No USB device - akad az alma

Gyors bejegyzés a mai szívásomról.
Van egy iPod 5G-m. Nem vagyok hülye, kaptam ajándékba...
Sokáig hevert a fiókban, mert az iTunes-szal történt találkozásom olyan törést hagyott bennem, hogy egy életre elment a kedvem az Apple cuccoktól.
Persze csak birizgálta a fantáziámat, ha másért nem, hát a 60 GiB-os vinyó miatt, ami benne van.
Keresgéltem, így rátaláltam a Yamipodra, amellyel ki lehet kerülni az iTunes-t. Azóta néha elővettem, de mivel a Yamipod is elég macerás és hibázik a fájlneveknél, sokkal szívesebben használtam a telefonjaimat zenehallgatásra. Amióta meg Androidos cuccaim vannak, főleg. Merthogy ezerféle lejátszó van aPlay-en, egyik jobb, mint a másik...
Úúúúúhogy a Zipod csendes enyészetre volt ítélve. Amióta kijöttek az érintőképernyős cuccok, eladhatatlan is lett, húszezerért akkor sem adtam volna oda, ha kajára kellett volna a pénz...
Így aztán ott hevert a fiókban évek óta.
Mígnem tavaly rádiót cseréltem a kocsiban és az Alpine tud iPodot vezérelni. Pár ezresért vettem hát hozzá egy kábelt - helyesebben pár tízezresért, mert ezekhez a "prémium" termékekhez még a kínai utángyártott kábelt is aranyárban adják - és azóta a kocsiban enyészik az áJpod.
És borzolja az idegeimet.
Mert ugyebár az ábécét nem ismeri, a Yamipoddal rátöltött zenék össze-vissza keveredve vannak rajta. Így alap, hogy mindent végig kell pörgetni, ha keresek valamit és az "A" az simán lehet a "C" után is. Megszoktam, már nem is anyázok...
A tegnapi-mai szívás azért kiverte a biztosítékot. Indítom a kocsit, indul a rádió és kiírja, hogy nincs USB device.
Nyitom ki a kesztyűtartót, az iPod megy, játssza le az épp aktuális zenét.
Széthúzom, összedugom, semmi.
Hallgattam egész délután a színvonalas magyar rádiókat és már azon gondolkodtam, hogyan lehet kihúzni a rádiót a helyéről. Merthogy nem érzékeli az iPodot, biztosan a kábel csúszott szííjjel.
Szerencsére volt egy ötletem, hogy dugok egy sima USB stikcket a helyére és arról lejátszok valami zenét.
Az megy, tehát nem a kábel a hibás...
Volt már olyan, hogy az iPod kifagyott, de akkor se kép, se hang. Most látszólag műxik, léptet, lejátszik, megáll, indul.
De mi van, ha csak a kapcsolatkezelője fagyott ki.
Gyors keresés a neten "iPod 5G reset" kifejezésre. Középső gomb és menü gomb egyszerre, 5-10 másodpercig.
Sikerül a reset és lám, a rádió már látja is.
Hogyrohaggyommeg!
Majdnem szétbontottam a műszerfalat miatta...
Tanulság?
Az iPod úgy is akadhat, ha látszólag működik.
Amúgy meg most, hogy rádugtam egy sima USB kulcsot a rádióra azt vettem észre, hogy egyrészt sokkal jobban szól, mert a rádióm mp3 lejátszója jobban konvertál, mint az iPod, másrészt sokkal kényelmesebb azt mondani neki, hogy "Játszd le a könyvtárat, vazze", mint playlistekkel bűvészkedni.
És egyébként valahogy ábécé sorrendben is vannak a cuccok, nem úgy, mint az áJpodon.
Úgyhogy valószínűleg megy az iPod vissza a fiókba, a kocsiba meg megy egy 500 GiB vinyó. Az majd nem akad és vagy tízszer annyi fér is rá...

Az asztalon nem használt parancsikonok vannak...

"Az asztalon nem használt parancsikonok vannak."
És? Miért fáj az neked?

És miért csesztetsz vele mindaddig, amíg egyenként ki nem szedegetem mellőlük a pipákat?

És ha nekem úgy tetszik, akkor mi van? Ha szeretek az asztalon nem használt parancsikonokat tartani?

