Na, így kell ezt, kedves OTP!!!

Hogy ne csak szapuljam, beszámolok most arról, hogy valami mintha változna.

Íme, 18.37 van, és az online bank tényleg online. Elkezdték átutalni az átutalnivalót.

Miért nagy dolog ez? Korábbi blogomban írtam, hogy hiába elektronikus csomag a neve és hiába online ügyintézés, ha online elküldök valakinek pénzt, azt csak munkaidőben, azaz a mai utalásokat csak majd holnap reggel 8 körül teszik meg.

Erre most folyamatosan jönnek az SMS-ek, és hiába van zárva a Zótépé, mégis utal a gép, mint a gép.

Így kell ezt csinálni! Gratulálok!

Ezért kötöttem az online csomagot, és íme: működik.

Most mondhatnám, hogy "Hiszen ez a dolguk!", és kérdezhezném, hogy "Eddig miért nem?" de nem mondom és nem kérdem!

Ehelyett értékelem, hogy valami végre úgy működik, ahogy kell.

Szóval csak így tovább a többi javítanivaló kijavítása terén is!

Hajrá!

(Íme, milyen könnyű boldoggá tenni az ügyfelet...)

Nem is ez a nevem, kedves OTP!

Azt hiszem, legjobb, ha komment nélkül beillesztem ide az OTP-nek írt levelem. Biztosan hülyének néztek, de nem számít. Legalább kiírtam magamból a dolgot. Tehát:
Tisztelt Hölgyem, Uram!

A szolgáltatásuk jobbá tétele érdekében hadd osszak meg önökkel egy tanulságos esetet.

2009. május 21-én megházasodtam. A házasságkötéskor úgy döntöttünk, hogy én is és feleségem is felvesszük egymás nevét.
Így lett feleségem *****-**** ********* és így lettem én ******-**** ****** ******.

A névváltozás miatt számos kellemetlenségben volt részem, amelyek közül az utolsóval éppen tegnap szembesültem.

Ahogyan azt megtenni szokás, az igazolványok átíratása után megjelentünk az önök egyik fiókjában, nevezetesen a Dózsa György út és a Váci út sarkán, a Vízművek földszintjén találhatóban.

Két ügyet szerettünk volna elintézni. Az egyik, hogy a névváltozást vezessék át, a másik pedig, hogy feleségem kapjon hozzáférést a számlámhoz, amely így közös számlánk lesz és mindketten ezt használjuk.
Nagyjából egy órás ügyintézés után az utóbbi sikerült is, feleségem hozzáfér a számlámhoz. Ezzel nincs gondunk.

Az első probléma ott jelentkezett, hogy feleségem új neve, azaz a ******-**** ********* nem fért rá az új bankkártyára, merthogy az ügyintéző tájékoztatása szerint a rendszer csak 20 karaktert tud kezelni és feleségem neve 21 karakter. A hölgy javasolta, hogy a nevet írjuk egy "t"-vel a végén. Ezen azóta is jót nevetünk, hiszen a klasszikus viccet juttatja az eszünkbe, miszerint "*******tt etté'? Nem etté', hanem KETTŐ!"
Persze a dolog ennyire nem vicces, hiszen az ember a nevére többnyire érzékeny, így abból viccet nem illik csinálni.
Végül feleségem kártyájára a ******-**** *. rövidítés került, amely valamilyen szinten megalázó.

Bizonyára sejti, milyen problémával szembesültem most, január elején. Írom a tünetegyüttest:

Január másodikán az egyik szupermarketben vásároltam és amikor a kasszánál fizettem derült ki, hogy a kártya érvényessége lejárt. Szerencsére velem volt feleségem, aki a ******-**** *. feliratú kártyájával ki tudta fizetni a vásárolt holmikat, így csak az én orcám égett először a szégyentől, majd a méregtől.

Ugyanis semmilyen értesítést nem kaptam arról, hogy menjek az új kártyámért, én magam pedig nem figyelgetem a kártya lejárati dátumát.
Január 6-án tudtam bemenni a lakóhelyem szerint közel eső, fentebb már említett fiókba, ahol először közölték velem, hogy a kártyát kiküldték postán. Mivel én azt nem kaptam meg, javasolták, hogy tiltassam le, mert ezek szerint illetéktelen kezekbe került. Az ügy intézéséhez másik sorszámot kellett húzzak, hiszen a lakossági folyószámla kezelése és a bankkártya kiadása nem ugyanannál az ügyintézőnél történik.
Szerencsére még azelőtt sorra kerültem, mielőtt az előző hölgy a kártyát letiltatta volna, így még időben kiderült, hogy a kártyát nem küldték ki, hanem november óta várja a VI. kerületi Andrássy úti fiókjukban, hogy átvegyem.

