SMS-es parkolás - vigyázz, mert átvernek!

Álljon itt az ügyfélszolgálatnak írt levél, abból minden kiderül...

 

"Tisztelt Hölgyem/Uram!

A tegnapi napon az XXXYYY forgalmi rendszámú gépjárművemmel a 3071-es zónában parkoltam, a Kertész utcában.

A parkolást okostelefonról indítva végeztem, mint mindig.

A parkolást elindítva siettem dolgomra, mentem pénzt keresni, amiből Önök (is) élnek.

A munkát befejezve a telefonomat elővéve láttam, hogy azon van kettő SMS üzenet.

Az egyikben értesítenek, hogy a parkolásom 18:53-kor lejár és hogy az új parkoláshoz küldjek új SMS-t az automatán található számra.
A másikban az, hogy - ahogy azt elébb jelezték - a parkolásom 18:53-kor leállításra került. A díj 1200 Ft+75 Ft tranz díj.

Ezeket az SMS-eket nem vettem eddig észre és szinte sejtettem, hogy az autómhoz visszaérkezve ott fog várni a piros csomag.

Annak ellenére, hogy én bizony becsületesen megváltottam a jegyemet...

Így is lett, az autón ott várt az értesítés és a csekk 5800 forintról, amelyet azóta egyébként be is fizettem.

A birság jogosságát nem vitatom.

Az eljárás etikáját viszont igen!

Ugyanis én magam becsületes ember vagyok, jogszabály- és előíráskövető. Nem kell ellenőrizni sem, tőlem nyugodtan fel is mondhatnak a parkolóellenőreiknek, mert akkor is befizetem a parkolási díjat, ha senki nem ellenőrzi. Belsőmből fakad.

Felfogtam ugyanis azt, hogy az én érdekem, hogy a belvárosban kevesebb autó legyen és aki teheti, az ne menjen oda autóval, ahová mással is lehet.

Én magam nem is közlekedek autóval. Kerékpározom. Többnyire így nem is vagyok az ügyfelük. Csak akkor megyek autóval, amikor más lehetőségem nincs. Nagyméretű tárgyat szállítok, vagy éppen BETEG vagyok, de mégis dolgoznom kell. Ez volt tegnap is, lázasan mentem tanítani. De ez nem mentség, csak adalék a történetemhez.

Tehát ha már autóval mentem, ahogy illik, el is inditottam a parkolást és abban a hiszemben voltam, hogy rendben is van minden.

A tanóra közben nem nézegetem a telefonomat, arra koncentrálok, hogy a tananyagot a hallgatóimnak átadjam, hogy aztán ők azt használható tudás formájában alkalmazni tudják és ezzel pénzt tudjanak keresni. És abból eltartani önöket (is).

Ezzel szemben az automata ezekszerint három óra elteltével megszakítja a parkolást. De miért is?

Talán azért, hogy kénytelen legyek az autómmal elhagyni a területet? Dehát - ahogyan azt önök az SMS-ben meg is írták-, simán van lehetőségem egy újabb SMS-t írni és ott parkolni akár az idők végezetéig is. Azaz nem ez a cél?

Talán akkor az, hogy az úgynevezett tranzakciós díjat újra beszedjék? Nos, ezt már valószínűbbnek tartom és ezt sem tartom etikusnak. Ugyanis ha én akár a parkolási idő végéig ott állok, akkor önöknek semmilyen tranzakciója nem keletkezik, a parkolás végeztével leállítom a parkolást és a havi számlámmal befizetem az összeget. És nem mellesleg én fizetek önöknek 75 forintot azért, hogy önöknek ne kelljen cetlit nyomtatni, automatát fenntartani, pénzérmékkel szórakozni. Azaz ez elsősorban önöknek kényelmes, nem nekem. Mégis én fizetem a kényelmi díjat. És ez nem etikus, főleg nem kétszer beszedve.

De nem vagyok kicsinyes és azt mondom, hogy a pénzérmékkel való szenvedés kihagyása megér nekem ennyit. Használtam is, amióta létezik az SMS-es lehetőség, én pénzérmével nem parkoltam sehol. Nem is fogok. Csak elektronikusan.

De nem ez levelem megírásának az apropója.

Amiért írok, az arcátlan, sunyi, mocskos módszer, ahogyan önök minket, a becsületes felhasználóikat, mondhatni kenyéradó gazdáikat meglopnak.

Ugyanis az, hogy a parkolás lejár három óra múlva egyetlen ésszerű magyarázattal helyezhető oda, ahová való.

Mégpedig azzal, hogy önök kitalálták a becsületes emberek megkárosításának legális módját.

Mert aki - hozzám hasonlóan - dolgozik, az valószínűleg nem nézegeti az SMS-eket negyedóránként, de még azt is el tudom képzelni, hogy NINCS LEHETŐSÉGE elővenni a telefont és újabb SMS-eket küldözgetni. És önök ezt nagyon jól tudják.

Azt is nagyon jól tudják, hogy mikor jár le majd a három óra, hiszen kollégájuknak ott a terminál a kezében és csak meg kell néznie. Így más dolga nincs is, mint odaállni az autóm mellé és kivárni, hogy hibázom-e. És ha hibázom, akkor szépen rámnyomni ezt az 5800 forintot.

És ezt tartom sunyi, aljas, mocskos hozzáállásnak és KIKÉREM MAGAMNAK!

Azt gondolják, hogy ez biztos megélhetés az önök számára, hiszen mindenki hibázik, csak ki kell várni.

A jogszabályi hátteret is megteremtették maguknak ahhoz, hogy mindezt legálisan tehessék.