Képzeld el, hogy az íróasztalomon is vannak nem használt dolgok. Ezek közül párat legalább egy hete nem használtam, sőt olyan is van, amit SOHA. És ott is maradnak.

Milyen lenne már, ha a takarítónő bejönne és hetente egyszer azzal btatna, hogy miért vannak nem használt cuccok az asztalomon? Aztán egyenként a kezembe adogatná azokat és el kellene döntenem, hogy tényleg akarom-e az asztalomon tartani azokat?

Mert gyakorlatilag ezt csinálod, kedves Windows XP...

Miért ne lehetnének parancsikonok az asztalon, ha elférnek? Miért nem elég egyszer megkérdezni, aztán hagyni békén? Miért kell erre visszatérni kéthavonta? Ez a mániád, bameg?

Kezeltesd...

Lapzárta után érkezett:

Én azért írom ezt a blogot, hogy gazdagodjak általa. Ez történt most is. Ugyanis le lehet tiltani ezt a szolgáltatást. A lehetőségre Zsolt hívta fel a figyelmemet, köszönöm!
Megosztom, hogyan kell (rendszergazda jogosultság sem kell hozzá), íme:

Az asztal automatikus karbantartási szolgáltatásának letiltása

A varázsló 60 naponkénti automatikus futásának letiltásához tegye az alábbiakat:

1. Kattintson a jobb gombbal az asztal egy üres területére, majd kattintson a Tulajdonságok parancsra. Ekkor megjelenik a Megjelenítés tulajdonságai párbeszédpanel.
2. Kattintson az Asztal fülre.
3. Kattintson Az asztali elemek testreszabása gombra az Asztali elemek párbeszédpanel megnyitásához.
4. Törölje Az Asztal karbantartása varázsló futtatása 60 naponként jelölőnégyzet jelölését.
5. Kattintson kétszer az OK gombra a párbeszédpanelek bezárásához.

ICS és egyéb szívások

Ahhoz hozzá vagyok szokva, hogy a dolgok változnak.
Ahhoz nem vagyok hozzászokva, hogy rossz irányba.
Kezdődött úgy, hogy az ember várta a Samsung Galaxy Note-hoz az ICS, azaz az Android 4.0 frissítést. Hogy attól majd megtáltosodik a gép.
Hát nem.
A sebességében semmi javulás nem észlelhető - igaz, eddig is gyors volt -, viszont az akkumulátoridő drasztikusan lecsökkent.
A frissítés előtt ugyanilyen használat mellett éjfélig, hajnali kettőig simán elkaristolt a Note, ha reggel 7-kor vettem le e töltőről, most meg nem ritka, hogy délután 4-kor már kifekszik.
Azaz, egy munkanapot nem bír végig. És ez nagyon gáz. Úgy is mondhatnám, hogy alapjaiban rendíti meg a bizalmamat a gépben.
Az ember persze próbál tenni valamit. Elsőként próbálja megkeresni a márkaképviseletet. Nos, erre a Samsungnak saját alkalmazása van, amit a Marketről, izé a Playről lehet letölteni. Egy chat program ez, amivel a Samsung terméktámogatást lehet felkeresni - ha az ember tud angolul - és ott kedves és udvarias személyek próbálnak segíteni.
De csak ha a készüléket Amerikában vásároltad.

Egyéb esetben menj a megadott linkre, vagy hívd a Samsung Magyarországot a megadott 40-es telefonszámon. Felhívtam.
Rövidke beszélgetés után azt akarták elhitetni velem, hogy azért merül a készülék, merthogy nem Magyarországon vásároltam. Mert a magyarokra nem jött még meg az ICS. Merthogy az enyémet az Expansystól sikerült beszerezni Franciaországból és ezért jött meg rá a frissítés, ami a magyarországi készülékekre még nem.
Rövid felvetésemre, miszerint ha mondjuk francia állampolgár lennék és eljönnék Magyarországra, akkor ezexerint hamarabb merülne a telefonom... nem nagyon tudtak mit válaszolni. Arra a kérdésemre sem tudtak válaszolni, hogy egy hivatalos frissítés hogyan cseszheti el a készüléket. Merthogy nem letöltöttem ilyenolyan oldalakról, hanem OTA, a telefon menüjéből frissítettem. Még rootolva sincs a készülék, teljesen tiszta.
És egyébként semmire nem tudtak semmit válaszolni. Nem egy sarki boltot hívtam, hanem a Samsung hivatalos szupportját.
Abban maradtunk, hogy készüljenek fel arra, ha a magyar vásárlóknak is megjön a frissítés, akkor az ilyen jellegű bejelentések meg fognak szaporodni.
Mert az ember azt várná, hogy az akkuidő JAVUL és nem azt, hogy ROMLIK egy frissítés után.

