Egy rövid flört nem is flört igazán...

A MÁV-nak írt elevelemet változatlanul beollózom ide. Íme, okluljatok:

**************************

Tisztelt Hölgyem/Uram!

A mai reggelen (2015. november 24-én) örömmel vettük tudomásul, hogy a 06.55-kor induló 2127-es számú Z70-es zónázó járatuk, amely Szobról Budapest-Nyugati pályaudvarra közlekedik - és amellyel egyébként általában dolgozni járunk - az új, sárga-kék festésű FLIRT volt.

Régóta várunk már arra, hogy itt a Dunakanyarban is megjelenjenek végre az új FLIRT vonatok, ahogyan arra évek óta olvassuk minden nap kétszer az ígéretet a váci vasútállomáson elhelyezett óriásplakáton.

A plakáton a váci felújításokkal egyidőben arról tájékoztattak minket, hogy 42 darab ilyen motorvonatot szereztek be, részint uniós támogatásból. Ezért aztán úgy voltunk vele, hogy megéri a sok kellemetlenség, amely a vonal felújításával jár, ha a végén majd élvezhetjük ezeknek az új vonatoknak a minőségét.

Aztán teltek a hónapok...

A váci vasútállomás időközben kész lett és egyébként tényleg szép is lett. Remélem, hogy sikerül ilyen szép állapotban tartani még sokáig. Mindenesetre a munkájukhoz ezúton is gratulálok, igényes és szemet gyönyörködtető ez a pályaudvar.

A motorvonatok viszont sajnos nem nagyon érkeztek meg.

Persze gyanítottuk mi, hogy nem erre a vonalra szerezték be ezeket a vonatokat, hanem az egész ország területére és erről meg is győződhettünk egy nyári közleményükből.

Itt jegyzem meg, hogy úgy lekomunikálni a beszerzést, mintha a váci vonalra történt volna az összes, szerintem nem etikus. A váci plakátokat látva ugyanis több tízezer ember nem érti, hogy ha beszereztek 42 új vonatot, akkor azok miért nem jelennek meg a forgalomban és  miért kell nekünk még mindig a vizeletszagú, mocskos Fecskékkel utazni.

A választ megkaptuk: hiába van vácon plakátolva, a vonatok Pusztaszabolcson, Székesfehérváron és Veresegyházon közlekednek. Ide már nem nagyon jut belőlük. Így már érthető is...

Ezért volt a mai reggelen annál nagyobb öröm, hogy mégis egy FLIRT állt azon a vágányon, ahonnan a mi vonatunk indulni szokott. Nem is nagyon hittünk a szemünknek és többször megnéztük a kiírást, hogy tényleg így van-e. És tényleg úgy volt...

A hidegzuhany akkor jött, amikor a peronon a vonat felé közelítve azt láttuk, hogy egy rövid, egy motorvonatból álló szerelvénnyel képzelték el a mai szállításunkat.

Előzményként annyit, hogy ezen a vonalon a hagyományos kocsikból általában 8 azaz nyolc közlekedik és még ezekkel is előfordul, hogy az utasok nagy része áll. Hogy nem jut mindenkinek ülőhely. És pár hónapja azt tapasztaljuk, hogy a 8 kocsit először 7-re plusz egy marhavagonra cserélték (önök kerékpárkocsinak hívják, de a jellege mégis inkább marhavagonra hasonlít). Aztán ezt a marhavagont is elhagyták, és helyette először 7, majd 6 kocsiból álló szerelvény közlekedett. Már itt is voltak bajok az ülőhelyekkel, de ezt még sikerült azzal tetézni, hogy néha a 6 kocsiból 3 darab olyan kerékpárkocsi volt, amit önök többcélú térrel ellátott kocsinak hívnak. Mindez azért is érdekes számomra, mert korábbi kérdéseimre - miszerint miért nincs kerékpárkocsi a kerékpárkocsival hirdetett járatokon - önök azt válaszolták, hogy azért, mert nincs elég kerékpárkocsijuk. Ezen válaszukat figyelembe véve kevésbé érthető számomra, hogy ha nincs elég kerékpárkocsi, akkor hogyan lehetséges mégis olyan járat, aminél a 6 kocsiból 3, azaz a fele kerékpárkocsi. Azt nem feltételezem önökről, hogy az adott válaszukkal le akartak rázni, vagy esetleg hazudtak volna, így azt kell feltételeznem, hogy fogalmuk sincs arról, hány kerékpárkocsijuk van és azok merre járnak éppen. Vagy ha van fogalmuk, akkor egyszerűen nem érdekli önöket a dolog és nem érdekli önöket az, hogy a Dunakanyarban, főként tavasztól őszig, de azért még most, télen is nagy számú kerékpáros közlekedik és ezek nagy része igénybe is venné a maguk szolgáltatását a kerékpárszállításra. De egy ilyen hányavetin működő szolgáltatásra nem lehet alapozni és nem kell csodálkozni azon, hogy ha valaki egyszer megveszi a kerékpárjegyet, majd a meghirdetett és kiválasztott járaton NINCS kerékpárkocsi, akkor a következő alkalommal NEM FOG önökre alapozni. Nem fog megbízni önökben. De ez egy másik történet... 

Visszetérve az eredeti témához, a többcélú térrel ellátott kocsikban van 16 ülőhely és nagyjából ugyanennyi lehajtható ülés a kerékpártároló részben is. Azaz egyszerű matematika kell csak hozzá, hogy kiszámoljuk: ha egy szerelvényen 3 olyan kocsi van, amiben 32 ülőhellyel kevesebb van, mint az ugyanilyen méretű, de normál kocsikban, akkor 106 ember állni fog. Ha valaki még kerékpárt is szállít ezekben a kopcsikban, akkor a felakasztott kerékpár mögé nem lehet leülni és ezért egy-egy ilyen kocsiban nagyjából 40 ember tud leülni. A többiek állnak.

 
És ahhoz sem kell közlekedésmérnöki diploma, hogy ha egy vonalon FLIRT-öt közlekedtetnek, amelyben (elővárosi vonat lévén) eleve kevesebb ülőhely van, akkor azon is többen fognak állni.

Ezt lehet még (és szokták is) azzal tetézni - amit a mai reggelen is csináltak - hogy egy fele olyan hosszú FLIRT-öt közlekdtetnek, mint amilyet szoktak.

És itt érkeztünk meg a levelem igazi mondandójához.

Ezúton szeretném tudomásukra hozni, hogy a Szobról közlekedő vonat már Zebegényben MEGTELT, és már Zebegénytől voltak utasok, akiknek állni kellett. Nagymaroson az állóhelyek is elfogytak, Nagymaros-Visegrádon pedig már perceket kellett állni, hogy az utasok egyáltalán be tudjanak nyomakodni - mint a heringek - a maradék helyekre. Kismaroson már veszekedés szintjére fajult a dolog és Verőcén pedig már japán vonatokon látható jelenetek alakultak ki, azaz az emberek egymást passzírozták be az ajtókon.

Mindez azzal járt, hogy Vácra már 10 perces késéssel érkeztünk. Ezután Vácon a diákok nagy része leszállt és helyettük felszállt ugyanennyi felnőtt. Majd ezután további 10 percet álltunk az állomáson. Végül 20 perces késéssel indultunk tovább. Erre természetesen rárakódott a Nyugatiba való behaladás előtt szokásos tötymörgés. Ezt persze már megszoktuk, hiszen minden reggel legalább 5 percet állunk 200 méterrel a Nyugati előtt, és kevés idegesítőbb dolgot tudok elképzelni annál, mint amikor az ember tudja, hogy el fog késni, ezért igyekszik felöltözni, majd kabátban kell aszalódni pár méterrel az uiticél előtt...
Mindennek következtében mai is sikerült egy modern vonattal, állítólag felújított vonalon egy 59 perces úton végül 25 percet késni.