Hogy legálisan lophassanak.

Hát kedves hölgyeim és uraim, TÉVEDNEK!

Ugyanis a részemről befejeztem, nekem önökhöz több közöm nem lesz. Én a belvárosba többször nem megyek autóval, de ha megyek, akkor őrzött, fizető parkolóban fogok megállni. Ott legalább kapok valamit a pénzemért és nem mellesleg, nem fogok 3 óráért 1200 forintot + 75 forint tranzakciós díjat kifizetni.

És ha már így van, hát minden formális és informális csatornát fel fogok használni arra, hogy ezt az aljas magatartást a nagy nyilvánossággal megismertessem!

Szerencsére újságíró berkekben mozgok, úgyhogy ezzel a történettel - szigorúan tényszerűen leírva, hogy perelni ne lehessen - hamarosan találkozni fognak jópár, autós berkekben kedvelt újságban! Javaslom figyelni a Sanoma csoport újságait...

Alapos ember vagyok, mindig betartom, amit ígérek!

Magyarok vagyunk, úgyhogy érteni fogják kendtek: "Háromszor veri ezt Lúdas Matyi vissza!".

Ennek érdekében tehát halál pontos nyilvántartást fogok vezetni arról, mennyit és hol költöttem VOLNA parkolásra (semmibe nem kerül, időm van) és évente meg fogom önöknek küldeni, hány forinttól estek el azáltal, hogy etikátlanul viselkedtek.

Nálam eljátszották a bizalmat, azt pedig nálam csak egyszer lehet.

De hogy lássák, úriemberrel van dolguk:

Ezennel felajánlom, hogy ha a befizetett 5800 forintos összeget (OTP Bankon át utaltam, tranzakció azonosító: XXXXXXXXXX  2012.10.31-én, 13:29 órakor átutalva) visszautalják az OTP-nél vezetett XXXXXXXX-YYYYYYYY-ZZZZZZZZ számlámra, és BOCSÁNATOT KÉRNEK (elég a közlemény rovatban annyi, hogy "Elnézését kérjük"), akkor a nyilvánosságot kihagyom, sőt még esetleg el is gondolkodom arról, hogy talán a rendszer volt hibás és nem önök tehetnek az ilyen visszásságokról."

 

Szerintetek mi lesz?

Szerintem szarnak rá...

(Addig is, legalább a haveri körben terjesszük - osszad Facebookon meg G+-on -, nehogy mást is megszívassanak ezzel...)

A soha véget nem érő kölcsön esete

Tegyük fel, hogy van egy fiatalember, akinek elfogadható fizetése van, emellett vannak másodállásai is, amelyekben elég sokat is dolgozik.

Nos, ez a fiatalember úgy gondolja 2008-ban, hogy mivel már 36 éves, megérdemelne egy normálisabb autót.

Nem luxuskocsiról van szó, egy használt, jó állapotú, de családi méretű autóra fájna a foga.

Azt gondolja ez a fiatalember, hogy a fizetéséhez és a kiadásaihoz mérten havi úgy 50 000 forintot megengedhet magának a hitellel és a CASCO-val együtt (ami ugyebár hiteles autókra kötelező).

Talál is magának egy autót, amit 3,4 millió forintért kínálnak eladásra. Körülnézve a piacon az ár reális.

Így a fiatalember eladja a korábbi autóját, az érte kapott pénzből egy részt befizet önrészként, és mellé 2,7 millió forintot felvesz lízingre. 7 év alatt gondolja kifizetni az autót, a havi részlet a CASCO-val egybeépített szerződéssel 54 magyar ezres.

Svájci frank alapon, hiszen az előző autójára a hitelt is ilyen valutában vette fel és szépen ki is fizette 6 év alatt, minden probléma nélkül. Sőt, a kezdeti 43 ezres kölcsönösszeg a végére már 30 ezres alá csökkent, köszönhetően az akkor erős magyar forintnak.

Szóval semmi kockázatot nem lát ez az egyébként magát értelmesnek és szorgalmasnak látó fiatalember abban, hogy ezt a szebb, nagyobb autót is ilyen formában tegye majd magáévá úgy 7 év alatt.

A bank - nevezzük meg, a Lombard autólízing - egy úgynevezett havi fix konstrukciót ajánl, amelynek lényege, hogy a havi törlesztő részlet nem változik a forint/frank arányában, hanem a futamidő végén van az elszámolás. Ha a forint jobb volt, akkor hamarabb, ha a forint rosszabb volt a kezdéskori árfolyamnál, akkor később ér véget a hitel. Illetve a lízing.

Történetünk hőse azt gondolja, hogy ha esetleg rosszabb lesz a forint, akkor majd pár hónapig fizeti még a hitelt, de olyan nagy baj nem lehet. A havi törlesztő részlet nem változik, így a családi költségvetésbe nem szólnak bele a frank és forint közötti viszonyok.

2008. tavaszán járunk, a válságnak még híre-hamva sincs.

Az üzlet megköttetik és hősünk egészen a mai napig késedelmek nélkül, rendben fizeti a havi törlesztő részleteket.

Aztán a tegnapi napon kap a Lombardtól egy levelet, amelyben közlik vele, hogy a szerződésben megnevezett "rendkívüli árfolyam esemény" sajnos bekövetkezett, és mostantól a szerződésben vállalt "Havi fix konstrukció" nem tartható.

Ahogy hősünk olvassa a levelet - értelmes ember lévén - megérti miről is van szó és valljuk be, számított is valami ilyesmire.

Teljesen érthető, hogy ha x forint befizetésével nem csökken a tartozás, akkor a futamidőnek soha nem lenn vége és ez nem érdeke senkinek. A banknak sem, de hősünknek aztán végképp nem.

