Barátommal beszélgettünk – mely beszélgetés néha már vitába hajlott – arról, hogy mi is a helyzet az iPhone-nal és a Steve Jobs tünetegyüttessel.
Azon gondolkodtam, mi a bajom a dologgal.
Nos, elsősorban az, hogy a személyi kultuszt semmilyen formában nem tudom elviselni, legyen szó politikai pártról, vagy „A NAGY SZTÍV” esetében egy ügyvezető igazgatóról. Persze vannak kivételek, hiszen nem egy olyan ember – mondhatnám: koponya – volt és van a világban, akik érdemei elvitathatatlanok és akik megérdemlik, hogy nemzedékek emlékezzenek rájuk.
Könyörgöm, Steve Jobs nem a telefont találta fel, az ha jól emlékszem Alexander Graham Bell volt. Szóval „A NAGY SZTÍV” szerintem nem fér be abba a képzeletbeli csarnokba, ahol Bell, Jedlik, Newton és a többiek megérdemelten foglalnak helyet.
Ez persze az én véleményem, majd a világ eldönti, hogy Steve Jobs neve fennmarad-e, vagy eltűnik, ahogy eltűnt a rágógumi, a nejlonharisnya és még sorolhatnám hány, az életet legalább akkora mértékben befolyásoló újítás megalkotója, mint az iPhone-é.
A bajom nekem azzal van, hogy az a „GÉPEZET”, amely az Apple jelenséget mozgatja, olyan eszközöket használ, amelyek tökéletesen alkalmasak még az értelmes, tanult, logikusan gondolkodni képes, intelligens emberek megtévesztésére is.
Ez pedig a „CSÚSZTATÁS”. A hazugság legkifinomultabb formája.
Íme egy példa tanult, általam nagyra becsült, értelmes és intelligens (na, befejezem a seggnyalást), talán elég ha azt írom: barátom tollából.
Az iPhone-ról beszélgettünk írásban, próbáltam azt a nézetemet kifejteni, miszerint ez a készülék egy reklámokkal felfuttatott, közepes minőségű, idegen gyártók által összerakott valami, amelynek egyetlen kézzelfogható és a többi ma kapható telefon közül kiemelkedő tulajdonsága az indokolatlanul magas ára. Tipikusan egy üres BRAND, amely mögött a műszaki tartalom 5%, a reklám, vagy jobban érthető szóval a marketing és annak minden formája 95%. Azaz, amikor 100 forintot költök Apple termékre, akkor azért 5 forintnyi értéket és 95 forintnyi bullshitet vásárolok.
Szóval ezt próbáltam már többször elmagyarázni cimborámnak, akitől többszöri próbálkozásom után az alábbi valamit kaptam:
„Megéri-e az okostelefon az árát?
Szenzációhajhász verzió: Megéri-e az iPhone az árát?
Barátom egyik kommentje motoszkált a fejemben tegnap óta. Nem is az a lényeg, amit írt, hanem az, hogy akkor most túl vannak-e ezek a kütyük árazva vagy sem? Felejtsük el a közgazdaságtant és a kereskedelmet! De tegyük fel a kérdést: dühös lehetek-e amiatt egy gyártóra, mert egy amúgy haszontalan eszköz ára magasabb, mint amennyit szerintem adni szabadna érte? De hiszen a csungavanga cégek milyen olcsón hoznak ki hasonló technológián alapuló kütyüket sokkal olcsóbban! Akkor most mi van?
Kérdéseim még:
1.) Ha nem éri meg, akkor nem mindegy, mennyi az ára? Kell vagy nem kell? Aki megveszi, annak szerinted nem ér meg ennyit? Érték vagy ár?
2.) Mi a különbség az olcsó csungavanga kütyü és a drága csúcsmodellek között?
A válasz egy szó: ÉRTÉK!”
Mint írtam, a hazugságért én nagyon haragszom, annak pedig a legaljasabb formáját kifejezetten gyűlölöm is. Mondhatnám úgy is, hogy a csúsztatásra allergiás vagyok. Kiütéseket kapok tőle. Ha valakit ismerek és tudom, hogy nem készakarva követi el ezeket a csúsztatásokat, akkor szomorú vagyok. Ez van most.