Azaz a menetidő 50%-kal megnövekedett és nem mellesleg a 07.54-re írt vonat 08.19-kor ékezett be. Ezért aztán mi, akik dolgozni járunk (azért ezzel a vonattal, mert ha nem késne, pont beérnénk a munkaheléyünkre)  MIND elkéstünk. MA IS...

Egyébként a késés nem meglepő. A feleségemmel már fogadásokat kötöttünk arra, hogy mikor fogunk egyszer beérni időben. Itt jelzem, hogy lassan 3 éve EGYSZER SEM FORDULT ELŐ az, hogy a vonat a meghirdetett időben ért volna be. Ehelyett minimálisan 5 percet mindig késünk, de a jellemző inkább a 10 perc. Egy 59 perces úton... Szóval már meg sem lepődünk.

Summa summarum: tisztelettel kérnénk önöket, hogy ne keserítsék meg az életünket! Legynek szívesek jobban odafigyelni és ekkora szakmai hibákat nem elkövetni!

Imádjuk a FLIRT vonatot, de egy fél szerelvény ide NEM ELÉG.

Köszönettel és tisztelettel állandó utasuk:

********************************************

Egy év az egy év...

Komment nélkül bemásolom a levelet:

Tisztelt Hölgyem, Uram!

Tegnap volt éppen egy éve, hogy ügyfélszolgálatukhoz fordultam.

A bejelentésemre Önök még csak nem is reagáltak és egy automatikusan generált e-mailen kívül a mai napig nem kaptam semmilyen tájékoztatást.

A tegnapi napig, amely PONTOSAN EGY ÉVVEL A BEJELENTÉS UTÁN VOLT, a munkatársaik által végzett trehány munkát nem javították ki.

Egy éve a meghibásodott kút helyett beszereltet nem festették le, az bizony tegnapig kék, zöld és fekete, azaz szedett-vedett színekben pompázott Szobon, a **************** utca *** szám előtt.

Mivel nem láttam reményt arra, hogy valaha is kijavítják a hibájukat, a tegnapi délutánon én magam javítottam azt ki.

Örömmel tudatom tehát Önökkel, hogy a probléma megoldódott.

Képet mellékelek.

Ezennel kijelentem, hogy az elvégzett munkáért nem számítok fel munkadíjat és a felhasznált festéket is tekintsék ajándéknak!

Egyben engedjék meg, hogy munkájukhoz további sok sikert kívánjak!

Molnár-Soós Sándor István

Hogyan ábrándultam ki a Samsungból

(Barátokkal beszélgettünk, és összeszedtem, hogy miért nem veszek soha többet Samsung cuccokat. Mivel a bejegyzés elég jól sikerült, bemásolom ide is, okulásul. Íme:)

Nekem volt Samsungom, jó sok. Úgy is mondhatnám, hogy Samsung fan voltam. Aztán szépen lassan ez kezdett megváltozni.
1. Az első mozzanat az volt, hogy a Samsung készülékek kezdtek egyre inkább belesimulni a többi készülék közé. Értem ez alatt, hogy nem volt SEMMI különleges bennük, amit a konkurencia gépei - soxor jóval olcsóbban - ne tudtak volna. Itt már csak márkahűségből maradtam a Samsungnál.

2. A második mozzanat az volt, amikor a többi gyártó szépen elkezdett jó dolgokat - a Samsungnál jobb dolgokat - belepakolni a készülékeikbe. Így például jobb kamera került a Sony telefonokba, HTC-kbe. Itt még kitartottam, mert a Samsung nekem még jó volt és nem volt szükségem például fém házra vagy 20 megapixeles kamerára.

3. A harmadik mozzanat az volt, amikor a többi gyártó egyre jobb minőségben kezdte el gyártani a telefonjaikat és kezdték lerúgni magukról a "szappantartó" dizájnt, azaz a feleslegesen lekerekített sarkokat, amiktől én egyébként világ életemben irtóztam. De azt mondtam magamnak, hogy nem annyira szappantartó a Samsung, főleg az akkori Note meg eléggé szögletes volt nekem. Így maradtam, de irigykedve nézegettem a szép szögletes, férfias telefonokat.

