Szeretem az állatokat és szeretem a természetet. De nem reggel 4-kor. Amikor aludnék.
Érdekes az élet, én hallottam már a motorosfűrész hangját utánzó dzsungellakó madarakról, sőt hallottam már az autóriasztót utánzó madarat is. De ilyen gonosz kis genyát, mint ez a szarka, még nem láttam. Sőt, ha más meséli, nem is hiszem el.
Történt, hogy végre sikerült kideríteni a tetőről jövő morgás okozóját, és amióta kikötöttem az üzemen kívül helyezett ventillátort és a szél nem tudja bepörgetni, alhatunk akár reggel hétig is. Akkor indul a másik, még üzemben lévő, egészen addig, amíg majd szét nem esik... Kivárom.
Illetve aludhatnánk, ha mostanában a napfelkeltével együtt egy újabb zörej nem zavarná az álmunkat. Reggel fél ötkor. Olyan, mintha a szél fújna egy fém lemezt, amelyik ettől berezeg. Dehát nem is fúj a szél! És miért csak hajnalban rezeg?
Ma reggel hallottam és ha már nem tudtam tőle aludni, kiderítettem az okozóját.
Basszus, egy szarka csinálja. Ez a kis genya ül egy üzemen kívül helyezett antenna tetején, és mivel lusta csiripelni - helyesebben csörögni, mert a szarkák csörögnek -, megpendíti az antennát és azt élvezi, ahogy rezeg. És visszhangzik tőle az egész lakótelep. Reggel fél ötkor...
Mit lehet tenni? Elhessegettem, de még ma reggel, fél óra múlva visszajött. Röhög rajtam, látom a szemét szemét.
Lőjem le? Nem vagyok barbár, bár szerezni egy légpuskát semeddig sem tart, sőt az is lehet, hogy a csőrére fagyna a mosoly, ha apám 631-es Szláviájával mellépörkölnék. Ez az a légfegyver, amibe bele lehet tenni - és így bele is tettünk - plusz egy-két rugót, amitől akkorát rúg, mint egy Muraközi ló. Soha nem lőttem vele állatra, de magamat már lőttem homlokon úgy, hogy egy függőleges felületről, nagyjából 15 méterről pattant vissza és még azt is megéreztem. Meg is látszott pár napig. Nameg a láda is feldőlt, pedig volt vagy öt kiló... Emellett ez a Szlávia nem az a búcsús hurkapálcarémisztgetős fajta, aminek a csövét elferdítették a nagyobb haszon reményében. Ez kérem rém pontos, én meg marhára tudok lőni.
Úgyhogy nagy volt a kísértés, hogy egy szépen irányzott lővéssel először egy farktollától megfosszam vicces kedvű madarunkat, aztán ha ebből nem ért, átvillanjon a fején egy rézmagvas műanyag lövedék.
Lehiggadtam. Átgondoltam a helyzetet és arra jutottam, hogy nem ez a szerencsétlen, nagyvárosban csövező szarka tehet a dologról. Sokkal inkább az a kedves lakótárs, aki a lakással együtt megörökölte ezt a rádióamatőr antennát is, de arra már nincs konkrétan 15 ezrese, hogy lebontassa. Úgyhogy megvárja gondolom, amíg a feszítésére szolgáló drótok végleg elöregednek, aztán ledől a francba az egész. Jobb esetben megmarad a tetőn, de ahogy a méretét nézem, inkább alábucskázik a mélybe és agyonver egy autót. Az nem 15 ezres lesz. Vagy egy éppen arra haladó polgártársra esik rá, erre gondolni is rossz. Antenna általi halál...
Miközben ennek az esélyét latolgattam, épp arra jött a közös képviselőnk. Rendes ember hálátlan feladatra. Tőle tudom, kié is az antenna és, hogy miért is nem akarja lebontatni. Úgyhogy elvi beleeggyezésem van arra, hogy lebonthatom, sőt ha számlát adok, kapok érte még egy tízezrest is.
Jut eszembe: ha valakinek kell egy rádióamatőr antenna meg tizenöt ezres (én ugyanis megtoldom a vérdíjat még egy ötössel, ha nem nekem kell felmásznom a liftakna tetejére), az jelezzen. A pénz is az övé, az antenna meg szerintem ér még ugyanennyit.
Ha nem lesz rá vállalkozó, a hétvégén döntök magam.
Egyébként anno valamilyen antenna biznisz okán a mi házunk és a szomszéd ház között volt kifeszítve egy drót, azon a galambok turbékoltak hajnalonként és ez a kis szemét szarka is kiült néha csörögni pár percet. Úgyhogy ahogy eddig is, ezután is meg fogja találni a maga szórakozását, mert van még antenna a lakótelepen. Persze azok nem a mi hálónktól 4 méterre, úgyhogy azokról hajkurássza másvalaki...