Ne beszéljünk arról, hogy a minap egy napon át használhatatlan volt a G+ mobil alkalmazás. Folyamatosan akadt és nem jelent meg a kezdőképernyő, vagy ha megjelent, akkor lefagyott a görgetésnél. Mígnem este 11-kor megjött a frissítés és azóta megy. Persze csak úgy ahogy.
Talán jogos a kérdésem, hogy nem-e lehetne-e, hogy először kihozzuk a frissítést, aztán váltunk protokollt a szerveren? Hogy a felhasználó ne tépje a haját egy napon keresztül...
Egyébként a jelenlegi kiakadásom oka pedig az, hogy a képernyőt megérintve a G+ ikon a hírfolyamra visz és nem a kezdőlapra, ahová eddig szokott. Így aztán hiába kerestem, nem találtam például, hogy az értesítéseket honnan lehet elérni. Mint kiderült, én voltam a vak.

A hírfolyamban, a főképernyőn a bal felső sarokban ott a kezdőlapot ábrázoló házacska, amely egy legördülő menüt rejt és ennek a menünek a legeslegeslegeslegalján ott vannak az értesítések. Napok óta keresgélem, SOHA nem vettem volna észre magamtól, ha Sancho barátom nem írja meg, hol keressem.
Ez nálam egyébként már az anyátok 'csája kategória. Szívatásként élem meg.
Rohadtul nehezen viselem ugyanis, ha NAPONTA valamit átvariálnak a jól megszokott rutinomban és ennél már csak azt viselem nehezebben, ha eszetlenül, logikátlanul teszik mindezt.
Mert ha én nem találom meg, MÁS SEM fogja megtalálni. Csak ha szerencséje van.
Egyébként meg a G+ mobil felülete is szar lett, rohadtnagy képek terpeszkednek rajta és a lényeget marhára keresgélni kell. De legalább színes, szagos.

Jogos talán a kérdés, hogy valóban muszáj azt a rohadt ájfónt majmolni? Muszáj ilyen böszmén kinéznie mindennek? Hogy az eddigi 6-7 bejegyzés helyett 2-3 látszik és a többihez görgetni kell?Csak azért kérdem, mert ha böszmeségre vágynék, majd veszek egy ájfónt...
Addig meg tessék nekem meghagyni a jól megszokottat, ami ráadásul működik is, áttekinthető és praktikus.
Jelenleg ugyanis ha több értesítést is kapok, a másodikat csak úgy tudom kinyomozni, ha elolvasom az elsőt, majd a menüből lemegyek az előző képen megmutatott menüpontra és ott megkeresem. Ez pedig macera.
Igazi techshit!

Diszkó 20120427

A címből már tudjátok is. Megint megy a bumbum.

De nem ez a lényeg.

A lényeg az, hogy elköltözünk.

Elég volt.

Semmi esély arra, hogy ez valaha is megszűnjön, az egészség pedig sokkal fontosabb mindennél.

Egyébként hajnali fél egy van. A gyomrom görcsben, a szívem szúr.

Teljesen ki vagyok készülve.

Akkor? Megéri ez?

Megéri az idegeskedést?

Úgyhogy remélem, nem kell már sokáig ezt elviselni.

Egy dolgot azért ide a végére, indulatból:

Budapest! Rohadj meg!

Diszkó

Hát, akkor a szezont ezennel megnyitottnak nyilvánítom. A mai naptól akkor - ahogyan már évek óta - hajnalban kelünk. Egészen az első őszi fagyokig.

Utánaolvastam. Ez lesz a harmadik évadunk. A harmadik év, amikor MINDEN második-harmadik napon, de szombatonként garantáltan egy szemhunyást nem alszunk úgy hajnali kettőtől.