4. A negyedik mozzanat az volt, amikor a Samsung az S IV-essel átváltott Qualcomm procira. Addig a Samsungokat én az Exynos proci miatt szerettem, amely proci, pontosabban SOC valahogy sokkal jobban támogatta a multimédiát. A Samsungoknak szebb volt a hangja, a videókészítés sokkal kevésbé akadt. Na, az S IV-es volt nálam tesztelésre egy időben a HTC One-nal és mindketőben ugyanaz a proci volt, de a HTC One szuper jól futott, mígy az S IV egy akadós fos volt. Ráadásul a HTC One full fémházas volt, ettől olyan érzésem volt, mintha egy kősziklát tartanék a kezemben. A Samsung Galaxy S IV meg... legóműanyag. Itt nem váltottam, mert én akkoriban már a nagyképernyős cuccok felé tendáltam és boldog voltam a Note-tal. Az egy jó telefon volt, amíg...
5. Ötödik mozzanat, folytatva az előző gondolatsort, a Note egy jó telefon volt, amíg a Samsung saját maga EL NEM CSESZTE egy firmware-frissítéssel és a másfél-kétnapos üzemidő le nem csökkent 8-12 órára. Ezt a hibát SOHA nem javították ki és Walton barátom, aki ennek tudatában és ennek ellenére megvette tőlem - főként otthon tartózkodik és adtam hozzá egy extranagy akksit is, így nem érezte meg a battery-gate hatását - szóval ő még vagy másfél évig használta és ezidő alatt a buzi Samsung - ekkor már ez volt az állandó jelzője nálam - ezalatt sem volt képes kijavítani ezt a szarvas hibát. De én ekkor még boldog voltam a Note II-vel, azzal nem voltak ilyen hibák. Voltak mások.
6. Hatodik mozzanat: a Note II egy szép decemberi napon, karácsony előtt az asztalon fekve egyszercsak kinyiffant. Szerencsére garanciás volt még, de ez a Samsungnál nem jelent semmit. Ugyanis a nagyképűen hírdetett PRÉMIUM szolgáltatásuk keretében le se szartak. Egyrészt nem kaptam időpontot, csak 5 nappal későbbre - addig oldd meg, ahogy tudod -, aztán a nagynehezen kapott időpontkor NEM JÖTTEK EL a készülékért, de el sem lehetett őket érni, de még a szerviz sem vette fel. Így másnap - a hatodik napon - én magam bumliztam ki Budaörsre az üveghegyen túlra, ahol - gondos előkészületek után - végül csak sikerült leadnom a készüléket. Persze ez sem volt egyszerű, mert a telefont az Expansysnál vettem, francia beszerzés volt, így elsőre a Samsung Magyarország lerúgott, hogy javíttassam meg ott, ahol vettem. Aztán némi közbenjárásra és fenyegetésre csak belátták, hogy Franciaország ugyanolyan Uniós állam, mint hazánk, ezért nem szép dolog embargóval sújtani. Végülis elfogadták javításra a telefont és azt hittem, ezzel oké minden.
7. Hetedik mozzanat: a javításra december elején leadott készüléket FEBRUÁRBAN kaptam vissza. Cserekészüléjket nem adtak, így vettem egy Motorola Defy Minit (na, az mekkora egy fos volt) és azon csöveztem majdnem három hónapot. Februárban aztán nagy fenyegetések árán visszakaptam a készüléket - addig szépen berakták egy polcra és kurvára nem foglalkoztak vele amíg le nem üvöltöttem a fejüket - érdekes módon az üvöltözést követő napon kész lett. Azaz a javítás valójában egy napba sem tellett volna, ha nem akarnak kibaszni velem, amiért francia áfával vettem a készüléket. Ennyit az Uniós szabad kereskedelemről...
8. Nyolcadik mozzanat: a készülék - amelyen teljes alaplapcsere történt állítólag - nem egészen két hét, azaz 13 nap múlva újra elromlott. Természetesen most sem tudtam elérni a szervizt semmilyen módon, így megint kimentem Budaörsre az Isten háta mögé és leadtam a készüléket. Most rutinosabb voltam és gyakorlatilag naponta hívogattam őket - már amikor fellvette valaki - így aztán alig két hét alatt kész volt a készülék. Persze ahogyan egy buhera káeftéhez illik, a telefon nem megfelelően lett összeszerelve, recsegett-ropogott.
9. Kilencedik mozzanat: megérkezett a ROM-frissítés a Note II-re is és MEGINT ELCSESZTÉK AZ ÜZEMIDŐT. Itt már sírva röhögtem. Mert tudtam, hogy ezt sem fogják SOHA kijavítani és így is lett. Mivel Walton barátom úgyis otthonülős munkát végez, megkérdeztem, hogy nem akarná-e lecseréni a Note-ot - amit tőlem vett meg - egy Note II-esre. Természetesen mélyen áron alul és azzal a feltétellel, hogy ha bármi baja előjön a készüléknek, visszaveszem. Nos, mivel vadiúj alaplapja és memóriája volt a Note II-nek, nem jött elő semmi. Az üzemidő szerencsére "csak" 12-16 órára csökkent le, így a Note II egy munkanapot azért kibírt. Így megtörtént a csere és én meg ekkor határoztam el, hogy nekem SOHA TÖBBÉ NEM LESZ SAMSUNGOM. Nem csak telefon, SEMMI!!!
10. Tizedik mozzanat: volt egy kis kitérőm ez Sony Xperia Z ultrával, amelyik túl nagynak minősült még a számomra is, így hamarosan eladtam. Ahelyett egy T2 ultrám lett, ami dupla SIM-es, ezt éppen a percekben veszi nagy örömmel birtokba Morphy barátom. Én meg most éppen egy Xperia Z3 Dual-t nyaggatok, amin 4G mobilnet van mindkét SIM-kártyán. Amikor kiválasztottam, nézegettem egy darabig a Samsung Galaxy Note IV-est is, mert abból is kijött a dupla SIM-es változat, de az a szörny majdnem 80 ezressel lett volna több, mint a Z3 dual. Úgyhogy úgy döntöttem, hogy elég nekem az 5,2 colos képernyő, cserébe van egy kényelmes méretű villámgyors telefonom, eszetlen jó kamerával, hihetetlen minőségű anyagokból és olyan kijelzővel, amire szavaim sincsenek. IMÁDOM ÉS BOLDOG VAGYOK.
11. Tíz plusz egyedik mozzanat: mindaddig, amíg a szolgáltatók kínálatában nem lesz normális beszédes előfizetésekhez (nem havi húszezres bizniszcsomaghoz, hanem normális áron, normális percdíjakat adóhoz) normális adatcsomag (nem 5 GB, hanem mondjuk 20 GB vagy korlátlan), addig nekem dulpa SIM-es készülékeim lesznek. Így a beszédes csomagom az egyik legjobb beszédtarifákat nyújtja, a netes csomagom a másik SIM-en pedig 5000 forintért 20 GB adatforgalmat, ami gyakorlatilag korlátlan, azaz folyamatos YouTube-ozással, folyamatos online zenehallgatással és folyamatos wifi netmegosztással sem sikerült még egyszer sem lefogyaztanom hó végére. Grátiszként ha külföldre megyek nyaralni, az adatcsomagos SIM-et kiveszem és veszek helyi szolgáltatótól normális áron helyi mobilinternetet feltöltős kártyán és a Telekom kapja be, hogy EU országban napi 100 MB-ot 2000 forintért ad (Vicces). Ennyiért én helyi szolgáltatótól 5-10 GB-ot kapok.
Röviden ennyi...
(Asszem átmásolom ezt egy blogba...)

7 év rabszolgaság

Van ez a film, a 12 év rabszolgaság... ennek kapcsán írnám le az én 7 év rabszolgaságomat, röviden.

2008-ban kifizettem az előző autómat és visszanézve azt kellett lássam, hogy svájci frank lízinget felvenni megéri, hiszen az autó kezdeti 43 ezres havi részlete többnyire bőven 30 ezres alatt volt, sőt a végefelé már 20 ezres alatti csekket is kaptam.

Így aztán gondoltam, hogy ha így megy ez, akkor vegyünk egy nagyobb kocsit ugyanígy. A recessziónak ekkor még jele sem volt és senki nem is sejtette, hogy a svájci frank majd így elszáll.

Úgyhogy eladtam a 206-os Peugeot-mat és vettem helyette egy 407-est. 2,7 milliót vettem fel svájci frank alapú lízingre, a havi részlet 54 ezres körül volt a kötelező CASCO-val együtt.

Ezt szépen fizetgettem is.

Nyugodt voltam, mert a szerződésben volt egy olyan pont, miszerint a lízinget adó Lombard figyeli a svájci frank árfolyamát és ha 3 hónapot meghaladó időszakban az túl magas, azaz láthatóan a lízing sosem fog végetérni, akkor felszólítanak majd a forintosításra, vagy a havi részlet megemelésére.

Nos, a Lombard cseszett szólni, sőt a recesszió és a magas CHF árfolyam ellenére tartották a törlesztőrészletet nagyjából 4, majdnem 5 évig.

Na, ekkor szóltak először, mégpedig, hogy egyben fizessek ki 1,4 millió forintot, majd forintosítsam a lízinget és emeljük meg a havi törlesztőrészletet 93 ezresre.

Így tettem.

Kénytelen voltam, mert az autó kevesebbet ért, mint amennyivel tartoztam rá így ha kiszállok, a semmiért kellett volna fizetni a megemelt részletet.

Azóta, azaz majdnem 3 éve fizettük hát a magasabb részletet, de a mai napon végül kézbekaptuk a kocsi törzskönyvét. Az autó az én nevemre került.

Brutális volt az egész, de a legbrutálisabb ez az utolsó három év volt...

Egy kicsit számolgattam, íme:

Az autóra 2,7 millió forintot vettem fel 7 évre havi 54 ezres részletre, majd 5 év után közölték, hogy fizessek be egyben 1,4 millió forintot és ezzel egyidejűleg felemelték a részletet 93 ezres havi összegre. Ha kiszámolom, a 2,7 millió felvett összegre kifizettem 6,4 milliót azaz hatmillió-négyszázezer forintot... Jól tetszik látni!

Mivel az autó most nagyjából 1 millió forintot ér, lényegében én 7 évig béreltem egy autót 5,4 millió forintért. Azaz havi 65 ezresért béreltem egy olyan használt autót, amelynek a javíttatását is én intéztem. Mivel a kocsi elhanyagolt volt (mondhatnám: átvertek vele), a javíttatásra elég sokat kellett költsünk.
Visszaszámolva a javítások átlagosan havi 50 ezresbe kerültek, azaz összesen ez a kocsi nekem havonta 115 ezres magyar forintomban volt és ebben nincs benne az üzemanyag és egyéb díjak.
Balek vagyok, na! Ez nem vitás.