Részben örültem a hírnek, hiszen nem kell hónapokat várnom arra, hogy az új kártyám elkészüljön, de az azért bosszant, hogy az egész hercehurcát elkerülhettem volna, ha kiértesítenek a kártya elkészültéről. Ezt nem tették meg, ellenben mindenféle kék hitelkártya ajánlatokkal bombáztak, amit nem kértem és többször nyilatkoztam róla, hogy NE KÜLDJÉK. Szóval ezt azt hiszem önök szúrták el, de az Andrássy úton legalább elnézést kértek tőlem a kellemetlenségekért.

Ahogyan azt is elintézték egy elnézéskéréssel, hogy az új kártyámra még mindig "****** *****" feliratot nyomtattak.
Kérdésemre a kolléganő elmondta, hogy a kártyákat egy gép készíti, amelynek nincs kapcsolata a számlával, így nem tudja, hogy azon időközben változás történt.
Javasolta, hogy igényeljek új kártyát, az igényléskor adjam meg az új nevet és ezentúl jól fog szerepelni.

Az egészben csak az a bökkenő, hogy az új kártya készítésének külön díja van, amit nekem kell kifizetnem, miközben egy kis rugalmassággal akár ezen a kártyán is szerepelhetne már helyesen a nősülés utáni nevem. Ingyen.

Az egész levéllel mi is a célom?

Egyrészt hangot szeretnék adni annak, hogy immáron sokadszor csalódtam önökben.
Másrészt fel szeretném hívni a figyelmüket, hogy ezt kis odafigyeléssel lehetne másként is és szerintem nem szabad egy lelketlen gépre bízni az ügyfelek ügyinek intézését, főként nem egy olyan banknál, amelynek szlogenje a "Bízunk egymásban."
Harmadrészt szeretném kérni, hogy a hibát javítsák és költségmentesen biztosítsanak egy új kártyát, amelyen helyesen szerepel a nevem. Én ugyanis a változást időben bejelentettem, fél évig nem kértem új kártyát pontosan azért, mert arra számítottam, hogy az új kártyám már az új adatok alapján jelenik meg a nevem. Ingyen.
Amennyiben Nem fér ki, beleegyezem abba is, hogy az új kártyáról lehagyják az "*****"-t és csak a  "******-**** ******" felirat szerepeljen, ez 18 karakter és talán kifér.

Segítségüket megköszönve:

******-**** ***** ******
számlaszám: ********-*******-********

Ventilátor

Vasárnap van, éjfél. Helyesebben hétfő, 00.00 óra. Én megyek reggel dolgozni. Aludnom kellene.
Nem alszom, pedig nincsen alvászavarom. Ventilátorok, azok vannak. Ahhoz már-már hozzászoktam, hogy lassan egy éve MINDEN NAP reggel hétkor (legkésőbb) kelés van. Hétvégén is. Ugyanis akkor indul be a tetőventilátor, amelynek éktelen zaja a halottat is felébreszti.
Én szóltam a közös képviselőnek, hogy ez így nem jó. Ő azt mondta, megnézeti. Megnézette és valósnak tűnő örömmel az arcán jelentette, hogy készen van, megjavítva. Mostantól majd nem fog morogni.
De morog! Gonoszul és hangosan...
Persze volt rosszabb is a helyzet. Volt ugyanis, amikor hajnal 3-kor elindult és ment egészen reggel tízig. Az cudar volt. Arról sikerült nagy könyörgések árán átállítatni reggel hétre. Ez már kegy, ugyanis a többi lakó (természetesen akik nem a tizediken laknak) azt szereti, ha reggel, amikor elvégzi a dolgát, kiszellőzik a vécéje. Szóval nagy nehezen sikerült azt kikönyörögni, hogy legalább reggel hétkor induljon. De akkor aztán elindul, mi pedig kelünk. Akármikor feküdtünk, akármeddig alhatnánk, reggel hétkor ébresztő van.
Hogy használjak füldugót? Próbáltam. Nem a hangja nagy, a rezgése. Áthatol mindenen és a csontjaimon keresztül érzem. Hiába a füldugó, kínozni lehetne vele, úgy ráz, rezeg, vibrál.
És most megint van valami újabb. Valami újabb gép került a tetőre, mert most, így éjfél után is megy valami folyamatosan. Éppen csak annyira rezeg, hogy ne tudj aludni.
1984-ben érzem magamat. Az álmaimat gépek rázzák, hogy ne tudjak aludni. Hogy folyton álmos legyek és ne érdekeljen semmi, de semmi...
Mit tegyek? Meddig és kinek könyörögjek? Vagy ordítsak, fenyegetőzzek? Vagy egyszerűen fogjak egy fejszét és verjem szét? Akkor legalább kicserélik, biztosan.
Dehát én kultúrember vagyok. Nameg kifizetni sincs kedvem a rongálást. Meg ilyen baromság miatt rendőrségre és bíróságra járni. Hogy priuszom legyen azért, mert valaki, vagy valakik ROSSZUL végzik a dolgukat. Mert tojnak bele. Mert hiába pofázok, nem hisznek nekem. Mert talán azt hiszik, nincs jobb dolgom, mint éjfélkor bejegyzést írogatni a techshit blogomba.
De így nem mehet, mert ebből az lesz, hogy elalszom a volán mellett, vagy elnézek valamit a munkahelyemen. Vagy úgy szólok valakihez, ahogy nem kellene. Hogyan magyrázom el akkor neki, hogy bocs, de a ventillátoroktól nem tudtam kiaudni magamat már egy éve?
Akinek mesélem, látom, nem érti. Mert aki nem volt ilyen helyzetben, az nem értheti. Azt gondolják, túl érzékeny vagyok. Unatkozom, és ezzel szórakozom. És rájuk tényleg nem haragudhatok, hiszen aki nem volt ilyen helyzetben, az nem érti...
Szóval fel lehet jelenteni a társasházat? Lehet kényszeríteni a hiba kijavítására? Van-e hatóság, aki tudja mérni a hangnyomást és a rezgést? Utána fogok járni, megírom, mire jutottam.
Oppsz, 00.25 van. Már csak 6 órám van a reggeli kelésig. Lehet, hogy átállítom az órát hétre. Illetve nem is kell, mert hétkor úgyis indul a ventilátor. Legalább ennyi előnye van: még véletlenül sem kések el a munkából...