Akik most olvasnak erről először, azoknak röviden annyit, hogy zárt ablaknál is olyan szintű dob és basszus hallható, amitől nem lehet aludni. Általában hajnali kettő körül kezdődik és el is tart napfelkeltéig.

Az irány egyértelműen beazonosítható, de csak füllel, ugyanis iránymérő műszer nincs. A hatóságoknak legalábbis.

Azt is tudni kell, hogy két éve folytatok kiterjedt levelezést az önkormányzattal és azon kívül, hogy leráznak, gyakorlatilag senki nem segít. A zajügyeletet is kihívtam, műszerrel is mértek és az egyébként tényleg segíteni akaró szakember azt mondta, hogy szerinte is egyértelmű a hangszennyezés, de csinálni semmit nem tud.

Egyrészt egyedül van, másrészt a műszer nem alkalmas irány mérésére.

Úgyhogy egyelőre - így két év után - annyit tudunk, hogy valami dübörög és valamitől nem lehet aludni. Ezt persze műszerek nélkül is tudtuk.

Az egészben az a legelszomorítóbb, hogy semmi esély nincs arra, hogy valaha megoldódjon a dolog. Reménytelen.

Tudom én, hogy ez egy amolyan "white men's problem", azaz mások számára talán nevetséges probléma, de gondolj bele: két éve, hetente legalább háromszor (van, amikor hét napból ötször) nem alszunk. Hétköznap is - például ma is - amikor másnap, illetve aznap reggel menni kell dolgozni és a munkahelyen teljesíteni kell. Koncentrálni. Úgy, hogy aznap éjjel semmit nem aludtál.

Tudom azt is, hogy mások is vannak így ezzel, de ez a probléma teljesen felesleges. Ez a dolog valaki hülyeségének köszönhető, aki valószínűleg úgy alkotta meg egy diszkó szellőzését, hogy hajnalban ki kell nyitni az ablakot. Valakinek, aki évek óta ezt a hibát nem javítja ki és ehelyett a mi életünket teszi tönkre. És ki tudja, még hány emberét, hiszen nem hiszem el, hogy csak minket zavar.

Szóval gondolj bele! Te mit csinálnál? Elköltöznél? Egy ilyen baromság miatt? Otthagynád a lakást, amit egyébként szeretsz? Vagy tűrnél csendesen? Vagy zsörtölődnél, mint én, tehetetlenül?

Te mit csinálnál?

A nagy átvágó

Tényleg el kell fogadni, hogy ebben az országban ez így működik? Tényleg bele kell törődni abba, hogy mindenhol megpróbálnak becsapni? Tényleg úgy kell ezt tekinteni, mint egyfajta áfát?

Mi lenne, ha egyszer csak rádöbbennének a kedves "iparosok", hogy többet ártanak maguknak, mint amennyivel megrövidítenek?

Mi lenne, ha rádöbbennének, hogy jobban megéri, ha én mint elégedett ügyfél, visszajárok. Mert mondjuk megbízom bennük.

Mi lenne, ha megbízhatnék bennük?

Miért van az, hogy nekem eszembe sem jut becsapni azt, aki hozzám fordul? Miért van az, hogy ezt feltételezem másokról is még akkor is, ha minden tapasztalatom ez ellen szól?

Az az igazság, hogy engem nyugodtan le lehet húzni. Át lehet vágni.

Miért?

Mert hülye vagyok? Mert nem veszem észre? Mert naiv vagyok?

Hát nem vagyok naiv. És igenis, észreveszem. Ha nem ott, akkor később. De MINDIG rájövök, ha becsaptak.

Akkor pedig hogy is van ez?

Jobb engem becsapni, amikor úgyis rájövök? Amikor úgyis el fogom mesélni az ismerőseimnek és írni is fogok róla az interneten?

Jobb az egy cégnek, hogy ha a nevére rákeresnek, akkor az én írásom is ott lesz a találatok között?

És az én írásom ilyenkor bizony nem hízelgő. Tényszerűen, de kíméletlenül leírok mindent.

Most jobb ez, mintha azt írnám le, hogy milyen klafán elvégezték, amiért fizettem?

Nem lenne ez jobb, mint az a háromezer forint, vagy akár harmincezer forint, amivel becsaptak?

Miért kell csodálkoznia egyes "szagembereknek" ha a vállalkozásuk "bűzlik"? A rossz hír gyorsan terjed ám!