Amit nem ért a hősünk, hogy a szerződésben rögzített 25%-ot meghaladó növekedés miért is csak most következett be? Amikor Ő bizony 136 forintos svájci frank környékén vette fel a hitelt és 136 forintnak a 25%-a 34 forint, tehát valamikor úgy 170 forint környékén kellett volna a banknak meglépnie ezt a módosítást.

Ugyanis időközben a svájci frank a válcság (sic!) miatt kissé elszaladt és így az árfolyam különbözet miatt 1,4 millió forint többlet költség keletkezett, ami időközben 240 ezres kamatot is termelt. Tehát ha hősünk szeretné kifizetni most az autót, akkor 3,9 millió forintot kellene befizetnie úgy, hogy 2,7-et vett fel és 4 éve fizeti a részleteket, amelyekkel eddig úgy 2,5 milliót be is fizetett már.

Azaz a 2,7 milliós felvett összeget 4 év elteltével 3,9+2,4 millióért, azaz 7,3 millió forintért tudná kiváltani.

Tehát 2,7 szemben a 7,3 millióval.

Hősünk bármilyen értelmes is, nem érti, hogyan is lehet ez.

A bank persze "rendes" és felajánl alternatívákat.

1. A különbözetet és kamatját, azaz 1,6 milliót most egyben fizessen be és mostantól megemelt havi részlettel, de 2015. márciusi véggel letudható az ügylet. Hűsünk kérdésére, miszerint honnan akasszon le 1,6 milliót a jövő hónap 5-éig, az ügyintéző annyit mond, hogy van olyan, aki le tud akasztani.

Hősünk nem olyan, úgyhogy ez az alternatíva kilőve.

2. Mostantól 54 helyett fizessen 150-et havonta, így 2015. márciusára kifizeti a különbözetet is. Hősünk kérdésére, miszerint a kedves ügyintéző családjában, ismeretségi körében van-e olyan, aki hiphopp 54 helyett 150 ezrest le tud csípni a havi büdzséből, az ügyintéző csak hümmög.

3. Válasszuk ketté a problémát! Van ugyebár az 1,6 millió, amit egyelőre ne piszkáljunk! A havi részleteket növeljük meg úgy, hogy ez ne növekedjen, azaz a havi fix konstrukcióról térünk át a svájci frank árát követő változatra. Azaz mostantól 54 helyett hősünk fizessen úgy 80-90 ezres között havonta. Aztán majd 2015. márciusában, amikor ezek a részletek lejárnak, foglalkozzunk azzal az 1,6 millióval, ami akkorra úgy 2 millióra kamatozza fel magát és kezdjük el kifizetni azt.

Mint egyetlen járható utat, hősünk ezt választja.

Mit tehet mást?

Adja le az autót? És akkor mi lesz? Kocsija sem lesz és a semmiért fizethet ki még úgy 2,5 milliót (a bank elpotyálja az autót és az érte kapott összeget levonja a tartozásból), ami azt jelenti, hogy úgy 5 éven át még havi 70 ezrest. És akkor mivel fog járni a család?

Tehát mostantól 50 helyett 80, majd 2015-től még vagy 5 évig ugyanennyi.

 

A végeredmény?

12 évig fizetünk egy 2,7 milliós kölcsönt, a végére visszafizetünk 8 azaz nyolc milliót és lesz cserébe egy 15 éves autónk, aminek az értéke akkorra úgy 700.000 forint lesz. Ha nem történik vele semmi...

 

Tudja ám hősünk, hogy más is jár hasonló cipőben, nem is panaszkodik.

Mindössze pár kérdés:

 

A bank nem hibázott? Hát ki alkotta meg ezt a konstrukciót? Ki csapta be az ügyfelet egy olyan szöveggel, miszerint nyugodtan fel lehet venni svájci frank alapon kölcsönt, "úgysem fog változni a havi törlesztő részlet". Ki engedte, hogy az árfolyam számlán ekkora összeg felhalmozódjon? Ki nem lépett a 25% elérésekor? Ki nem figyelmeztette az ügyfelet, hogy ez lesz?

 

Összegezve tehát:

Adva van valaki, aki köt egy szerződést. A szerződésben vállalt kötelezettségeit teljesíti, nem késik a részletekkel.

Mit is vétett akkor?

Hol hibázott?

A kérdés költői, megválaszolom én: ott hibázott, hogy kétes hátterű cégtől kölcsönt vett fel.

És ezt a hibát mégegyszer nem fogja elkövetni...

Minek kérsz akkor tanácsot?

Rendben van, nincs sok időm, de kérdezz! Nyugodtan tárd elém az elképzelésedet, még akkor is, ha baromságokat hordasz össze! Nem szólok, mert sokkal tovább tartana elmagyarázni, hogy amit ebben a röpke félórában felvázoltál, az alapjaiban hibás. Nem szólok, mert türelmes vagyok. Persze csak azokkal, akik még nem játszották el a türelmemet.

Szóval kérdezz! De kérdezz már! Ne magyarázz, ne körözz! Kérdezz végre!

Miért nem egyszerűbb simán megkérdezni? Segítek:

"Te milyen telefont vennél?" "Te milyen tévét vennél?" "Te milyen laptopot vennél?"

Egyszerű kérdések ezek. Majd megkérdezem én tőled, amit tudnom kell ahhoz, hogy tudjak Neked megfelelő tanácsot adni...