Persze sokan mondhatják azt, hogy mit ugatok én, mert aki ki tud fizetni havi 93 ezrest lízingre és 50 ezrest javításokra, az csak ne ugasson.

Az észrevétel jogos!

Csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy ezt a pénzt nem loptam és nem kaptam. Megdolgoztam érte, mégpedig keményen.

Mibe került nekem ez a kaland?

Nos, 2010. tavasza óta másodállásban dolgozom, tanítok. Az egyik iskolában kedden és csütörtökön esténként, a másik iskolában hétfőn és szerdán esténként, a harmadik iskolában pénteken és szombaton, a negyedik iskolában szombatonként. Persze próbáltam úgy intézni, hogy amikor hétfő-szerdás vagyok emitt, akkor ne legyek kedd-csütörtökös amott és amikor péntek-szombatos vagyok amott, akkor ne legyek szombatos amott.

De minden ügyeskedésem ellenére jellemzően hetente azért letanítottam minimum 16 órát, de volt olyan hetem, amikor 4+4+4+4+6+8 órám volt, azaz összesen 30. Mindez úgy, hogy délelőtt a munkahelyemen helyt kellett álljak, rendes napi 8 órában. Azaz volt olyan hetem, amikor heti 70 órát nyomtam le.

Aki tanít az tudja, hogy agyban ott kell lenni és hogy azért kivesz ám az emberből rendesen. Szerencsére a tanítás az agyam másik részét veszi igénybe, mint a délelőtti melóm, így a másik része tudott pihenni. Az viszont biztos, hogy volt és lesz is böjtje ennek a nagy pörgésnek, ha nem vigyázok.
Sokan kérdezték tőlem, hogy bírtam én ezt egyáltalán?

Hát elmondom.

Egyrészt van egy szenzációs feleségem, aki mindenben segít és hihetetlenül türelmes.

Őrajta csattant az ostor mindig, mert az elmúlt években bizony kissé túlhajtottam magamat és bármennyire is szeretek tanítani, kifejezetten idegbeteg voltam számos alkalommal.

Kész csoda, hogy a feleségem még mindig szeret, hiszen volt olyan időszak, amikor csak este látott. Sőt, egyszer összetalálkoztunk a metrón és azon gondolkodtam, hogy azon a héten akkor láttam először felöltözve. Mert reggel még aludt, amikor eljöttem otthonról és amikor este hazaértem, már megint ágyban volt.

Szóval szerencsés vagyok, hogy a mi kapcsolatunkat ez a rabszolgaság csak megerősítette.

Másrészt vannak a barátaim? Sokan kikoptak mellőlem és ez is érthető. Hiszen szinte minden szombaton foglalt voltam, így együtt elmenni akárhová szinte lehetetlen volt. Ha hívtak telefonon, lenyomtam, mert éppen tanítottam, vagy vizsgáztattam, vagy mentem az egyik helyről a másikra. Sokszor elfelejtettem visszahívni őket, vagy ha szükségük lett volna rám, nem tudtam segíteni, mert dolgoztam. Számos névnapot és születésnapot elfelejtettem és úgy általában is egy idegbeteg barom voltam. Nem mentegetőzök, ezek csak a tények.

Persze páran megmaradtak mellettem és Ők az igazi barátok.

Értük is hálás vagyok a sorsnak.

Aztán hálás vagyok a sorsnak az erős akaratomért. Azért, hogy valahogy belém több akarat szorult, mint azt magam is reméltem volna. Az akaratnak köszönhetem, hogy nem adtam fel soha. Ahogy az életemben sem adtam fel semmit soha.

Hálás vagyok a sorsnak az agyamért, amely bírta ezt a hajszát és hogy nem mondta fel a szolgálatot.

Összegezve tehát kibírtam ezt a 7 év rabszolgaságot, aminek ezennel vége.
Az már szinte mellékes, hogy mindezt egy darab vasért (lásd még így is: autó), amire egyébként semmi szükségem nincsen.

De az autó a miénk és ha a pozitív oldalát nézem a dolgoknak, most sem ér annyit, amennyiért érdemes lenne eladni. Így aztán marad, amíg szét nem esik. Az autózási szokásainkat úgyis átalakítottuk már, csak akkor mozog a kocsi, ha feltétlenül szükséges. Minden másra ott a bringa, nameg a (nem túl) jó minőségű magyar tömegközlekedés (főként a MÁV), amit minden hibája ellenére én szeretek.

Mivel a rablánc lehullt, most éppen a lepörgetési időszak van. A hétközbeni óráim egyre ritkábbak, mert nem vállalok újakat. A szombatiakat is szanáltam, de meghagytam párat, mert tanítani szeretek és azt kibírom némi zsebpénzért, ha két-három hetente egy-egy szombat délelőttöt végigtanítok.

Mostantól lesz életem olyan extrákkal, mint család, barátok, könyvek, zene, sport és SZABADSÁG.

Asszem ez jó végszó. 

Hogyan nem lett Samsung telefonunk karácsonyra

Elöljáróban annyit, hogy a karácsonyi ajándékozáskor egyetlen alapelvet követek: csak olyan ajándékot veszek, aminek én magam is örülnék. Ez a hozzáállás azért működik, mert karácsonykor olyan ajándékokat veszek, amikhez értek és így nem nagyon fogok mellé.

Mielőtt bárki megkiabálna, hogy könnyen dumálok sok pénzből: a zseniális az volt az idei karácsonyomban, hogy mindenki drága ajándékot kapott de mégsem kellett sokat költeni és így senki nem érzi magát kellemetlenül.

Az előzetes után a lényegre térnék.

Valamikor 4-5 éve kezdődött a dolog. A feleségemnek korábban hagyományos telefonja volt (szétnyithatós butafon), amely ráadásul az én lerúgott készülékem volt. Azaz egy a vásárlásakor csúcstelefont kapott meg egy évesen, ami neki még akkor is csúcs volt. Sőt, még 4 évig élvezte, de aztán tényleg felmondta a szolgálatot.

Ekkor kapott a szerelmem először érintőképernyős okostelefont.

Mivel akkoriban azt mondogatta, hogy neki nem kell érintőképernyős telefon és okostelefon meg végképp nem kell, egy Samsung Galaxy Ace lett a választás, mint köztes megoldás.

Az Ace azért volt jó, mert a szolgáltató (T-Mobile) olcsón adta, azaz hűségnyilatkozatra ingyen el lehetett hozni. Azaz ha mégsem tetszik, kicsit bukunk rajta.

Kis idegenkedés volt ugyan eleinte, de aztán meg a szemem sarkából egyre gyakrabban láttam azt, hogy életem nője megint a mobilt bújja és vonaton, autóban, erre-arra. Egyre gyakrabban nyomogatja a "nemkellnekem" okostelefonját.

Aztán jött a döbbenet, amikor a veszprémi körgyűrűn megszólalt, hogy menjek már be az egyik áruházba, mert akciós a valami. És hozzátette, hogy nyitva van és van a cuccból raktáron. Amikor megkérdeztem, hogy mindezt honnan tudja, csak annyit mondott, hogy megnézte a telefonján.

Ekkor éreztem, hogy valami megindult és a szerelmem áttört egy falat.

Rájött, hogy az okostelefon nem ördögtől való, félni sem kell tőle.

Egyszóval: jó.

Az Ace persze egyre lassabb lett neki, így amikor volt alkalmam, cafcaráztam neki egy jó állapotú Samsung Galaxy S2-est, amely szerintem minden idők legjobb okostelefonja volt. Nekem is volt ilyenem, amíg rá nem kattantam a nagyképernyős telefonokra.

Szóval az S2-est nagy boldogsággal vette birtokba a csajszi, mert az Ace-hez képest rakéta sebességre gyorsult általa.