Nem ismertük még ezt fel?

Miért van az, hogy egy kezemen meg tudom számolni azokat a cégeket és egyéni vállalkozókat, akikben megbízom?

Kérdések, kérdések, kérdések...

Biztosan bennem van a hiba. Ha nem venném észre a lehúzásokat, biztosan boldogabb, elégedettebb ember lennék.

Egyébként azért lehet engem becsapni, mert már ott tartok, hogy nem is szólok. Egyszerűen nem megyek oda többet. Autót javíttatni például Siófokra járok le Budapestről, mert Budapesten kivétel nélkül MINDEGYIK "P" márkakereskedésben és szervizben becsaptak már.

Riasztót szerelni Ajkáról hívtam fel egy barátomat, mert vagy 5 céget felhívva már a telefonban éreztem, hogy le akarnak húzni.

És sorolhatnám.

Miért tehetem meg, hogy nem szólok? Miért engedhetem meg magamnak, hogy inkább befizetem az ÁFÁ-t?

Hát azért, kedves ügyeskedő balfékek, mert hozzám visszajárnak az ügyfelek. Velem elégedettek. Engem újra hívnak.

Annyira zseniális lennék? Annyira jól dolgozom?

Nem!

A recept egyszerű: megbízható vagyok. Nem azért nem csapom be őket, mert nem tudnám, hanem azért, mert NEM ÉS KÉSZ. Minden porcikám tiltakozik a sunnyogás ellen és a torkomon akadna az a falat, amit a nem becsületesen megszerzett pénzből vennék. A belsőmből fakad a becsület. Van ám ilyen is.

Balek vagyok? A szemetekben talán igen. Jót röhögtök rajtam és azt gondoljátok, hogy jól jártatok. És én meg is hagylak benneteket ebben a gondolatban.

Gondoljátok csak nyugodtan, hogy a sors kegyetlen veletek, amiért minden próbálkozásotok balul sikerül.

Gondoljátok csak nyugodtan, hogy a rövidtávon szerzett haszon jobb.

Nem én foglak felvilágosítani benneteket arról, hogy ezt nem így kéne.

Valójában én röhögök rajtatok, ezen a piti és primitív hozzáálláson, aminek a sorsotokat köszönhetitek.

Mert hosszútávon bizony az élet igazságos és mindenki megkapja azt, ami neki jár.

Ez tény.

Az egyébként külön elégtétel, hogy a cégek, amelyek engem pofátlanul becsaptak, szépen tönkrementek, vagy tönkremennek. Csak idő kérdése.

Ha nem hiszitek, szívesen adok egy listát. Vannak rajta autó szalonok, ahol megnyomták a kocsimat. Vannak biztosítók, ahol becsaptak- Áruházak, ahol nem foglalkoztak a garanciával. Sorolhatnám.

Mind bezárt azóta. Mert gondolom, nem csak velem bántak így, hanem másokkal is. Ennek pedig - ismétlem - híre megy ám. Nem kell csodálkozni, ha aztán meg roló le.

Ez is elégtétel ám. Nekem legalábbis elég ennyi is.

És talán majd egyszer mindenki rádöbben arra, hogy az ügyfelet átverni nem érdemes, mert az ügyfél NEM HÜLYE...

Dealextreme: extrém sokára

Van ez a Dealextreme. Azért szerettük, mert olcsón, gyorsan vásárolhattunk rajta kütyüket és nem számoltak fel szállítási díjat.

A megrendelt cucc 1-2 héten belül megérkezett.

Múlt idő.

Most átalakítottak valamit és ezzel sikerült agyonvágni a weboldalt.

Január másodikán rendeltem tőlük utoljára.

Egy hónapig semmi válasz.

Egy hónap múlva egy levél, hogy elpostázták a cuccokat.

Meg is jött a csomag.

A megrendelt 4 tételből kettő volt benne. A két legértéktelenebb.

A 15 ezres webkamera és a feleségem telefonjához a tok sehol.

Írtam nekik, kitöltöttem a reklamációs formát.

Semmi válasz.

Aztán február 22-én egy levél, hogy feladták a telefon tokot. Ma jött meg, április 3-án. 41 nap alatt. 

Április másodikán kaptam egy levelet, hogy feladták a kamerát is.