Milyen csúsztatások vannak az elébb beidézett hozzászólásban? Lássuk sorban!
Az első csúztatás az, hogy én SOHA nem mondtam azt, hogy egy okostelefon esetleg ne érné meg az árát. Van olyan okostelefon, amely bár 150.000,- igazságos Mátyás királyunk arcképével díszített magyar ezresbe kerül, de megéri az árát. Úgyhogy az első csúsztatást talán tisztáztuk.
A második csúsztatás: az iPhone okostelefon. Nem az.
Persze nincs egyértelmű megfogalmazás arra, hogy mi is az az okostelefon, így még a legjártasabbak is csak az érzéseikre hagyatkozhatnak. Mert az az okostelefon, amelyiknek nagy képernyője van? Nem. Az az okostelefon, amelyiken operációs rendszer fut? Nem. Az az okostelefon, amelyikkel zenét-filmet lehet lejátszani, készíteni? Nem. Az az okostelefon, amelyikkel játszani lehet? Nem. Az az okostelefon, amelyikkel internetezni vagy e-mailezni lehet? Nem.
Miért nem? Mert bármelyikünk tud mondani ellenpéldát, azaz olyan böszmefónt, amelyik mindezeket tudja egyenként, variációkban, vagy összességében. Mégsem nevezhető okostelefonnak.
Akkor mi az az okostelefon? Mint írtam, nincs rá definíció, de egy biztos: az a telefon nem az, amelyikre a gyártótól FÜGGETLEN fejlesztő – az angolban third party, magyarban többnyire független fejlesztőként emlegetett - nem telepíthet szoftvert. Azaz az okostelefon legfőbb jellemzője, hogy NYÍLT, arra bárki írhat szoftvert és azt bárki belátása szerint telepítheti, akár saját felelősségére. Tud ilyet az iPhone? Ahol CSAK az Apple által ellenőrzött szoftver települhet és a gyártó bármikor utánad is nyúlhat, még akkor is, ha magával a szoftverrel műszakilag semmi gond nincs? Okostelefon az, amelyikre nem tudsz úgy szoftvert telepíteni, hogy felmásolod, elindítod és használod? Akár a saját fejlesztésedet?
És egy másik ismérv, ami utólag jutott eszembe: az okostelefonnal meg tudsz mindent oldani, amit számítógéppel. Ha ez nem igaz és olyan alapvető feladatoknál, mint mondjuk a teljes értékű webböngészés, vagy tetszőleges médiafájlok lejátszása kompromisszumokra, helyesebben feladásra kényszerülsz és azokat még független gyártótól telepített szoftverrel sem tudod megoldani, nos az NEM okostelefon, csak okosított.
Tehát a második csúztatást tisztáztuk, azzal a kikötéssel, hogy a vélemény erősen szubjektív, tehát SZERINTEM nem okostelefon az iPhone.
A következő csúsztatás az ár és érték kérdése és talán ez a legfontosabb. Egyértelmű, hogy minden gyártó profitra törekszik. A profitot szeretné maximalizálni, miközben a befektetést szeretné minimalizálni. Hogyan lehetséges ez? Kezdjük a hardvernél, azaz a kézzel fogható, fizikai valójában létező vasnál és műanyagnál és kitudjamégminél. Nos ott az egy trükk, ha a készüléket nem én gyártom, csak úgymond brandelem, tehát egy – használjuk az idézetben szereplő – csungavanga céggel legyártatom és ráteszem a saját logómat. Hiba ez? Dehogy is, főként nem akkor, ha az a cég mondjuk nem is csungavanga, hanem egy igenis jó minőségű termékeket gyártó, egyébként saját nevén is elismert cég. Az iPhone esetében a Samsung, de nyugodtan hozhatunk más példákat is, hiszen – ha már telefonokról beszélünk – maga a nagy magasságos Sony Ericsson is gyártatja a készülékeit és nem gyártja, pedig a Sony és az Ericsson maga is rendelkeznek képességekkel.