Mert ha megtisztelsz a bizalommal, hogy pont tőlem kérsz tanácsot, akkor hidd el, hogy utána fogok járni. Úgy fogok neked utánanézni, mintha magamnak néznék utána. Mintha magamnak venném. Vagy egy kicsit még jobban.

Miért?

Mert nem szeretném, ha csalódnál. Ha csalódnál bennem, de ami még fontosabb: ha csalódnál abban, aminek a megvásárlására én adtam Neked tanácsot.

Szóval kérdezz és én felelek. Ha nem tudom a választ, akkor majd azt mondom, hogy utánanézek és aztán felelek.

De abban biztos lehetsz, hogy rossz tanácsot nem fogok adni.

Ha ugyanis nem értek valamihez, akkor meg fogom mondani. Ugyanis nem szégyellem. Én nem vagyok az a fajta, aki MINDENT TUD és kényszert érez rá, hogy mindenképpen tanácsot adjon.

Én - kérlekszépen - tudom, hogy mit tudok és tudom, hogy mit NEM tudok. És ha valamit nem tudok, abban nem fogok Neked tanácsot adni.

Akkor megmondom, hogy ne haragudj, de nem tudom. Egyszerű két szó ez, ami mindkettőnket - de főleg téged - megszabadít egy rakás kellemetlenségtől.

Hát hiányzik az nekem, hogy az én tanácsom alapján megvegyél valamit és aztán meg rám haragudj? 

Segítek: nem hiányzik. Nagyon nem hiányzik...

Ahogyan - ha hiszed, ha nem - arra sincs szükségem, hogy Neked mindenáron segítsek. Nincs szükségem ugyanis önigazolásra, mert én ismerem magamat. Tudom a korlátaimat. Önismeretnek hívják az ilyet. Ahogy öregszem, egyre biztosabb vagyok benne, hogy ez a legfontosabb erény.

És nem mellesleg az élet engem igazol. Jól választok és egy kezemen össze tudom számolni, hányszor tévedtem, már ha kütyükről van szó.

És mint írtam elébb, az én voltam. Magamnak ugyanis bevállalok kockázatot, de ezt Veled nem teszem meg. SOHA. Neked csak olyat fogok ajánlani, amiben 1000, azaz ezer százalékig biztos vagyok.

Mert nekem a Te bizalmad többet ér. Úgy is mondhatnám, hogy nem engedhetem meg magamnak, hogy csalódj bennem. Veled nem kockáztatok.

Remélem érted...

Szóval ezek után, amikor hozzám fordulsz tanácsért, akkor abban biztos lehetsz, hogy nem fogok elhamarkodottan észt osztogatni Neked.

A tanácsom megfontolt lesz. Alaposan körüljárt. Sőt, legtöbbször nálam sokkal okosabbakat is megkérdezek abban a témában. Akikben meg én bízom 1000, azaz ezer százalékig.

Ez pedig sok idő és sok energia.

De rád áldozom.

Rád áldozom, mert megérdemled.

Egyetlen módon tudsz felidegesíteni.

Ha megbeszélünk valamit, aztán meg teljesen másként döntesz.

Ha elmondom Neked, hogy MIT NE és juszt is, csak azért is azt a (már bocs) fost veszed meg...

Mert minek kérsz akkor tanácsot?

De tudod mit? Még ezzel is tudok együtt élni. Nagy fiú vagyok már és lerendezem magamban, hogy ez a helyzet.

A Te dolgod, ha rosszabbat akarsz drágábban venni, mert hagytad magadat átverni reklámoknak. A Te dolgod, ha igazából nem is vagy kíváncsi a véleményemre, csak éppen unatkoztál. A Te dolgod az is, ha nem hiszel nekem, hanem valaki másnak hiszel inkább és az ő, az enyémmel ellentétes tanácsát fogadod meg.

A Te dolgod! Csináld!

Azt viszont megígérem, hogy ezt egyszer játszhatod el velem. Egyszer tudsz bepalizni úgy, hogy én órákat foglalkozzam miattad valamivel, lelkiismeretesen körüljárjam a témát, adjak egy tanácsot, elmagyarázzam azt is, hogy miért pont ezt tanácsolom Neked és erre Te meg csak azért is mást veszel meg.

Egy ilyen dobásod van mert legközelebb én bizony nem adok Neked tanácsot.

Nem haragból nem sértődöttségből. Egyszerű, gyakorlatias megfontolásból. Minek, ha úgysem hallgatsz rám? Hát hülye vagyok én? Minek bohóckodjak?

És azt meg tisztelettel kérem, hogy amikor majd pár hónap múlva a fos, amit a tanácsom ellenére megvettél TERMÉSZETESEN ÉS KÖTELEZŐ JELLEGGEL ELROMLIK, akkor légy kedves, NE NEKEM PANASZKODJ!

Vagy amikor magad is rádöbbensz arra, amit én egyébként elmagyaráztam Neked érthetően, magyarul...

Panaszkodj annak, akinek a tanácsára megvetted azt a szart!

Engem meg légy kedves, hagyj békén!

(Az a jó, hogy az ember fejéből nem hallatszanak ki a gondolatok. Mert ha kihallatszanának, akkor nagy botrányok lennének. Akkor ilyesmiket hallanál a közelemben, csak lenne közben még néhány baeg, fax és egyéb kötőszó. Ezeket most az illendőség kedvéért többnyire kihagytam. De remélem így is érted...)

Pont a Chrome-ból nem ment a G+

Imádom azt, amikor egy gyártó saját magát szívatja.

Azt már kevésbé, amikor engem.

Történt az, hogy egy kattintás után a G+ oldal egyszerűen nem akart bejönni a szintén Google tulajdonú Chrome böngészőben.