Ha az is 41 nap alatt ér ide, akkor valamikor május közepén jön meg.

Azaz a rendelést - és fizetést - követően 5 és fél hónappal.

Úgyhogy ez volt az utolsó rendelésem tőlük... 

F1 M1

Rövid és tömör a cím. Mint tudjuk, a Forma 1 végre vissza-átköltözött a Magyar Televízióra és mostantól a "királyi" tévé adja majd a futamokat. De nem is ez a lényeg.

A lényeg az, hogy mindezt végre FullHD-ban, élvezhető minőségben. 2012. március 18-áig kellett arra várni, hogy az a program, aminél ugyebár a látvány a fő attrakció, végre normális minőségben legyen élvezhető kis hazánkban is.

Ezért cserébe még azt is elnézzük az M1-nek, hogy a verseny elején elment a vonal és a verseny közben is egyszer. Majd belejöttök...

Egészen más érzés ugyanis full HD-ban végigaludni az egész versenyt, mint sima SD-ben volt :)

Az adatzabáló

Röpke 2000 magyar forintba kerül külföldön, ha mobilinterneten keresztül szeretnénk legalább a leveleinket megkapni és esetleg néha-néha valamit megnézni a neten, vagy a Googla Maps-en. Naponta ennyiért adja a Té a 100 MiB adatforgalmat megengedő SurfM csomagját.
Az persze egy másik történet, hogy milyen nehézkes az egész folyamat, amivel külföldön hozzájuthatunk ehhez a csomaghoz, de erről majd ha hazaértem hosszabban is írok.
Most a reptéri buszon ülök és van időm pár gondolatot írni az adatzabálásról. Arról az adatzabálásról, ami odahaza fel sem tűnik, idekinn viszont fájdalmas.
Android bug, vagy fícsör...
Szóval az ember előfizet nagy nehezen egy adatrooming csomagra, majd nagyjából délben jön az sms, hogy a 80%-át le is használta. Pár perc múlva jön az sms, hogy az egészet.
Első nap nem is gyanús, mert hát elég sok képet küldözget az ember. Aztán este megnézzük és azt látjuk, hogy összesen 5-6 kép ment fel a G+ oldalunkra a barátoknak. Akkor hová tűnt el a 100 MiB? 1 kép 1/2 mega, azaz nagyjából 200-at kellene elbírnia a csomagnak. A GMaps sem eszik túl sokat. Szóval valami gyanús...
Aztán ha szerencsénk van, valamelyik rendszer tweak progi felvilágosít minket. Esetemben a ZDBox jelzett a második nap, hogy az OfficeSuite áthelyezhető az SD kártyára.
A ZDBox pedig csak akkor szól ilyet, ha a szoftver frissült...
Azaz, kedves barátaim a rohadék Market, vagy mostmár a rohadék Play simán befrissíti adatroamingon is azokat a szoftvereket, amiket automatikus frissítésre engedélyeztünk odahaza.
Tudom, tudom...
Én vagyok a hülye, amiért automatikus frissítésre engedélyeztem bármit is.
De hát olyan kényelmes...
Odahaza.
Külföldön viszont zabálja az adatot.
Szó, vat ken ví dú?
Először is, indulás előtt frissítünk mindent. Aztán a szállodában, wifin minden este frissítünk mindent. Ezzel minimálisra csökkentjük a napközben beeső extra adatroamingzabáló frissítések esélyét.
Aki biztosra akar menni, az meg vegye ki az összes szoftver mellől a pipát az automatikus frissítésnél...

Egy fiókelvesztés és megtalálás utóélete

Na, kezd bennem leülepedni a dolog, úgyhogy megpróbálom összefoglalni, hogy miként is éltem meg azt az egy hetet, amíg Google nélkül voltam. Sokan mondták, hogy fogjam fel úgy, mint egy nyaralást, egy kalandot. Ha nem lenne ennyire az életem része a Google és annak vagy 15 szolgáltatása, biztosan sikerült is volna. Ha nem lennék ráutalva minden másodpercben. Így viszont úgy éreztem, hogy rám omlott a birodalmam. 