Mégegyszer hangsúlyozom, nincs ezzel baj és ettől még lehet egy készülék szuper. Azzal van baj, ha azt elhitetik a kedves vásárlóval, hogy az a készülék KÜLÖNB. Ha marketing-trükkökkel, média-hackeléssel, fizetett bloggerekkel és még ki tudja mivel nem, de bebeszélik a jónépnek, hogy bár Samsung a belseje valaminek, de az ugyanolyan belsővel rendelkező Samsung feliratú készülékeknél igenis jobb. Mégpedig annyival jobb, hogy érte el lehet kérni kétszer annyit jó magyar forintban. Itt azért az értelmesen gondolkodó magyar állampolgárnál megugrik a logika ékszíja.
Persze egy készülék esetében nagyon fontos tényező maga a szoftver is, nagyban meghatározza a felhasználói élményt, ha egy vason a rá fabrikált operációs rendszer problémamentesen fut. Ezzel nincs is vita, az iPhone esetében főként nem, hiszen még az Apple termékeket zsigerbőr hárítók sem vitatkoznak a készülék megbízhatóságával. Az megint egy csúsztatás, hogy milyen áron érik el mindezt. Nem nagy kunszt úgy rendszerben tartani egy készüléket, hogy az egész cégnek 1, azaz egy terméke van, a terméken belül pedig nagyjából csak színt lehet választani. Mondhatják persze az iPhone tulajdonosok, hogy az iPhone már több változatban él, úgyhogy az 1, azaz egy terméket jó indulattal módosítsuk 4-re. Valóban szépen fut az iOS ezen a négy típuson, de nem azért, mert oly zseniális, hanem azért mert így könnyű. Ennyi. És már most, itt hadd szögezzem le azt, hogy ezt elítélni nem akarom, ha az Apple és az iPhone-t megvásárló végfelhasználó úgy dönt, hogy ez a fajta üzletmodell neki megfelel, azaz neki jó a tucat, az ugyanolyan, a zárt, nenyúljhozzámertrácsapokekezedre üzleti modell, ám legyen! Az ő döntésük. Ami viszont megint durva csúsztatás az az, hogy az iOS azért jó, mert zseniálisan megírták.
És durva csúsztatás az is, hogy emiatt kétszer annyi pénzt lehet elkérni érte. Levezetem ezt is.
Elébb ugyebár leírtam, hogy a hardvert nem ők gyártják és gyakorlatilag a Samsung jelenlegi csúcskészülékének az elődjével egyezik meg, néhány kisebb eltéréstől eltekintve. De tegyük fel, hogy azok az eltérések olyan horderejűek, amiért el lehet kérni egy kis extra manit, még ebbe is beleegyezem azzal, hogy probiotikum-szintű népbutításnak tartom a retinadisplayt meg az üveg elő és hátlapot. Előző nyomorultul gyenge színeket produkál, az utóbbitól meg csak arra jó, hogy rém nehéz legyen tőle a készülék maga. De mindegy, tegyük fel, hogy a vásárlónak ez tetszik és ezért hajlandó kétszer annyit fizetni, mint amennyibe egy „hagyományos” kijelző és egy „hagyományos” készüléktest belekerül.
Akkor jön maga az operációs rendszer és a szoftver. Ami mondjuk magabiztosan teszi a dolgát, nem fagy és milliónyi szoftver található rá, ezek nagy része ingyen. Nos, ugyanez igaz az én készülékemre is, amelyet most megnézek és becsülettel beírom, mikor volt kikapcsolva utoljára: 310 órája, 45 perce és 32 másodperce. Tehát azt gondolom – és ki is mondhatom -, hogy talán nevezhető üzembiztosnak egy olyan rendszer, amelyet csak akkor kell újraindítani, ha az ember ki akarja cserélni benne az akkumulátort egy nagyobbra (mellesleg ezen ki lehet), egyébként meg bármilyen össze-vissza telepítgetést és tuningolást kibír. A rá telepíthető szoftverekkel kapcsolatban pedig annyit, hogy nagyságrendileg azonos az Android és az iOS-re elérhető szoftverek száma, minősége, csak az Androis „kicsit” nagyobb ütemben szaporodik.