Gondoltam valami szerver buherálás történik a háttérben, így vártam.

Amikor már pár napja nem állt vissza a rendszer, megkérdeztem a barátaimat - Firefox alól, brrrrrr - hogy náluk megy-e a Chrome-ból a G+. Náluk ment.

Mit volt mit tenni, leszedtem a Chrome-ot és újratelepítettem.

Azt hozzátenném, hogy nagyjából 8-10 éve használom a YourUninstaller nevű szoftvert, amelynek lényege leegyszerűsítve annyi, hogy egy szoftver leszedése után átnézi a regisztrációs adatbázist és a com referenciákat és kiírtja onnan is a szemetet. Amióta használom, nekem nem borult meg egyszer sem a Windows-om. Sem az XP, sem most a Win7.

A Chrome-ot is a YourUninstallerrel szedtem le, a saját eltávolító futása után még vagy 150 helyről szedegetett ki bejegyzéseket. Gondoltam, akkor a Chrome tényleg el van távolítva, mehet a reinstall.

Újratelepítettem és azután sem működött.

Itt feladtam. A srácok közben írták, hogy töröljem a Chrome mappáját is és azután telepítsem újra, de ez sem segített.

Sokáig szenvedtem a Firefox-szal, ami nagyon lassú a Chrome-hoz képest, és ma untam meg végleg.

Egy tiszta pillanatomban beugrott, hogy mi van, ha mégis maradtak bejegyzések a registry-ben és ez okozza a galibát...

Úgyhogy egy regeditet meghívtam, majd kereséssel az összes olyan kulcsot kitöröltem, amiben a Chrome szó szerepelt.

Alig volt ilyen 200.

Ezután install és láss csodát, már megy is a G+ a Chrome alól is.

Kérdéseim:

Mit csinál az, aki nem ért a számítógéphez, csak felhasználói szinten?

Mit csinál az, akinek nincsenek olyan barátai, akik tudnak tanácsot adni?

Mit csinál az, aki azt sem tudja, mi az a parancssor és mi az a regedit?

A kérdések költőiek, mindannyian tudjuk a választ: szív, szopik, oboázik.

Még egy kérdésem van itt a végén: ugye jól érzem, hogy ez egy igazi techshit?

No USB device - akad az alma

Gyors bejegyzés a mai szívásomról.
Van egy iPod 5G-m. Nem vagyok hülye, kaptam ajándékba...
Sokáig hevert a fiókban, mert az iTunes-szal történt találkozásom olyan törést hagyott bennem, hogy egy életre elment a kedvem az Apple cuccoktól.
Persze csak birizgálta a fantáziámat, ha másért nem, hát a 60 GiB-os vinyó miatt, ami benne van.
Keresgéltem, így rátaláltam a Yamipodra, amellyel ki lehet kerülni az iTunes-t. Azóta néha elővettem, de mivel a Yamipod is elég macerás és hibázik a fájlneveknél, sokkal szívesebben használtam a telefonjaimat zenehallgatásra. Amióta meg Androidos cuccaim vannak, főleg. Merthogy ezerféle lejátszó van aPlay-en, egyik jobb, mint a másik...
Úúúúúhogy a Zipod csendes enyészetre volt ítélve. Amióta kijöttek az érintőképernyős cuccok, eladhatatlan is lett, húszezerért akkor sem adtam volna oda, ha kajára kellett volna a pénz...
Így aztán ott hevert a fiókban évek óta.
Mígnem tavaly rádiót cseréltem a kocsiban és az Alpine tud iPodot vezérelni. Pár ezresért vettem hát hozzá egy kábelt - helyesebben pár tízezresért, mert ezekhez a "prémium" termékekhez még a kínai utángyártott kábelt is aranyárban adják - és azóta a kocsiban enyészik az áJpod.
És borzolja az idegeimet.
Mert ugyebár az ábécét nem ismeri, a Yamipoddal rátöltött zenék össze-vissza keveredve vannak rajta. Így alap, hogy mindent végig kell pörgetni, ha keresek valamit és az "A" az simán lehet a "C" után is. Megszoktam, már nem is anyázok...
A tegnapi-mai szívás azért kiverte a biztosítékot. Indítom a kocsit, indul a rádió és kiírja, hogy nincs USB device.
Nyitom ki a kesztyűtartót, az iPod megy, játssza le az épp aktuális zenét.
Széthúzom, összedugom, semmi.
Hallgattam egész délután a színvonalas magyar rádiókat és már azon gondolkodtam, hogyan lehet kihúzni a rádiót a helyéről. Merthogy nem érzékeli az iPodot, biztosan a kábel csúszott szííjjel.
Szerencsére volt egy ötletem, hogy dugok egy sima USB stikcket a helyére és arról lejátszok valami zenét.
Az megy, tehát nem a kábel a hibás...
Volt már olyan, hogy az iPod kifagyott, de akkor se kép, se hang. Most látszólag műxik, léptet, lejátszik, megáll, indul.
De mi van, ha csak a kapcsolatkezelője fagyott ki.
Gyors keresés a neten "iPod 5G reset" kifejezésre. Középső gomb és menü gomb egyszerre, 5-10 másodpercig.
Sikerül a reset és lám, a rádió már látja is.
Hogyrohaggyommeg!
Majdnem szétbontottam a műszerfalat miatta...
Tanulság?
Az iPod úgy is akadhat, ha látszólag működik.
Amúgy meg most, hogy rádugtam egy sima USB kulcsot a rádióra azt vettem észre, hogy egyrészt sokkal jobban szól, mert a rádióm mp3 lejátszója jobban konvertál, mint az iPod, másrészt sokkal kényelmesebb azt mondani neki, hogy "Játszd le a könyvtárat, vazze", mint playlistekkel bűvészkedni.
És egyébként valahogy ábécé sorrendben is vannak a cuccok, nem úgy, mint az áJpodon.
Úgyhogy valószínűleg megy az iPod vissza a fiókba, a kocsiba meg megy egy 500 GiB vinyó. Az majd nem akad és vagy tízszer annyi fér is rá...

