövet tömegközlekedés címén, mindig élvezem. Mármint azt, ha vége van.
De: mivel a belvárosba ELVBŐL nem megyek autóval, marad kettő megoldás. Az egyik, hogy amikor olyan az idő és maga a tevékenységem is megengedi, BRINGA. Ha viszont vagy az idő, vagy az elvégzendő feladat nem teszi lehetővé, kénytelen vagyok a tömegközlekedésre hagyatkozni. És mivel erre kevés esetben van szükség, nekem konkrétan elég egy tízes füzetjegy egy hónapra. Ezt viszont MINDIG megveszem, SOHA életemben nem blicceltem még a BKV-n. Egyetlen egyszer - önhibámon kívül - mentem olyan gyűjtőjeggyel, ami időközben megdrágult. Amikor erre rájöttem, kilyukasztottam mégegyet a lelkiismeretem miatt.
Nem az önmagam felmagasztalása miatt írom le ezeket, csak azért említem meg ezirányú becsületes viselkedésemet, mert talán magyarázat arra, miért is bánt annyira a tegnapi eset, hogy ki kell írjam magamból.
Történt ugyanis, hogy a gyűjtőjegyemet ottholfelejtettem. Így aztán a Dózsa György úti metrómegállóban a BKV hivatalos partnerétől (a kassza ugyanis DÉLUTÁN NÉGYKOR BEZÁR????) vásároltam egy másik 10-es gyűjtőjegyet. A Dózsa Györgytől a Blahára mentem, a lejáratnál lyukasztottam egy jegyet, amellyel, egy átszállással meg is érkeztem a Blahára. Ott elvégeztem a munkámat, majd elindultam hazafelé. A Blahán a lépcső tetején megint kezeltettem a jegyemet az automatával, majd az ajtóban álló ellenőröknek bemutattam. Megnézték, nem szóltak semmit, lementem a metróba és elindultam hazafelé.
A Deák téren átszálltam a kékre. Nem tudom mióta, de egy ideje eltűntek az átszállásnál a kapuk, azaz nem kell még egy jegyet kezelnem, ha még egy metróval szeretnék utazni. Ez pozitív és azt mondom, hogy így nekem speciel megéri a BKV-t használni, hiszen két jegynél olcsóbb volt az autó is, de ez az egy jegy korrekt ár. TÖBBEK KÖZT EZÉRT NEM IS CSALOK a jegyekkel, hanem becsülettel megveszem és kezelem azokat.
Szóval a Deákon szálltam át, és megérkezve a kék metró szintjére, belebotlottam ebbe a két jól képzett ellenőrbe. Mutatom a jegyemet, erre a következő párbeszéd zajlik le (E=ellenőr, S=Sanci, azaz én):
E: Fiatalember!
S: (Csak magamban: ja, fiatalember... Három diplomás, lassan negyven éves mérnökember vagyok, neked maximum URAM!!! De nem szólok, magamban tartom, hiszen az az én személyes problémám, hogy a "fiatalember" megszólítást egyenértékűnek tartom az "öcsi", a "kis majom", a "te kis hülye" kifejezésekkel. Úgyhogy kussolok).
E: Megkérhetném, hogy legközelebb várja meg, hogy az automata rányomtasson a jegyre, mert így nem látszik, hol kezelte.
S: Ne tessék haragudni, de - szerencsére - ritkán járok metróval, így nincs rutinom a jegykezelő automaták kezelésében. Azt gondoltam, az ember beteszi a jegyet, lekezeli és lehet utazni.
E: De ha túl hamar kihúzza, akkkor a nyomtató nem tud rá nyomtatni és így a jegy érvénytelen.
S: Rendben, legközelebb odafigyelek. Keziccsókolom! (Magamban: örüljél!)
Amiért ezt a dolgot leírom: adva van egy becsületes, budapesti honpolgár, aki MINDIG megveszi a jegyét, lekezeli és MÉGIS BASZOGATJÁK? Én vagyok a hibás azért, mert a BKV KÖZPÉNZEN olyan jegykezelő automatákat szerez be, amelyek ezek szerint NEM ALKALMASAK a feladatuk ellátására? (Hogy ez így van, azt bizonyítja az előző jegyem és a korábbi gyűjtőjegyek, amelyeket nem szoktam eldobni - a gyerekeknek tökéletes békávést játszani -, mert ezeken a jegyeken 10-ből 6-nál OLVASHATATLAN A RÁNYOMTATOTT FELIRAT? )
Én vagyok a hibás? Átlagos felnőtt emberként NEM TUDOM KEZELNI a jegykezelő automatákat? Iyen béna vagyok?