Összefoglalva: az, hogy kinek melyik felület tetszik, egyéni ízlés dolga, de míg Androidra van iPhone kezelői felület – meg még vagy 200 másik -, addig iPhone-ra nincs még Androidhoz hasonló sem. Az operációs rendszer futása, megbízhatósága, konfigurálhatósága és a telepíthető kiegészítők száma megint csak nem indokolja, hogy miért is lehetne elkérni kétszer annyit egy iPhone-ért, mint a nála gyorsabb, megbízhatóbb, szabadabb Andoidos készülékért.
És akkor térjünk rá az utolsó, legnagyobb csúsztatásra, amelyet barátom egy szóval foglal össze: „érték”.
Nos, ami egy jó minőségű készüléket megkülönböztet egy gagyitól, az egyértelműen a használt anyagok, az összeszerelés minősége. Ezzel nem vitatkozunk, kézbe véve egy olcsóbb szutykot az ember azonnal látja, miről is beszélek. Többnyire, mert ebben a logikában is vannak bukfencek. Ott van ugyanis a HTC, amely cég pár év alatt nőtte ki magát csungavanga cégből gigavállalattá, vagy ott van a ZTE és a Huawei, hogy még két tajvani gyártót említsek. A ma boltokba kerülő modelljeiknél nem kell egyikőjüknek sem szégyenkeznie, kisebb-nagyobb különbséggel de mindegyikükre rámondható, hogy minőségi készülékeket gyártanak. És előre csak annyit jósolnék még itt meg, hogy lesznek nagy megdöbbenések az elkövetkező pár évben mindhárom céggel kapcsolatban.
De nem is ez a lényeg. A lényeg az, hogy SZERINTEM ami egy csungavanga céget megkülönböztet és esetleg háttérbe szorít a nagy , befuttatott szállítókkal szemben az a terméktámogatás.
Ha pedig terméktámogatás, akkor azt is lehet szegmentálni és felosztani jellemző területekre. Legyen az szoftveres támogatás, vagy szervizháttér, jól mutatja meg, mennyire profi cégről is van szó. És már bocsánat, de lehet valami nagyon állat cucc, ha hiba esetén el kell postázzam mondjuk Svájcba, mert ott van a legközelebbi hivatalos szerviz, nos engem nem érdekel. Azért nem érdekel, mert nem csak telefon, de más, napi használatban lévő eszközt sem tudok nélkülözni napokra sem, nemhogy hetekre.
Így aztán amikor az ember egy márka mellett dönt, nagyon jól teszi, ha megnézi a hazánkban elérhető szervizek listáját.
Az az érték ugyanis, ha a készülékem nem romlik el, vagy ha elromlik, akkor hamar megjavítják. Külön szakma ez és vannak, akik költenek rá és vannak akik nem, vagy nem sokat.
És ezért nem vennék Kínából, vagy Hong-Kongból légipostával telefont magamnak még akkor sem, ha garantálják a hiba esetén a cserét is. Hiába kerül 24.000 forintba a két SIM-es, Android készülék 4 colos kijelzővel és DVB-T vevővel. Mert nem erre vágyom, hanem arra, hogy hiba esetén be tudjak menni valahová egy márkaszervizbe és ott azonnal orvosolják a problémámat vagy AZONOS tudású cserekészülékkel, vagy a helyszínen javítással, szoftverfrissítéssel, etc.
Nos aki erről meg kíván győződni, az menjen az említett cég HIVATALOS magyar weboldalára (
http://support.apple.com/kb/HT1434 ), majd ott válassza ki kis hazánkat a „How to find your nearest Apple Authorized Service Provider (AASP) or Apple Authorized Distributor (AAD)” felirat alatt.
Akinek ehhez nincs kedve, annak segítek: Magyarországra kattintva (angol nyelvtudás előny, mert Hungary van és nem Magyarország és egyébként a weboldal időközben valahogy magyarról átváltott angolra) ez fogad minket: „Hmm, the page you’re looking for can’t be found.” Azaz „Hmm, az oldal, amelyet keresett, nem található.” Tehát Magyarországon az Apple hivatalos weboldala szerint NINCS hivatalos szerviz.