Nos, a legidegesítőbb a telefonom szemétkedése volt. A hibás jelszó miatt ugyanis folyamatosan ott virított egy kis háromszög, benne egy felkiáltó jellel. Ahányszor megláttam, mindig töröltem, de pár perc múlva újra megjelent. Így gyakorlatilag ahányszor a képernyőre néztem, mindig felhúztam magamat. Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de én nem bírom elviselni a legkisebb hibát sem. Semmiben. Ha az autómon valami nem működik, akkor én azonnal megcsináltatom. Nálam nincs zörgés, kattogás, kiégett izzó. Nem bírom elviselni, fizikailag fáj. A bringámon sincs lötyögő, zörgő alkatrész. A számítógépem sem zöröghet, nem írhat ki hiba üzeneteket, azt nekem az észlelés után azonnal ki kell javítanom. De még az iroda székem sem nyikoroghat, az ajtó zsanérja sem. Ha tudom, addig nincs nyugtom, amíg meg nem javítom. Mániás vagyok? Lehet. Így aztán nem a Google hibája, hogy folyamatos stresszt okozott ez a rohadt kis háromszög az értesítési sorban.

Azt is mondják, hogy van egy új betegség a NoMoFóbia, magyarítva a mobil nélkül maradási félelem. Nos, nekem ez megvan, nem bírnék eltölteni egy percet sem mobil nélkül. Csupasznak érzem magamat. És ehhez csatlakozik nálam egy amolyan NoOnFóbia, azaz az online kapcsolat nélkül maradástól való rettegés. Ez volt a legrosszabb. Olyan volt, mintha visszamennék négy évet az időben. A Google push nélkül az e-mailjeim csak késéssel jöttek meg. Amit a legjobban gyűlöltem, hogy az összes fiókomat megint úgy kellett végigvadászni, ha egy e-mailem érkezett. Hogy melyikbe is. 
És jaj de utálom, amikor egy spam betalál.  Mert ha működik a Google, az már az átirányított fiókjaimat is szűri, így ami ott nem akad el, az a Gmailre biztosan nem fog megjönni. Most meg? Újra a sok rohadt, kéretlen szemét. Ráadásul a levelek ellenőrzését a lehető leggyakoribb, 5 percenkéntire állítva is úgy éreztem, hogy megállt az idő. Hogy le vagyok maradva. Azt nem tudom, emberek hogyan tudnak úgy élni, hogy csak akkor kapják meg a levelet, amikor a kliens leszedi és nem azonnal. Nekem ez olyan, mintha az SMS csak fél óra múlva jönne meg. Az egy hét alatt abból, hogy az e-maileket "késve" kaptam meg, számos kellemetlenségem származott, mert a környezetem megszokta már azt, hogy nekem e-mailt írni olyan, mintha SMS-t írnának. Azonnal válaszolok, azonnal cselekszem. Most meg nem...

A virtuális baráti társaságom is megsínylette a leállásomat, mert a G+ szolgáltatásban 147 emberrel tartom a kapcsolatot. Ők mind olyanok, akiket erős szűrőn át engedtem csak be a magánéletembe és akiket kedvelek, és élvezem a társaságukat. Olyan ez, mintha az ember kedvenc kocsmája bezárna egy hétre. Illetve mintha az embert a kedvenc kocsmájából kizárnák egy hétre és a többiek az ablakon keresztül meg mesélnék, mekkora bulik vannak odabenn, miközben én meg kimaradok. Azt vettem észre, hogy a G+ igencsak a mindennapi életem részévé vált és sokkal jobban szeretem, mint a Facebookot. Itt válogatott társaság van, a társalgás is sokkal inkább olyan témákról zajlik, amiket élvezek. És nem mellesleg a G+ sokkal jobban kezelhető mobilról is, mert a kliense szinte tökéletes, szemben a Facebook szánalmas, lassú, döcögős kliensével.

Azt tudtam egyébként csinálni, hogy létrehoztam egy másik felhasználói nevet magamnak, amire a telefonommal beléptem és az elérhetetlen felhasználói profilomhoz tartozó barátaimat meghívogattam ehhez a profilhoz is. Legtöbben hamar elfogadtak ott is, de páran szerintem nem értették, hogy egy ugyanolyan felhasználói névvel, profilképpel rendelkező fazon miért hívogatja őket újra be körökbe, amikor már egyszer elfogadták. Úgyhogy az ismerőseim felével tudtam csak tartani a kapcsolatot a G+-on, a többiek nem tudtak rólam semmit.