Az S2-es ráadásul egy nagyon eltalált méretű cucc, éppen elég nagy, de még éppen nem túl nagy.

Ezt nyúzta egészen idén karácsonyig.

Sajnos az idő vasfoga mindent kikezd és bár nagyon vigyázott a készülékre - jobban, mint én szoktam - belülről kezdett el romolgatni a telefon. Egy akksi csere után még fél évig új erőre éledt, de az utóbbi időkben egyre gyakrabban fagyogatott és a kamerája is rendetlenkedni kezdett.

Apropó kamera: egyre gyakrabban fotózgatott is a feleségem a telefonnal. Valahogy megszerette azt is, hogy egy jó kamera van a gépben, amivel lehet szép fotókat csinálni, amelyeket aztán nagyon hamar el lehet küldeni.

És a teljes képhez az is hozzátartozik, hogy amióta vonatozunk, az alap üzemmód az, hogy a vonatra felülve a kabát levétele után már megy is be a fülbe a füles és indul is a rádió. Nálam is, de én nem bírom elviselni, ha beledumálnak a zenékbe és a reklámokat sem szeretem, így én főleg online hallgatok zenét.

A feleségem viszont külön élvezi a reggeli műsorokat, így neki az FM-rádió fontos rész egy telefonnál.

És meg is érkeztünk a mai bejegyzésem apropójához.

Amikor elkezdett rendetlenkedni a telefonja, arra gondoltam, hogy a szolgáltatótól, hűségnyilatkozatra nézek neki valami jó kis telefont.

A Telekomnak nem akarok reklámot csinálni, de az idei karácsonyi felhozataluk nagyon ütősre sikerült és vagy 7-8 olyan készüléket ajánlottak be nekem, amelyikek tökéletesen megfeleltek volna az én igényeimnek is. Azaz nyugodtan adtam volna ezeket ajándékba is.

A hab a tortán az volt, amikor fekete pénteken a Galaxy S4-est féláron adták, hűségnyilatkozatra havi 2100 forintos kamatmentes kölcsönre, kezdőrészlet befizetése nélkül.

Bár akadt kissé a weboldal, de vagy a harmincadik próbálkozásra azért sikerült belépni és venni egyet. A következő kedden el is mentünk érte, így a karácsony megoldódni látszott.

A Galaxy S4 ugyanis egy nagyon jó telefon. Ahogy a tesztprogramok mutatják, ez a változat ráadásul még ütősebb is, lenyomja például a háromszor ennyiért forgalmazott Galaxy S5-öst is.

Nagyon boldog voltam, mert így a feleségemnek 2 évre megint egy ütős kis telefont sikerült venni.

Be is laktam helyette, azaz feltelepítettem neki mindent, ami az S2-esén is fenn volt. Sőt, egy furmányos manőverrel sikerült meggyőznöm arról is, hogy a jelenlegi telefonjában lévő régi SIM-et cseréljük le kitörhetős microSIM-re, merthogy "azért akadozik a telefonod, mert régi benne a SIM".

Valójában azért volt erre szükség, hogy karácsony este át lehessen tenni a telefonba az új SIM-kártyát és ne kelljen a boltba menni a cseréért.

Majdnem sikerült is minden...

De ahogy nézegetem a telefon menüjét, csak nem találom az FM-rádiót.

Volt ám nekem valahol az emlékeim között olyasmi, mintha kihagyták volna az S4-ből a rádiót, de mivel ez nem érintett, nem is maradt meg. Mostanáig.

Ugyanis a feleségem telefonhasználati szokásai között igen csak nagy arányban szerepelt a rádióhallgatás, így a tökéletes telefon nem lett volna tökéletes.

Próbáltam azt, hogy feltelepítettem neki az internetrádiót azzal a dumával, hogy ez nem sistereg, de sajnos a Dunakanyarban a mobilinternet-lefedettség nem tökéletes, így Vácig ötször szakadt meg neki az adás, ezért visszaváltott a hagyományos rádióra.

Nekem meg főtt a fejem, hogy mi lesz...

Egyik nap Hugimmal beszélgettem, akinek pedig szintén S2-ese volt korábban, csak az teljesen kinyiffant és ekkor egy Sony Xperia SP-t vettünk neki szolgáltatótól. A Sony Xperia SP egy jó telefon, de a Hugi nagyon megszokta a Samsungot és sehogy nem tudott átszokni a Sonyra. Egyszóval: utálta.

Mivel neki nem volt fontos az FM-rádió, viszont a Samsungot meg szerette, kézenfekvő volt, hogy az S4-es nála fog landolni.

Így idén karácsonykor a Hugi is végre visszacserélhette a telefonját Samsungra. A Telekom által forgalmazott S4-esek ráadásul tényleg nagyon ütősek, leesett az állam, amikor a nyúzóprogramokon eszetlen magas értékeket sikerült kinyerni ettől a szolgáltatófüggő készüléktől, gyári ROM-mal (buherálás nélkül).

Úgyhogy a Hugi most boldog.

Az SP-nek pedig valaki nagyon örülni fog, mert a Hugi mindenkinél jobban vigyáz a telefonjaira, így egy gyári állapotú SP-vel lesz valaki gazdagabb.

De mi lesz a feleségemmel?
Neki milyen telefonja lesz?
Néhány álmatlan éjszaka után a Telekom webáruházát böngészve akadtam rá a Sony Xperia Z3 Compactra.
Alapvető volt tehát, hogy olyan készüléket nézzünk, amelyikben van FM-rádió és ez bizonyult a legnehezebb feladatnak.
A Samsung EGYETLEN készülékében sincs ugyanis...
Így aztán bármennyire is samsungos volt a feleségem, Samsungot nem vehettem neki.
Én már régen átszoktam a Sonyra, csúnyán kibabrált velem a Samsung anno, így én akkoriban megfogadtam, hogy nekem többet Samsung készülékem nem lesz. Persze azóta rájöttem már, hogy Magyarországon MINDEGYIK gyártó letojja az ügyfelet, és a Sony ügyfélszolgálata ugyanúgy lepattint, ahogyan a Samsung is tette a hibás Note 2-esemmel. A Sonynál a Z Ultrám hibájával szívattak úgy 2 hónapig, aztán csak megjavították. De arra rájöttem, hogy nem csak a Samsung hivatalos szervize egy buherakáefté, hanem a Sonyé is...
Közben viszont megszerettem a Sony telefonokat és én magam el sem tudnám képzelni, hogy újra "Szappantartózni" kezdjek (utalva ezzel a Samsung által követett dizájnra).
Most is Sonym van és a következő kinézett készülékem is Sony.
Ezért néztem körül a Sonyk között a feleségemnek vásárolandó telefon keresése közben.
A Z3 Compactban van FM-rádió és a kisméretű telefonok között jelenleg a legütősebb.

Nem kellett sokat gondolkodni, mivel a nekem díjcsomag alapján beajánlott részletfizetés is nagyon kedvező volt.
Na, így lett a feleségemnek Sony Xperia Z3 Compact telefonja idén karácsonyra, amely egy nagyon brutális kis telefon. Szuper fényképezőgéppel, villámgyors (4G) mobilinternettel és három napig működős akksival (mármint egy töltéssel). Kaptunk hozzá ingyen egy külső akksit is, erre nem lesz szükség.

Így idén karácsonykor mindenkinek jobb telefonja lett (rajtam kívül, de az enyém meg eleve jó volt).
És miért Techshit ez a bejegyzés?
Nos, amikor a Samsung szakemberei úgy döntöttek, hogy egy nagyjából 2 dolláros áramkört (az FM-rádióét) kihagyják a telefonjaikból, maguk zártak ki egy jó csomó leendő ügyfelet.
Köztünk minket is.
A mi pénzünk idén nem a Samsungot gyarapítja és ahogy elnézem a feleségemet, nem is nagyon kell majd neki soha többet Samsung.
Ennyit arról, hogy kell-e egy telefonba FM-rádió... 