Nos, ez az az érték, amivel az Apple és az iPhone a magyar felhasználók számára többet nyújt, mint egy csungavanga cég és ezért kérnek el kétszer annyit egy iPhone-ért? Akinek van iPhone-ja az majd felvilágosít, hogy hogyan és miként, de leginkább hol és mennyi idő alatt javítják az elromlott iPhone-omat (illetve az enyémet nem, mert többek közt ezért nincs és nem is lesz)? Remélem nem úgy, mint a sokat emlegetett csungavanga cégeknél, aholis – ha van egyáltalán magyar felvevőpontjuk – visszaküldik az anyja Kín(j)ába a hibás készüléket Te meg csak bírd kivárni…
Akkor hol is az az érték, amiről beszélünk? Miért is kerül kétszer többe az iPhone? Jobb a a hardver? Jobb a szoftver? Jobb a támogatás és a szervizháttér?
Nem.
Segítek: azért, mert NEKED kell megfinanszírozni a még be nem csapott leendő ügyfelek butítását. TE fizeted, hogy minden filmben feltűnik egy megrágcsált alma, minden filmben iPodon hallgatják a zenét, minden menő iPad-ről blogol, de még a MAGYAR ALKOTMÁNYT IS iPad-on írta Szájjel (Sic!) József.
De még ez sem lenne baj, mert a reklám a mai túlpörgetett fogyasztói társadalom sarokköve, nélküle „nincs élet”.
Az viszont igenis baj, hogy ez a cég fanatizál Téged – ha fogékony vagy – és azon veszed észre magad, hogy a saját pénzeden a torkodon nyomott maszlagot megkajáltad és nyomod tovább a többi, arra fogékony balféknek. Azon veszed észre magad, hogy „Megviselt Steve halála” és a Facebookon osztod tovább az őt a mennyben ábrázoló grafikákat, amiket szintén az Apple gépezet fizet és gyártat le…
Honnan tudod, hogy Steve Jobs a mennyben van? És ha a pokolban?
Mi van akkor, ha Dante poklának nyolcadik körében van egy tizenegyedik bugyor is, ami külön neki van dedikálva és az ítélet napjáig ott kell üldögélnie és egész nap MP3-at kell konvertálgatnia a saját CD-iből iTunes-szal? Mi van, ha büntetésből MP4-be kell konvertálgatnia a DivX-es filmjeit, amik közül 90% nem indul el az üveghátlapos iPhone-ján, ami mindig kicsúszik a kezéből? Mi van, ha flash-es oldalakat kell böngésznie iPad-en amíg nem jön a feltámadás? Mi van, ha a nyolcadik bugyorban csücsül a többi tisztességtelen tanácsadóval?
Szóval csak óvatosan az ilyen menny és pokol dolgokkal...
Elkalandoztam.
Szóval SZERINTEM nincs baj azzal, ha egy cég nem gyárt, hanem gyártat. Nincs baj azzal sem, ha a saját és felhasználói kényelme érdekében kompromisszumokat köt és köttet és korlátozza a felhasználói szabadsággal. Nincs baj azzal sem, ha a kutatás fejlesztésre fordított összegek többszörösét költi marketingre, reklámokra, fanatizálásra. Még azzal sincs baj, ha közben a mögöttes tartalom nincs meg és ezzel csak akkor szembesülsz, amikor először kéne szervizt találnod. Azzal sincs baj, ha valaki egy logót akar megvásárolni, mert azt menőnek gondolja, vagy mondjuk társadalmi elvárás tőle, hogy abból a márkából legyen neki egy.
Akkor van baj, ha értelmes emberek fáradtságból, lustaságból, kényelemből, vagy ki tudja miért, de bekajálják a maszlagot.
Nagyon örülnék annak, ha a mindennapok hajtásában lenne még energiánk gondolkodni és ha átlátnánk a szitán.
A maszlagot meg hagyjuk meg a hozzá nem értőknek, akik igénylik, hogy valaki megmondja nekik, mit vegyenek!