Utalunk, vagy nem utalunk

Én anno azért mentem be a Zótépéhez, mert szerettem volna interneten keresztül vásárolgatni ezt-azt.
Megkérdeztem, hogyan lehet ezt megtenni.
Erre ők: kell egy elektronikus számla.
Erre én: akkor kérem.
Erre ők: tessék parancsolni, itt az elektronikus számla. Ez három részből áll, ez egyik az ön lakossági folyószámlája, ezt már ismeri. A második az internetes fizetésre szolgáló számla, amely egy virtuális kártya, háromjegyű biztonsági kóddal és minden zubehőrrel, ami kell az internetes fizetéshez. A harmadik egy megtakarítási számla, amire pénzt tehet át és jobban kamatozik.
Erre én: Köszönöm szépen!
Erre ők: szívesen!

Eltelt pár nap, majd Csabi barátomnak meghalt az apukája. Ködfátyolos hangon hív, közli a rossz hírt. Egyben - mivel nincs számlája, hanem a pénze a "hasitasiban" van - arra kért, hogy mivel éjjel 2 óra van, nincs nyitva semmi, így nem tud venni kaparós feltöltőkártyát. Lennék-e kedves, és töltenék neki a telefonjára 15 ezer forintot, mert fel kéne hívni pár embert, mégpedig azonnal. Én könnyedén megígérem, ugyanis van ugye elektronikus számlacsomagom, ahol a főoldalon ott van a telefon feltöltés is. Elküldeném neki a pénzt, de a fő számláról nem engedi (a LAFO számláról). Tenném át a pénzt a virtuális kártyára, de nem megy át, csak reggel. Így elektronikus számla ide, ígéretek oda, szépen veszem a kabátomat és battyogok le a rendőrpalotához, mert az ATM-ből azonnal lehet telefont feltölteni. Első alkalommal tehát nem működött az elektronikus számla...

A következő alkalommal akkor használtam volna, amikor egyszer hazaérkezem a melóból, és miután a kedves feleségem egész nap nem volt képes felvenni a telefonját és 5-ig dolgozik, most meg fél nyolc van és sehol, már azon gondolkodtam, hogy a rendőrséget, vagy a mentőket hívjam. Bebattyog nyugodtan az ajtón, hogy oltáson volt a korházban és hosszú volt a sor. Én meg már szarrá izgultam magamat, hogy mi van vele. Ekkor írja Kryx barátom a blogjában, hogy van ez a blútyúkos karperec, ami PONT neki lesz való, mert rezeg, ha eltávolodik a telefonjától és rezeg, ha a kva telefon a táskában van és nem hallja meg.
Na, akkor vegyük meg neki, ugyis jön a karácsony és pont belefér a megallapodott maximum összegbe. Megtalálom a dealextreme-en, venném meg. Kell az elektronikus kártya. Na, tegyünk rá pénzt... Ja, hogy az majd reggel megy át... Akkor most nem veszünk bluetoothos karperecet, majd holnap, amikor méltóztatnak áttenni a pénzt... A második alkalom, amikor használnám és megint nem sikerül.

Három a magyar igazság, úgyhogy van még egy dobásuk.

Nem a zótépére vagyok elsősorban mérges, hanem arra, hogy mindenki hazudozhat és a kisbetűs részben vagy a százoldalas szerződés 98-ik oldalán ott van, hogy - maradjunk ennél az esetnél - egy nagy lóf***t fogok én online intézni mindent... És ez így rendben van, sőt én fogjam be a pofámat.

Hát jó, befogom...