Mea culpázás egy gyorsan meghozott ítéletért.

Egy korábbi blogomban azon dühöngtem, hogy a Garmin futóórám, azaz a Forerunner 15-ös mekkora egy fos és hogy mennyit hibázik.

Itt és most kérek elnézést ettől a csodás kis szerkezettől, amelyet az elmúlt pár napban nagyon megszerettem.

Teljes felelősségem tudatában - amely felelősséget a blogjaimat olvasók és így a véleményemre adók iránt érzek - ezennel kijelentem, hogy a Garmin Forerunner 15 egy speciális feladatra kitalált céleszköz, amely erre a feladatra - a futásaink megfigyelésére - tökéletesen alkalmas.

Az első és legfontosabb tanulság, hogy amikor egy ilyen eszközt kiveszünk a dobozból, akkor kezdjük azonnal a frissítésével a tevékenységünket. Mert a gyárban beletették a dobozba és azóta eltelt egy kis idő, ami alatt a gyártó nem üldögélt a babérjain, hanem fejlesztett. A Forerunner 15 esetében ez annyit tesz, hogy a frissítés óta pontos, néhány métert hibázik mindössze.

A második fontos tanulság, hogy ha nekikezdünk valaminek, akkor előtte olvassunk utána. Így van ez a sportokkal is. A futásnál például TELJESEN MINDEGY az edzések során, hogy mekkora távolságot futunk le. De tényleg! A fejlődéshez - márpedig az edzés során ez a cél - két dolog a fontos: az edzés hossza és az edzés intenzitása. Nem kell tehát figyelni a távolságokat, hanem azt kell figyelni, milyen hosszú ideig és milyen pulzusszámokkal mozgunk.

Minden edzőprogram erről szól és akik ilyeneket összeállítanak, azok tudják, hogy mit csinálnak.

Így aztán a pulzusmérés mellett az időmérés kell csak, a GPS már csak kiegészítő funkció. Úgy is mondhatnám, hogy abban a szakaszban, amelyikben én jelenleg vagyok, felesleges is.

A GPS arra jó, hogy az ember nagyjából lássa, hogyan is áll éppen. Nem önmagához képest, mert azt az edzések intenzitásából és az eltöltött időből is látjuk. Hanem úgy általában.

De semmiképpen nem javaslom, hogy egy GPS-es mérésből bármilyen messzemenő következtetést levonjunk, mert becsapjuk magunkat.

Azt kell csinálni, hogy a pulzustartományokban meghatározott időket le kell futni szorgalmasan, mégpedig arra, amerre nekünk tetszik. Én a Duna-partot szeretem, meg az erdőket, de ha valaki pályán szeret futni, akkor ott.

Aztán amikor kíváncsiak vagyunk, akkor egy futópályán, körökben mérve szépen le kell futni azt a távot, amelyre kíváncsiak vagyunk és ennyi.

De nem akarom osztani az észt, csak annyit akartam ezzel, hogy számomra több szerénység, megfontoltság, türelem és akarat a javallott éppen.

De mindenképpen akartam jelezni nektek, hogy rájöttem, mekkora segg vagyok néha.

Bocs!

Hajrá!!!

Azért eszednél légy, Garmin!

Szeretem a motiváló dolgokat. Szeretem, amikor valaki vagy valami segíti elérni a céljaimat.

Ezért aztán kifejezetten élvezem a számomra példát, követendő példát nyújtó emberek társaságát és nem sértődöm meg, ha a motiválásom érdekében néha akár keményebb szavakat is használnak, vagy - úgymond - csesztetnek engem. Sőt, hálás is vagyok ezért!

A számomra inspiráló emberek mellett kifejezetten tetszenek az olyan technikai megoldások, amelyekkel ugyancsak könnyebben elérem a céljaimat.

Így például semmi kifogásom az ellen, amikor a futóórám rám szól, hogy "Mozgás!"

Főleg, amikor és ha igaza van. Csak szóljon és emlékeztessen, hogy a mai napon nem mozogtam eleget és hogy ennél azért többet kellene!

De...

És sajnos megint ott az a fránya "De..."

Azt már elfogadtam - bár kifejezetten nem értek vele egyet - hogy ez a csúcstechnológiás óra nem veszi figyelembe, ha kerékpározom. Én ugyanis kerékpárral közlekedem Budapesten mindenhová. Neki ez mégsem jó. Még akkor sem fogadja el mozgásnak, ha történetesen rögzítettem az utat GPS-szel és esetlegesen még szívritmus-adó is volt rajtam. Hiába mentem el például hétfőn bringával 5 kilométert, égettem el 382 kcal-t, az nem mozgás. Az semmi...

Oké. Ha ennek a játéknak az a lényege, hogy csak a lépéseket számolja, ám legyen! Akkor számoljuk a lépéseket...

A fentebb látható képet ma fotóztam. Az óra ugyanis folyamatosan cseszeget, hogy mozgás, merthogy szerinte nem volt még elég lépés ma.

Nos, íme:

Kérdezem tisztelettel a hangomban, hogy 17129, azaz tizenhétezer-százhuszonkilenc lépés az NEM ELÉG?!?

Hova mozogjak még, miután ma 13,9 kilométert már lemozogtam és becsszó gyalog?!?!
Nagy részét ráadásul futva, hegynek felfelé...

Nasszóval megint egy igazi szutyokba sikerült beletenyerelnem.

Azért innen üzenem a fejlesztőknek, hogy gratulálok!

Minden Garmin fostalicska?

Én azt hiszem, nem fukarkodom sosem, amikor kütyüt kell választani. Adott célra adott eszközt.
Amikor túrázni és Geocachingelni kezdtem, hamar rájöttem, hogy telefonnal azt nem lehet.
Ekkor vettem a Garmin Dakota 20-ast. Céleszköz és nem volt olcsó.
Amikor futni kezdtem, a Dakota 20-assal a kézben futottam és elég sokat anyáztam, mert a felvett útvonalnak köze sem volt a valósághoz. Azt hiszem, abban egyet érthetünk, hogy egy futásnál 10%-os tévedés nem elfogadható. Pedig a Dakota 20-as folyamatosan ekkorákat hibázott.
Persze mondták többen barátaim, hogy a Dakota 20 nem erre való, meg hogy elavult technológia és azóta már eltelt 5-6 év...
Szóval, hogy vegyek egy olyan órát, amely új, új technológia és futásra van kifejlesztve.
Jót akartak nekem, nem is hibáztatom őket ezért.

Így aztán vettem egy Garmin Forerunner 15-öst. Eladtam ezt-azt és így összejött rá az egy százas híján 50 darab magyar ezres. Igen, jól tetszik olvasni: ez az óra 49.900,- magyar forintba került. A szívritmusmérő mellkaspánt nélkül, mert az már volt nekem.

Sokan gondolhatják, hogy megérdemlem a sorsomat, ha egy órát veszek ennyiért és részben igazuk is van.
De mivel mostanság elég sokat futok és még tervezem is ezt növelni, gondoltam beleáldozok ebbe. Hogy ne csaljon a mérésnél és azt lássam, ami a valóság...

ASZITTED????!!!!!?????