Az asztalon nem használt parancsikonok vannak...

"Az asztalon nem használt parancsikonok vannak."
És? Miért fáj az neked?

És miért csesztetsz vele mindaddig, amíg egyenként ki nem szedegetem mellőlük a pipákat?

És ha nekem úgy tetszik, akkor mi van? Ha szeretek az asztalon nem használt parancsikonokat tartani?

Képzeld el, hogy az íróasztalomon is vannak nem használt dolgok. Ezek közül párat legalább egy hete nem használtam, sőt olyan is van, amit SOHA. És ott is maradnak.

Milyen lenne már, ha a takarítónő bejönne és hetente egyszer azzal btatna, hogy miért vannak nem használt cuccok az asztalomon? Aztán egyenként a kezembe adogatná azokat és el kellene döntenem, hogy tényleg akarom-e az asztalomon tartani azokat?

Mert gyakorlatilag ezt csinálod, kedves Windows XP...

Miért ne lehetnének parancsikonok az asztalon, ha elférnek? Miért nem elég egyszer megkérdezni, aztán hagyni békén? Miért kell erre visszatérni kéthavonta? Ez a mániád, bameg?

Kezeltesd...

Lapzárta után érkezett:

Én azért írom ezt a blogot, hogy gazdagodjak általa. Ez történt most is. Ugyanis le lehet tiltani ezt a szolgáltatást. A lehetőségre Zsolt hívta fel a figyelmemet, köszönöm!
Megosztom, hogyan kell (rendszergazda jogosultság sem kell hozzá), íme:

Az asztal automatikus karbantartási szolgáltatásának letiltása

A varázsló 60 naponkénti automatikus futásának letiltásához tegye az alábbiakat:

1. Kattintson a jobb gombbal az asztal egy üres területére, majd kattintson a Tulajdonságok parancsra. Ekkor megjelenik a Megjelenítés tulajdonságai párbeszédpanel.
2. Kattintson az Asztal fülre.
3. Kattintson Az asztali elemek testreszabása gombra az Asztali elemek párbeszédpanel megnyitásához.
4. Törölje Az Asztal karbantartása varázsló futtatása 60 naponként jelölőnégyzet jelölését.
5. Kattintson kétszer az OK gombra a párbeszédpanelek bezárásához.

ICS és egyéb szívások

Ahhoz hozzá vagyok szokva, hogy a dolgok változnak.
Ahhoz nem vagyok hozzászokva, hogy rossz irányba.
Kezdődött úgy, hogy az ember várta a Samsung Galaxy Note-hoz az ICS, azaz az Android 4.0 frissítést. Hogy attól majd megtáltosodik a gép.
Hát nem.
A sebességében semmi javulás nem észlelhető - igaz, eddig is gyors volt -, viszont az akkumulátoridő drasztikusan lecsökkent.
A frissítés előtt ugyanilyen használat mellett éjfélig, hajnali kettőig simán elkaristolt a Note, ha reggel 7-kor vettem le e töltőről, most meg nem ritka, hogy délután 4-kor már kifekszik.
Azaz, egy munkanapot nem bír végig. És ez nagyon gáz. Úgy is mondhatnám, hogy alapjaiban rendíti meg a bizalmamat a gépben.
Az ember persze próbál tenni valamit. Elsőként próbálja megkeresni a márkaképviseletet. Nos, erre a Samsungnak saját alkalmazása van, amit a Marketről, izé a Playről lehet letölteni. Egy chat program ez, amivel a Samsung terméktámogatást lehet felkeresni - ha az ember tud angolul - és ott kedves és udvarias személyek próbálnak segíteni.
De csak ha a készüléket Amerikában vásároltad.

Egyéb esetben menj a megadott linkre, vagy hívd a Samsung Magyarországot a megadott 40-es telefonszámon. Felhívtam.
Rövidke beszélgetés után azt akarták elhitetni velem, hogy azért merül a készülék, merthogy nem Magyarországon vásároltam. Mert a magyarokra nem jött még meg az ICS. Merthogy az enyémet az Expansystól sikerült beszerezni Franciaországból és ezért jött meg rá a frissítés, ami a magyarországi készülékekre még nem.
Rövid felvetésemre, miszerint ha mondjuk francia állampolgár lennék és eljönnék Magyarországra, akkor ezexerint hamarabb merülne a telefonom... nem nagyon tudtak mit válaszolni. Arra a kérdésemre sem tudtak válaszolni, hogy egy hivatalos frissítés hogyan cseszheti el a készüléket. Merthogy nem letöltöttem ilyenolyan oldalakról, hanem OTA, a telefon menüjéből frissítettem. Még rootolva sincs a készülék, teljesen tiszta.
És egyébként semmire nem tudtak semmit válaszolni. Nem egy sarki boltot hívtam, hanem a Samsung hivatalos szupportját.
Abban maradtunk, hogy készüljenek fel arra, ha a magyar vásárlóknak is megjön a frissítés, akkor az ilyen jellegű bejelentések meg fognak szaporodni.
Mert az ember azt várná, hogy az akkuidő JAVUL és nem azt, hogy ROMLIK egy frissítés után.