Vagy a "kedves" alulfizetett és aluliskolázott, személyes higiénia és testsúly terén kihívásokkal küszködő ellenőrnő lenne a hibás, akinek kiadták, hogy tegye szóvá, ha ilyet lát? Ő a hibás, ha azt feltételezi, hogy azért nem olvasható a felirat, mert én így akarok csalni?
Nem hinném.
Ő szegényem csak annyiban "hibás", hogy miközben ezt a lélekölő munkát kénytelen végezni, nem veszi le a viselkedésem alapján, hogy valószínűleg nem szándékom a csalás. Ha az lett volna ugyanis, akkor kikerülöm őket, hiszen mesziről ki lehet szúrni az ellenőrzést, olyan bénán csinálják. Ezzel csak arra szeretnék utalni, hogy nem PONT EGY RETVES JEGGYEL CSALNÉK és nem így, ha akarnék...
De ha ezektől eltekintünk, Ő annyiban hibás, hogy NEM TISZTELI MEG az utazót, ha másért nem, hát azért, merthogy a fizetését részben az általam befizetett adóból, részben az általam megvásárolt jegy árából kapja. Tisztelet alatt értem például az "Uram!", vagy "Hölgyem!" megszólítást a "Fiatalemberezés" helyett. A fiatalember ugyanis összetett szó, a fiatal és az ember szavakból áll, egyik sem tartalmaz udvariasságot. A fiatalt ezesetben kifejezetten lealacsonyítónak érzem, de legalább embernek néz...
Nem boncolgatom most, miért UNDORODOM a békávétól úgy ahogyan van, mert biztosan bennem van a hiba, hogy budapesti létemre ha csak lehet, elkerülöm ezt az igen szimpatikus állami monopol-nagyvállalatot, amelynek fenntartásához persze ennek ellenére akkor is keményen hozzájárulok, ha évente esetleg egyszer sem utazom rajta. Erről nem ő tehet.
Nem boncolgatom, hogy tömegközlekedéssel csak az utazik, akinek más választása nincs, és ez bizony NINCS ÍGY JÓL! A tömegközlekedésnek vonzónak kellene lennie, amit bizonyos módszerekkel el lehet érni. Ez pár kilométerrel nyugatabbra sikerült is, Bécsben nem is autóznak az emberek. Erről sem tehet...
Nem boncolgatom, hogy az ilyen attrocitások miatt - bár biztosan én vagyok túlérzékeny - csinálnak a magamfajták sportot abból, hogy ezt a méltán "szeretett" monopol-nagyvállalatot lehetőleg elkerüljük. Na, erről már tehet...
És nem boncolgatom, hogy csak az én személyes hozzáállásomnak köszönhető, hogy helyette nem autóval vagy taxival oldom meg a belvárosi közlekedésemet, hanem biciklivel. Megtehetném, állok úgy anyagilag. Szerencsére állok úgy erkölcsileg is, így "nem teszem be a kerekeimet" a belvárba. Ehhez meg az esetnek semmi köze...
És azt sem boncolgatom, hogy különböző érdekcsoportok mit és hogyan tesznek azért, hogy az én bringás közlekedésemet lehetetlenné tegyék, mert ha a fejük tetejére állnak, én, illetve MI akkor is bringázni fogunk. Ez viszont egyre jobban érinteni fogja őt is, hiszen ha egyre többen esünk ki a tömegközlekedésből, akkor csökken a bevétel és valakit ki kell rúgni. Én éves szinten 12 havi bérletet már most megspórolok, ez pont egy ellenőr havi fizetésével azonos nagyságrend ám...
De mindezt azért nem boncolgatom, mert egyszerűen letojom!
Letojom a mocskos metrókocsikat, az áporodott, bacilusgazda levegőt!
Letojom az alulfizetett, aluliskolázott, alulmotivált, képletesen és konkrétan mosdatlan alkalmazottakat!
Letojom az ellopott közpénzeket és az emiatt fennálló folyamatos hiányt, amit többszörösen fizettetnek meg azzal is, aki be sem teszi a lábát a BKV üzemi területére!
Letojok mindent!
Miért? Cinikus lennék? Lehet. De inkább azért, mert NEM tudok rajta változtatni. Akkor meg mit lehet tenni?