Kezdem azzal, hogy az óra vásárlása óta 4-szer próbáltam meg belépni a Garmin Connect oldalra, hogy a futásaimat letöltsem az óráról és megnézzem, ebből 3-szor nem sikerült.
Ma nagy nehezen igen.
Erre mit látok?
Nem ragozom, íme.
Szerkesztve: kénytelen vagyok törölni a tevékenységet, mert a Connect összeakad tőle és ezt a rosszat mutatja, nem pedig a jót. A leírás lejjebb.

Mit kell nézni rajta? Nos, a "csúcstechnológiás" GPS-es óra, amely arra van, hogy azzal az ember fusson és a futásait utána elemezze, nagyvonalúan kikapcsolt egy időre és nem rögzített semmit. A Duna-parton, semmitől sem zavartatva tette ezt. Aztán amikor magához tért, az utolsó rögzített pontot összekötötte nagyvonalúan egy egyenessel. És a végén nagyvonalúan kiadta (behazudta) az eredményt.
Így aztán én szerinte 5,34 kilométert futottam, szerinte 8,55 perces kilométerekkel. Ami egyébként még nekem is nagy visszaesés és akár el is vehetné a kedvemet az egész futástól.
Elsőre még el is hittem, mert azért csak felfutottam a kálváriára, az meg egy elég nagy domb. Szóval azt gondoltam, hogy biztosan az emelkedő miatt ilyen rossz az időm és a tempóm.

Aztán hazaérve, lezuhanyozva, az adatokat az internetre feltöltve látom a tracklogban a szép egyenest.
Biztosan szárnyaim nőttek, így repültem át az Ötöshíd és a környékbeli házak felett...

Mivel a Garminnak van erre szoftvere, lementettem az óráról a futást, a szoftverben a helyére húzkodtam a pontokat. Már amennyire tudtam, mert ugyebár olyat nem tud, hogy a két valós pont közötti, általam kreált pontokat egyenletesen elossza, hanem ahogy én húzkodom, úgy változik a sebességem és ez látszik is a fájlban. Van például egy 0,4 perces kilométerem, azaz egy helyen 150 km/órával futottam. Flash Gordon vagyok, maga!!!

Pedig logikus ugye, hogy a két ismert pont között eltelt idő ismert, az a két pont biztosan akkor és ott volt, ahol a térképen szerepel? Nem kell mást csinálni, mint a közte javított pontokat - azaz a megtett valós távolságot - szépen elosztani és egy átlagsebességet számolva megjeleníteni. Sima osztás. Matematika, 2. osztály.
Szerintem.
Persze túl sokat várok egy ötvenezres órától...

Tehát a  helyére húzkodtam a pontokat a térképen, azaz arra, amerre ténylegesen futottam.
Így legalább a megtett út valós, ha a közben felvett adatokkal ki is törölhetem a seggemet...

Mi az eredmény? Íme:

http://connect.garmin.com/activity/627162190

Azaz 6,41 kilométer és 7,26 perces kilométerek. Ez a valóság.
Versus 5,34 kilométer és 8,55 perces kilométerek. Ez a Garmin szerinti valóság.

Lehetne részletezni, de talán nem nagyon kell.
Ismétlem, hogy nem fedett terepen futottam, még csak felhők sem voltak az égen, mert a teliholdat tökéletesen láttam végig. Az óra a kezemen volt, semmi nem takarta ki, még a pulóverem sem csúszott rá.

Ilyen ideális körülmények között sem képes ez a futásra tervezett, méregdrága óra normálisan mérni.
Tovább megyek: 20,0374531835206%-os hibát csinál? Azaz 21%-osat. Egy ötödével kevesebbet mér, mint a valóság?

Nos, ennél még az is pontosabb, ha fogok egy sima stoppert, lemérem a futásom idejét, majd a térképen MADZAGGAL kimérem a távolságokat!
És mennyivel olcsóbb is...

Így aztán meg kell állapítsam, hogy ez a Garmin eszköz is egy nagy FOS és ez is teljesen alkalmatlan arra, amire nekem jó pénzért eladták.

Szerkesztve:
Közben kicsit lehiggadtam és egy szoftverfrissítést megpróbálok a készüléken és meglátjuk, hogy mi lesz belőle...

Nem jó, ha feláll!

A férfi ember élete már csak ilyen. Jobban szereti, ha áll, aminek állnia kell. Na de mi van, ha amit állva szeretünk, az fekve a jobb? Sőt, csak úgy jó igazán?

A történet egyszerű. Újra előfizettem a Google Play Zene szolgáltatásra, amelynek ugyebár az a lényege, hogy az ember az interneten fellelhető zenék között korlátlanul böngészhet. Van sok ilyen, de most egy darabig a Spotify-t próbálgattam, nameg volt egy gyenge próbálkozásom a Deezerrel, de ezt inkább hagyjuk is. Röviden annyit a Deezerről, hogy si-ral-mas.

A Spotify viszont nem lenne rossz, ha nem lenne a mobilos alkalmazásban annyi bug. Például az, hogy az EDGE kapcsolatnál kiírja, hogy offline vagyok. Neki tehát az EDGE nem internetkapcsolat. Igaz, hogy minden megy, közben levelezgetek és Facebookon simán csetelek, de szerinte offline vagyok...

Anyád az offline, az a betárcsázós, az!

Azt még el-elviselem, hogy alig van fenn pár olyan zene, ami nekem kellene, merthogy lehetséges, hogy az én zenei ízlésemmel van a baj. Azt is elviselem valahogy, hogy Uhrin Benedek minőségben jópár faszfej feltette az ismert számok satnya változatát és amikor rákeresel például arra, hogy "Life is life", akkor nem az Opus jön fel találatra, hanem valami szutyok. Merthogy fenn van a "Life is life" a Spotify-on? Fenn! Hogyrohaggyommegazösszestetü! És az a szép, hogy egész nagy meghallgatási számok szerepelnek ezek mellett a szutykok mellett. Lehet, hogy velem van a baj, hogy ha a "lájfiszlájt" szeretném meghallgatni, akkor nem arra vagyok kíváncsi, ahogyan Uhrin Benedek elénekli, hanem arra, ahogyan az Opus? Ezexerint igen, mert az Anni 80 nevű fos mellett százezres nagyságrendben vannak a meghallgatások. Tömegpusztító fegyvernek is alkalmas.

És ezeket a fosokat még csak ki sem lehet szűrni, ez az Anni 80 például MINDEN 80-as évek béli számot felénekelt - ha lehet éneklésnek nevezni - és ha nem figyelsz, véletlenül azt indítod el az eredeti helyett. Na kössssssz! Nemmmmmmmm!

De ezért még nem hagynám ott a Spotify-t. Az utolsó csepp a betelt pohár falán az volt, amit elébb írtam, hogy vidáman netezgetek, erre azt írja ki, hogy offline vagyok. Úgyhogy visszatérek a Google Play Zenéhez. Azon legalább a saját zenéimből is fenn van vagy 20.000 azaz húszezer track, így ha valami nincs meg a Google-nek, az megvan nekem. ;)

Nade min vagyok akkor kiakadva és miért is nem áll fel?

Szóval lépnék be a Google Play Zene fiókomba a telefonról és ezt látom:

Azon már meg sem lepődök, hogy a lenti menüsor kitakarja a fél gombot, úgyhogy nyomok rá a fiók hozzáadása gombra. Bejön egy belépő képernyő, amin bekéri a gmail címemet és a jelszavamat. Megadom neki, erre "Hiba a szerverrel való kommunikációban, próbálja később!" Várok vagy egy órát, újra próbálom. Ugyanez.

Na, ekkor eszembe jut, hogy külön alkalmazás-jelszavaim vannak mindenhez, lehet, hogy ez a baja. Csinálok egy jelszót a Google Play Zenének és próbálkozom azzal. Tudjátok, ilyen könnyen megjegeyzhető qqtr ztrt hutz ferts jellegű jelszó. Na, ezzel is hiba van a kommunikációban, próbáljam újra. Megint várok, ugyanez. Eltelik egy fél nap és mégis hiba van a kommunikációban.