Ne beszéljünk arról, hogy a minap egy napon át használhatatlan volt a G+ mobil alkalmazás. Folyamatosan akadt és nem jelent meg a kezdőképernyő, vagy ha megjelent, akkor lefagyott a görgetésnél. Mígnem este 11-kor megjött a frissítés és azóta megy. Persze csak úgy ahogy.
Talán jogos a kérdésem, hogy nem-e lehetne-e, hogy először kihozzuk a frissítést, aztán váltunk protokollt a szerveren? Hogy a felhasználó ne tépje a haját egy napon keresztül...
Egyébként a jelenlegi kiakadásom oka pedig az, hogy a képernyőt megérintve a G+ ikon a hírfolyamra visz és nem a kezdőlapra, ahová eddig szokott. Így aztán hiába kerestem, nem találtam például, hogy az értesítéseket honnan lehet elérni. Mint kiderült, én voltam a vak.

A hírfolyamban, a főképernyőn a bal felső sarokban ott a kezdőlapot ábrázoló házacska, amely egy legördülő menüt rejt és ennek a menünek a legeslegeslegeslegalján ott vannak az értesítések. Napok óta keresgélem, SOHA nem vettem volna észre magamtól, ha Sancho barátom nem írja meg, hol keressem.
Ez nálam egyébként már az anyátok 'csája kategória. Szívatásként élem meg.
Rohadtul nehezen viselem ugyanis, ha NAPONTA valamit átvariálnak a jól megszokott rutinomban és ennél már csak azt viselem nehezebben, ha eszetlenül, logikátlanul teszik mindezt.
Mert ha én nem találom meg, MÁS SEM fogja megtalálni. Csak ha szerencséje van.
Egyébként meg a G+ mobil felülete is szar lett, rohadtnagy képek terpeszkednek rajta és a lényeget marhára keresgélni kell. De legalább színes, szagos.

Jogos talán a kérdés, hogy valóban muszáj azt a rohadt ájfónt majmolni? Muszáj ilyen böszmén kinéznie mindennek? Hogy az eddigi 6-7 bejegyzés helyett 2-3 látszik és a többihez görgetni kell?Csak azért kérdem, mert ha böszmeségre vágynék, majd veszek egy ájfónt...
Addig meg tessék nekem meghagyni a jól megszokottat, ami ráadásul működik is, áttekinthető és praktikus.
Jelenleg ugyanis ha több értesítést is kapok, a másodikat csak úgy tudom kinyomozni, ha elolvasom az elsőt, majd a menüből lemegyek az előző képen megmutatott menüpontra és ott megkeresem. Ez pedig macera.
Igazi techshit!

Diszkó 20120427

A címből már tudjátok is. Megint megy a bumbum.

De nem ez a lényeg.

A lényeg az, hogy elköltözünk.

Elég volt.

Semmi esély arra, hogy ez valaha is megszűnjön, az egészség pedig sokkal fontosabb mindennél.

Egyébként hajnali fél egy van. A gyomrom görcsben, a szívem szúr.

Teljesen ki vagyok készülve.

Akkor? Megéri ez?

Megéri az idegeskedést?

Úgyhogy remélem, nem kell már sokáig ezt elviselni.

Egy dolgot azért ide a végére, indulatból:

Budapest! Rohadj meg!

Diszkó

Hát, akkor a szezont ezennel megnyitottnak nyilvánítom. A mai naptól akkor - ahogyan már évek óta - hajnalban kelünk. Egészen az első őszi fagyokig.

Utánaolvastam. Ez lesz a harmadik évadunk. A harmadik év, amikor MINDEN második-harmadik napon, de szombatonként garantáltan egy szemhunyást nem alszunk úgy hajnali kettőtől.

Akik most olvasnak erről először, azoknak röviden annyit, hogy zárt ablaknál is olyan szintű dob és basszus hallható, amitől nem lehet aludni. Általában hajnali kettő körül kezdődik és el is tart napfelkeltéig.

Az irány egyértelműen beazonosítható, de csak füllel, ugyanis iránymérő műszer nincs. A hatóságoknak legalábbis.

Azt is tudni kell, hogy két éve folytatok kiterjedt levelezést az önkormányzattal és azon kívül, hogy leráznak, gyakorlatilag senki nem segít. A zajügyeletet is kihívtam, műszerrel is mértek és az egyébként tényleg segíteni akaró szakember azt mondta, hogy szerinte is egyértelmű a hangszennyezés, de csinálni semmit nem tud.

Egyrészt egyedül van, másrészt a műszer nem alkalmas irány mérésére.

Úgyhogy egyelőre - így két év után - annyit tudunk, hogy valami dübörög és valamitől nem lehet aludni. Ezt persze műszerek nélkül is tudtuk.

Az egészben az a legelszomorítóbb, hogy semmi esély nincs arra, hogy valaha megoldódjon a dolog. Reménytelen.

Tudom én, hogy ez egy amolyan "white men's problem", azaz mások számára talán nevetséges probléma, de gondolj bele: két éve, hetente legalább háromszor (van, amikor hét napból ötször) nem alszunk. Hétköznap is - például ma is - amikor másnap, illetve aznap reggel menni kell dolgozni és a munkahelyen teljesíteni kell. Koncentrálni. Úgy, hogy aznap éjjel semmit nem aludtál.

Tudom azt is, hogy mások is vannak így ezzel, de ez a probléma teljesen felesleges. Ez a dolog valaki hülyeségének köszönhető, aki valószínűleg úgy alkotta meg egy diszkó szellőzését, hogy hajnalban ki kell nyitni az ablakot. Valakinek, aki évek óta ezt a hibát nem javítja ki és ehelyett a mi életünket teszi tönkre. És ki tudja, még hány emberét, hiszen nem hiszem el, hogy csak minket zavar.