Majd legközelebb odafigyelek, hogy a jegyemen ne mosódjon el a felirat, de azt azért üzenem innen a kedves döntéshozóknak, akik igenis TEHETNEK MINDENRŐL, hogy KAPJÁTOK BE!
Remélem finom voltam és nőies, de ezt hozza ki az emberből, ha ilyen közeggel érintkezik.
Ha nem vigyázol, bizony békávé varászolnak...

2011. február 5., szombat

A Galaxis gyökere, avagy hogyan rootold a Galaxy Tab-et

Kicsit techshit a dolog, de mindenképpen pozitív a vége, így megírom.
Történt, hogy hosszas gondolkodás után szert tettem egy Galaxy Tab-re. Ez egy mobil internetes eszköz (MID), kicsit olyan, mint egy felfújt GalaxyS telefon. Kicsi, lapos, kényelmes, sokoldalú. Nekem való...
Mire is jó konkrétan? Mindenre, amire az asztali gép, csak sokkal kényelmesebben. Hogy miért is hódítanak ezek a Tab-ok, azt igazán most értettem meg. A teljes szabadságot adják, hiszen például a Galaxy Tab 12 centi széles így belefér egy öltöny belső zsebébe és nem kell magunkkal vinni külön táskát neki. Emellett könnyű és az ember internetezési szokásai átalakulnak, a helyszínek áttevődnek, a gép előtti görnyedés átalakul az ágyban, kerti hintán, a szőnyegen - röviden: kényelmesebb helyeken - történő foglalatossággá. Azért kényelmes, mert nagy a képernyőja, sok a háttértára és mindent meg tudok oldani vele, amit eddig a pécével kellett.
De ezért nem vettem volna meg. Amiért megvettem az az, hogy a hozzá kapható kábel segítségével a képe kitehető kivetítőre, tévére és így az ember elegánsan tarthat meg vele egy előadást, amelynek végén az anyagát - amely online fenn van a Google fiókban - pár kattintással megoszthatja a hallgatósággal. Szóval ez a jövő, mérhetetlen sok időt spórol nekünk egy ilyen Android cucc.
DE:
Naná, hogy van "de". A "de" most az, hogy az Android készülékeken a gyökérhez - root - nem férhetünk hozzá. Ennek az az előnye, hogy például nem törölhetünk bele létfontosságú fájlokba és így nem tehetjük tönkre a gépet egy félrenézéssel.
Sajnos hátránya is van: bizonyos szoftverek - értelemszerűen azok, amelyeknek root hozzáférés kellene - nem futnak rajta. Hogy ez ne így legyen, ahhoz kell a rootolás.
Szép magyar szó, de még mindig jobb, mint lefordítva: gyökérkedés... :)
Szóval, ha az ember szeretné kihozni a maximumot, akkor eljön ez a pillanat: rootolni kell a gépet.
Hogyan állunk neki? Naná, hogy Google barátunkat faggatjuk, azaz internetes kereséssel. A keresés eredményeként találunk is leírásokat - még magyarul is - így nagy önbizalommal nekiállunk este 10-kor. Ugyanis 5-10 percet ígérnek.
A folyamat - elviekben - úgy zajlik, hogy egyszer összeszinkronizáljuk a Tab-ot a számítógépünkkel, ehhez kell a Samsung Kies nevű szoftverje. Ilyenkor települnek a Samsung driverek, amelyeknek köszönhetően a számítógép látni fogja a Tab-ot. Akik nem szeretik a Kies-t - én is ezek közé tartozom - a drivereket feltelepíthetik kézzel is, az eredmény elvileg ugyanaz.
Miután ez megvan, le kell választani a készüléket és a beállításokban a hibakereső módot - debug mode - aktiválni kell és így kell feldugni újra a számítógépre.
Ezután - a leírásokban belinkelt - Super One Click nevű szoftverre lesz szükségünk. Nem egy nagy vaszisztdasz, elviekben kettő kattintást kell tennünk benne és várnunk pár percet.
Elviekben.
Gyakorlatban ugyanis a folyamat különböző pontokon kifagy.
Ekkor kezd az ember utánaolvasni még és ha szerencséje van, megtalálja a megoldást, amely egy-két weboldalon van csak elrejtve. Illetve a megoldás egyik része. Ez pedig az, hogy a külső SD kártyát a művelet előtt le kell választani. Ha ez megvan, nem fagy ki a folyamat...