Belépek a laptopról, simán megy. Telefonon meg hiba a kommunikációban.

Az első kva anyád itt csúszott ki...

Aztán valahogy véletlenül elfordítom a telefont és elfordul a képernyő és íme:

Abüdösk.....dat! Ahogy rányomok a mailcímemre, máris megy a zene, megvannak a saját számaim.

Gratulálok a Google programozóinak, akiknek még az is problémát okoz, hogy az álló képernyőn meglegyenek ugyanazok a gombok, mint a fekvőképernyőn...

NATO futás 2014 avagy hogyan NE szervezz futóversenyt

Ma, azaz 2014.10.05-én lefutottuk a 10 kilométert a NATO futáson. Nagyon jól éreztük magunkat és nagyon köszönjük a rendezőknek a munkát!

Ezt a két mondatot mindenképpen az írás elejére szerettem volna tenni, hiszen tényleg jól éreztük magunkat, így a következő sorok nem kritikaként, hanem segítő szándékkal íródnak. Tehát (felhasználva egyik futótársam sorait, aki elég jól összefoglalta a nyűgöket, így azokat én csak kiegészítem):

1. A ruhatárban a leadott dolgokat nejlonzsákokba rakták. Ezek a zsákok sok esetben azonnal elszakadtak, de a legrosszabb az volt, hogy a végére már csak kis méretű zsákok maradtak amikbe a nagyobb táskák nem fértek be. A zsákolás úgy történt, hogy kiálltad a 200 méteres sort alig 20-30 perc alatt, majd a busz ajtajánál egy asztalon próbálták beletuszkolni a cuccodat a zsákokba.

Javaslat: az egyik kolléga nyugodtan osztogathatja a zsákokat a sorban állóknak, így az asztalhoz érve már csak rá kell ragasztani a ruhatári számot és az egész nagyjából 4-szer gyorsabban megy. Ezt ott a helyszínen el is mondtam, meg is indult a sor azonnal.
2. A 10 km-es futás 20 perccel később indult, mert amikor indulnia kellett volna, az előnevezzetek(!) rajtcsomag átvételénél még kb. 30 méteres sor állt.

Javaslat: ha látjuk az előnevezések alapján, hogy ezrek nem vették még át a startcsomagot, akkor nem egy, nem kettő, hanem 4-5 helyet kell csinálni erre.
3. A befutásnál volt olyan időszak, amikor célvonal után annyira feltorlódtak az emberek, hogy a befutók nem tudtak átfutni a célvonalon, mert a tömeg már a célvonal előtt állt. (Ennyit a chip-es időmérésről).

Javaslat: a befutónál NE EGY ember osztogassa az érmeket, a befutókat több sorra kell osztani és legalább 4-5 ember ossza nekik az érmeket. Nameg a firissítőt...
4. A befutás után kb. fél óra kellet, mire a befutó el tudta hagyni a célterületet. Addig semmilyen frissítésre nem volt lehetőség (többen rosszul is lettek).

Javaslat: a befutó utáni területet nagyjából a mainak a négyszeresére kell méretezni. Akkor van hely frissítőt kialakítani. Frissítésnek sima víz is elég, csak LEGYEN! A verseny során valahol 3 kilométernél volt frissítő, ami TELJESEN FELESLEGES. Ezt a frissítő állomást át lehetett volna helyezni a befutóhoz.
5. Az utolsó párszáz embernek nem jutott a befutóknak osztogatott fél literes üdítőből, ők semmilyen frissítőt nem kaptak.

Javaslat: ha nincs elég frissítő ital, akkor pohárban kell adni vizet, esetleg ezeket az italokat kiönteni 3 decis pohárba. Ehhez elég egy asztal és 2-3 ember. Például a 3 kilométernél elhelyezett felesleges frissítőpont személyzete.
6. Nem jutott mindenkinek befutóérem (ez milyen már?)! Van, aki ezért az éremért jött. Mert gyűjti.

Javaslat: töb érmet kell csináltatni. Ha ez nem lehetséges, a rajtszámon jelölni kell az előnevezés tényét és az kapjon érmet, aki előnevezett. Vagy előre kell szólni, hogy az első x befutó kap csak érmet. Gondolom, azt azért tudták a szervezők, hogy hány érmet készíttettek...
7. Semmilyen frissítési lehetőség nem volt a célban. Sem a célterületen, sem azon kívül. Nem volt SEHOL EGY HELY SEM,  ahol akár csak egy pohár vizet lehetett volna kérni. Még pénzért sem lehetett venni sehol innivalót (pedig volt egy pár sátor kiállítókkal).

Javaslat: a felállított sátrak között legalább egy frissítő italos legyen, ha elfogyott a versenyszervezők által osztogatott ital, akkor legalább venni lehessen. Nagyon örülünk a futócipős standoknak is, de nem valószínű, hogy bárki pont a verseny után vesz majd futócipőt magának. Persze értem, hogy szponzor, de lehet frissítőitalos cég is a szponzor...
8. A ruhatár a céltól 300 méterre volt eldugva, az öltöző 30 méterre az ellenkező irányban. A szervezők sem tudták megmondani, hol vannak a ruhatári buszok, többeket elküldtek a Szépművészeti Múzeum irányába. Végül egy olyan embertől kérdeztük meg, akinél megláttuk, hogy nála van a csomag. Át kellett mászni a kordonon, mert azt megkerülni sem lehetett.

Javaslat: a ruhatári buszok LÁTHATÓ helyen, mégpedig a befutótól szabad szemmel is láthatóan kerüljenek elhelyezésre. Például az öltözősátrak mellé. NE KELLJEN átmászni a kordonon ahhoz, hogy az ember eljusson a buszokhoz, majd ÚJRA ÁTMÁSZNI ahhoz, hogy visszajusson az öltözősátrakhoz. 
9. A ruhatárnál sorbanállókat többször is majdnem elütötték az ott elhaladó, munkagépeket szállító teherautók, mivel a ruhatár egy építkezés területén volt. A teherautók vezetői dudálással (kürtöléssel) tessékelték odébb a ruhatárra várakozókat. Csak a szerencsén múlt, hogy nem lett tragédia. Egy barom sofőr többször visszatolatott, mert nem tudott felmenni a rámpán. Ilyenkor oldalt néhány centire, hátul pedig egy méterre közelítette meg a ruháikra várakozókat.

Javaslat: ha verseny van, akkor verseny van. Nincs behajtás SENKINEK. A befutónál még turistabuszok is behajtottak (megszokásból), senki nem volt ott, hogy megakadályozza ezt. RENDŐRI jelenlét szükséges, nem biztonsági őrökre kell ezt bízni, mert nincs megfelelő intézkedési jogkörük.
10. Nem szervezési baki, de említést érdemel, hogy az ott lévők szórakoztatására összeállított műsor fő attrakciója egy Michael Jackson imitátor volt. Arról volt szó ugyebár, hogy ez egy NATO futás, ami alkalmas a partnerség reklámozására. Ha ez így van, akkor több katonai programot. A NATO futást lehetne tenni a Magyar Honvédség napjára is...

Röviden talán ennyi.

Ismétlem, hogy ezekkel együtt is jól éreztük magunkat, de ha ezek a kellemetlenségek nem lettek volna, még jobb lett volna ez a rendezvény. És az a lényeg, hogy ezen kellemetlenségek megszüntetésen nem került volna pénzbe. Csupán szervezéssel mindegyik orvosolható lett volna...