Ventilátor

Vasárnap van, éjfél. Helyesebben hétfő, 00.00 óra. Én megyek reggel dolgozni. Aludnom kellene.
Nem alszom, pedig nincsen alvászavarom. Ventilátorok, azok vannak. Ahhoz már-már hozzászoktam, hogy lassan egy éve MINDEN NAP reggel hétkor (legkésőbb) kelés van. Hétvégén is. Ugyanis akkor indul be a tetőventilátor, amelynek éktelen zaja a halottat is felébreszti.
Én szóltam a közös képviselőnek, hogy ez így nem jó. Ő azt mondta, megnézeti. Megnézette és valósnak tűnő örömmel az arcán jelentette, hogy készen van, megjavítva. Mostantól majd nem fog morogni.
De morog! Gonoszul és hangosan...
Persze volt rosszabb is a helyzet. Volt ugyanis, amikor hajnal 3-kor elindult és ment egészen reggel tízig. Az cudar volt. Arról sikerült nagy könyörgések árán átállítatni reggel hétre. Ez már kegy, ugyanis a többi lakó (természetesen akik nem a tizediken laknak) azt szereti, ha reggel, amikor elvégzi a dolgát, kiszellőzik a vécéje. Szóval nagy nehezen sikerült azt kikönyörögni, hogy legalább reggel hétkor induljon. De akkor aztán elindul, mi pedig kelünk. Akármikor feküdtünk, akármeddig alhatnánk, reggel hétkor ébresztő van.
Hogy használjak füldugót? Próbáltam. Nem a hangja nagy, a rezgése. Áthatol mindenen és a csontjaimon keresztül érzem. Hiába a füldugó, kínozni lehetne vele, úgy ráz, rezeg, vibrál.
És most megint van valami újabb. Valami újabb gép került a tetőre, mert most, így éjfél után is megy valami folyamatosan. Éppen csak annyira rezeg, hogy ne tudj aludni.
1984-ben érzem magamat. Az álmaimat gépek rázzák, hogy ne tudjak aludni. Hogy folyton álmos legyek és ne érdekeljen semmi, de semmi...
Mit tegyek? Meddig és kinek könyörögjek? Vagy ordítsak, fenyegetőzzek? Vagy egyszerűen fogjak egy fejszét és verjem szét? Akkor legalább kicserélik, biztosan.
Dehát én kultúrember vagyok. Nameg kifizetni sincs kedvem a rongálást. Meg ilyen baromság miatt rendőrségre és bíróságra járni. Hogy priuszom legyen azért, mert valaki, vagy valakik ROSSZUL végzik a dolgukat. Mert tojnak bele. Mert hiába pofázok, nem hisznek nekem. Mert talán azt hiszik, nincs jobb dolgom, mint éjfélkor bejegyzést írogatni a techshit blogomba.
De így nem mehet, mert ebből az lesz, hogy elalszom a volán mellett, vagy elnézek valamit a munkahelyemen. Vagy úgy szólok valakihez, ahogy nem kellene. Hogyan magyrázom el akkor neki, hogy bocs, de a ventillátoroktól nem tudtam kiaudni magamat már egy éve?
Akinek mesélem, látom, nem érti. Mert aki nem volt ilyen helyzetben, az nem értheti. Azt gondolják, túl érzékeny vagyok. Unatkozom, és ezzel szórakozom. És rájuk tényleg nem haragudhatok, hiszen aki nem volt ilyen helyzetben, az nem érti...
Szóval fel lehet jelenteni a társasházat? Lehet kényszeríteni a hiba kijavítására? Van-e hatóság, aki tudja mérni a hangnyomást és a rezgést? Utána fogok járni, megírom, mire jutottam.
Oppsz, 00.25 van. Már csak 6 órám van a reggeli kelésig. Lehet, hogy átállítom az órát hétre. Illetve nem is kell, mert hétkor úgyis indul a ventilátor. Legalább ennyi előnye van: még véletlenül sem kések el a munkából...