Szóval gondolj bele! Te mit csinálnál? Elköltöznél? Egy ilyen baromság miatt? Otthagynád a lakást, amit egyébként szeretsz? Vagy tűrnél csendesen? Vagy zsörtölődnél, mint én, tehetetlenül?

Te mit csinálnál?

A nagy átvágó

Tényleg el kell fogadni, hogy ebben az országban ez így működik? Tényleg bele kell törődni abba, hogy mindenhol megpróbálnak becsapni? Tényleg úgy kell ezt tekinteni, mint egyfajta áfát?

Mi lenne, ha egyszer csak rádöbbennének a kedves "iparosok", hogy többet ártanak maguknak, mint amennyivel megrövidítenek?

Mi lenne, ha rádöbbennének, hogy jobban megéri, ha én mint elégedett ügyfél, visszajárok. Mert mondjuk megbízom bennük.

Mi lenne, ha megbízhatnék bennük?

Miért van az, hogy nekem eszembe sem jut becsapni azt, aki hozzám fordul? Miért van az, hogy ezt feltételezem másokról is még akkor is, ha minden tapasztalatom ez ellen szól?

Az az igazság, hogy engem nyugodtan le lehet húzni. Át lehet vágni.

Miért?

Mert hülye vagyok? Mert nem veszem észre? Mert naiv vagyok?

Hát nem vagyok naiv. És igenis, észreveszem. Ha nem ott, akkor később. De MINDIG rájövök, ha becsaptak.

Akkor pedig hogy is van ez?

Jobb engem becsapni, amikor úgyis rájövök? Amikor úgyis el fogom mesélni az ismerőseimnek és írni is fogok róla az interneten?

Jobb az egy cégnek, hogy ha a nevére rákeresnek, akkor az én írásom is ott lesz a találatok között?

És az én írásom ilyenkor bizony nem hízelgő. Tényszerűen, de kíméletlenül leírok mindent.

Most jobb ez, mintha azt írnám le, hogy milyen klafán elvégezték, amiért fizettem?

Nem lenne ez jobb, mint az a háromezer forint, vagy akár harmincezer forint, amivel becsaptak?

Miért kell csodálkoznia egyes "szagembereknek" ha a vállalkozásuk "bűzlik"? A rossz hír gyorsan terjed ám!

Nem ismertük még ezt fel?

Miért van az, hogy egy kezemen meg tudom számolni azokat a cégeket és egyéni vállalkozókat, akikben megbízom?

Kérdések, kérdések, kérdések...

Biztosan bennem van a hiba. Ha nem venném észre a lehúzásokat, biztosan boldogabb, elégedettebb ember lennék.

Egyébként azért lehet engem becsapni, mert már ott tartok, hogy nem is szólok. Egyszerűen nem megyek oda többet. Autót javíttatni például Siófokra járok le Budapestről, mert Budapesten kivétel nélkül MINDEGYIK "P" márkakereskedésben és szervizben becsaptak már.

Riasztót szerelni Ajkáról hívtam fel egy barátomat, mert vagy 5 céget felhívva már a telefonban éreztem, hogy le akarnak húzni.

És sorolhatnám.

Miért tehetem meg, hogy nem szólok? Miért engedhetem meg magamnak, hogy inkább befizetem az ÁFÁ-t?

Hát azért, kedves ügyeskedő balfékek, mert hozzám visszajárnak az ügyfelek. Velem elégedettek. Engem újra hívnak.

Annyira zseniális lennék? Annyira jól dolgozom?

Nem!

A recept egyszerű: megbízható vagyok. Nem azért nem csapom be őket, mert nem tudnám, hanem azért, mert NEM ÉS KÉSZ. Minden porcikám tiltakozik a sunnyogás ellen és a torkomon akadna az a falat, amit a nem becsületesen megszerzett pénzből vennék. A belsőmből fakad a becsület. Van ám ilyen is.

Balek vagyok? A szemetekben talán igen. Jót röhögtök rajtam és azt gondoljátok, hogy jól jártatok. És én meg is hagylak benneteket ebben a gondolatban.

Gondoljátok csak nyugodtan, hogy a sors kegyetlen veletek, amiért minden próbálkozásotok balul sikerül.

Gondoljátok csak nyugodtan, hogy a rövidtávon szerzett haszon jobb.

Nem én foglak felvilágosítani benneteket arról, hogy ezt nem így kéne.

Valójában én röhögök rajtatok, ezen a piti és primitív hozzáálláson, aminek a sorsotokat köszönhetitek.

Mert hosszútávon bizony az élet igazságos és mindenki megkapja azt, ami neki jár.

Ez tény.

Az egyébként külön elégtétel, hogy a cégek, amelyek engem pofátlanul becsaptak, szépen tönkrementek, vagy tönkremennek. Csak idő kérdése.

Ha nem hiszitek, szívesen adok egy listát. Vannak rajta autó szalonok, ahol megnyomták a kocsimat. Vannak biztosítók, ahol becsaptak- Áruházak, ahol nem foglalkoztak a garanciával. Sorolhatnám.

Mind bezárt azóta. Mert gondolom, nem csak velem bántak így, hanem másokkal is. Ennek pedig - ismétlem - híre megy ám. Nem kell csodálkozni, ha aztán meg roló le.

Ez is elégtétel ám. Nekem legalábbis elég ennyi is.

És talán majd egyszer mindenki rádöbben arra, hogy az ügyfelet átverni nem érdemes, mert az ügyfél NEM HÜLYE...