Végigmegy és örülnénk is, de ne! A rootolás végén kiírja ugyanis, hogy a szükséges fájlok átkerültek a gépre, akarunk-e egy tesztet. EZT NE!
Ugyanis a teszt elindátásához szükséges ablak már felugrik, miközben egyes fájlok még kúsznak át a Tab-ra a háttérben.
Ha rányomunk a tesztre, kifagy a szoftver és a másolási folyamatok is megszakadnak. Ha szerencsénk van, akkor még jókor és esetleg mégegyszer végrehajtva az egész folyamatot, tényleg sikerül a root. Ha nincs szerencsénk, akkor hardreset, más néven factory reset kell a Tab-on, azaz vissza kell állítani gyári állapotba, ezzel pedig minden elveszik, amit eddig telepíthettünk. Persze lehet próbálkozni rendszerhelyreállító szoftverekkel - nagy részük csak root után működik... - de én személy szerint nem állítanék vissza egy megreccsent rendszert, mert ki tudja, hogy mi reccsent meg benne...
Szóval factory reset, és az egész folyamat újra kezdése.
Ha ekkor már rájöttünk, hogy a teszt elindítása okozta a galibát, nem indítjuk újra, hanem MÉGSE vagy CANCEL (kinek milyen nyelvű a gépe) gombot nyomva kilépünk a tesztből, de előtte várunk pár percet. Ha biztosra akarunk menni, tízet, a bátrabbak ötöt. Eközben a háttérben zajló másolások TÉNYLEG megtörténnek és a root fájlok - supeuser és társai - TÉNYLEG felmásznak a Tab-ra.
Ha ez megtörtént, leválasztjuk a Tab-ot a számítógépről és készen vagyunk.
Ha nem jönnénk rá idejében, hogy a galibát mi okozta, akkor hajnali kettőig molyolunk, mire szerencsénk van. Mert ha szerencsénk van, megtalálunk egy blogot (például ezt), amiben valaki leírja a szívásait és így nekünk nem kell az összes cumit végigpróbálgatni... :)
Ha nincs szerencsénk, akkor magunknak kell mindent végigszívni, de ha kitartóak vagyunk, akkor - ahogyan esetemben is - siker koronázza a próbálkozásainkat. És ha sikerült a Galaxy Tab rootolása, akkor onnantól van fizetős alkalmazás, van képernyőmentés, minden van.
És miért techshit ez?
Egyrészt azért, mert Magyarországon MÉG MINDIG nem lehet vásárolni a Marketből és rákényszerülünk a Market Enabler - országkód hamisító szoftver - használatára, hogy legalább dollárért vagy euróért megvehessük azt a pár fránya 2-3 dolcsis szoftvert, amelyeknek a fejlesztője megérdemli a támogatást. Persze ha akarjuk  le is lophatjuk a netről, ez ugyanis nem ész, hanem hozzáállás kérdése. Lopni ugyanis mindenki tud, csak van, akinek bántaná a lekiismeretét. Én az utóbbiak közé tartozom, így az Android telefonjaimon inkább azt hazudom, hogy osztrák T-Mobile-os vagy amerikai T-Mobile-os vagyok, hogy megvehessem a nekem tetsző szoftvereket. Hazudni is bűn, de nem akkora, mint lopni. És természetesen az aktuális árfolyamon a Google Checkout levonja a szoftver árának megfelelő forintot a számlánkról, így kifizettük becsületesen a szoftvert.
A másik techshites momentum a történetben, hogy egy olyan egyszerű művelethez, hogy képernyőmentés, fel kell törjem a telefont, miközben a sok évvel ezelőtti Windows telefonon volt erre egy kis progi (MyMobiler), amivel a számítógép képernyőjén láttam a telefon képernyőjét és vezérelhettem és mindent csinálhattam vele. Sőt, még az iPhone-on is egy könnyed mozdulat a képernyőmentés. Igaz, root után Androidon is, a telefon megrázásával lementhetjük a képernyő tartalmát, nade a rootról most értekeztem pár ezer karakterben.
Szóval: jó ez neked kedves Google? Mert nekünk nem jó...
Persze minden jó, ha jó a vége: a fizetős alkalmazásaim mától ott figyelnek a Galaxy Tab-on is, így pedig az élet szép. Persze azért álmos vagyok, mint az állat, mert fél háromkor feküdtem, de megérte!