Mostanában elég sokat videózom, és az elkészült filmeket töltöm fel a YouTube csatornámba. Na, ebből is kiestem, mert ugye a YouTube fiókomhoz sem fértem hozzá. Igaz, az új felhasználói nevemhez tartozó fiókba közben töltögettem fel videókat, de páran (30-an) követnek a régi YouTube-on is, ők nem értették szerintem, hogy eddig naponta  nagyjából egy videót feltettem, most hirtelen meg egy hete egyet sem. És hiába írtak hozzászólásokat a videóimhoz, azokról nem kaptam értesítést és nem tudtam reagálni. Pedig szoktam. A blognál pedig - legyen az szöveges vagy videoblog - a legfontosabb szabály a folytonosság. Ha azt akarod, hogy sokan kövessenek, rendszeresen kell posztolnod. Így egy egyhetes kiesés szépen visszavetheti - és vissza is vetette - a nézettségemet. Persze nagyon örülök, hogy újra megvan minden videóm, amelyekből 90 publikus és összesen nemsokára átlépem a 200 000 megtekintést. Ez egy magán csatornától nem is olyan rossz szerintem.

Kicsesztem a blogspotos blogjaimmal is. Ott 7 blogban eddig 208 (ezzel együtt 209) bejegyzésem van. Ezeket pár hete költöztettem át (4 napig másolgattam HTML kódban a régi írásokat) a Blogterről, ahol volt már egy megszokott olvasói táborom, akik szépen lassan kezdtek rám találni itt is. Ennek is odavágott a kiesés, mert a nagy nehezen idetévedők halott blogokat találtak. 
Sem a http://techsitt.blogspot.com/ ,
sem a  http://belegondoltam.blogspot.com/ ,
sem a http://csodabringa.blogspot.com/ ,
nem pörgött úgy, ahogy szokott, nem beszélve a kevésbé bejáratott blogjaimról.
A http://hazugreklam.blogspot.com/ reklámszapulós blogom teljesen kihalt, a nemrég indított modellhelikopteres blogom a http://helikoptermodell.blogspot.com/ szintúgy. Az utóbbival kezdhetem előröl az építkezést. Persze élvezem, úgyhogy nem lesz nagy munka.

Ami a legszebb, hogy ezt a mizériát sem tudtam megírni, úgyhogy ideiglenesen az Origó által támogatott és üzemeltetett blog.hu-n írogattam. Csak a http://techshit.blog.hu/ címen a Tecshit blogomat volt erőm görgetni. Erről egyébként pont a fiók elvesztésének kálváriáját átvette az egyik gyorsan fejlődő és fiatalos lap, a Wikitech is. Itt olvashatod: 
http://www.wikitech.hu/www/2012/03/06/az-on-google-fiokja-mostantol-nem-elerheto/ 
Csak nekik köszönhető, hogy ezt a bejegyzést sokan meglelték és talán tanulságokat is levontak belőle. Ha mást nem, talán annyit mindenképpen, hogy ne engedjük elveszni azt, ami nekünk fontos. Ez számomra is a legnagyobb tanulság.

Most, higgadt fejjel egyébként másképp látom a dolgokat.

Az egyik megvilágosodásom az, hogy egy védelem nem védelem. A jelszavad lehet bármilyen erős, nem véd meg. Nem mondom meg, mi volt a jelszavam, de egy hasonlóan erőset hadd írjak most le ide és döntsd el Te, kedves olvasó, hogy szerinted megfejthető-e.


Íme: DvrdkrlyNglkrlyLpttfklvn06391290 


Megfejthető? Rám utal? Szerintem nem. Mégsem védett meg, így a legfontosabb egy bombabiztos jelszó visszaállítási módszer, amire a Google ad is több lehetőséget. Csak én hülye nem éltem velük. Azt gondoltam, hogy a telefonszámomat nem adom meg nekik (SMS-es ellenőrző kód küldésére), mert azzal majd biztosan visszaélnek. Gondoltam én ezt úgy, hogy közben a telefonom a call logot, azaz a hívás listákat szinkronizálja a Gmail fiókommal, úgyhogy ha akarják, azt is látják, kivel, mikor, mennyit beszéltem. Akkor miért is titkolom a telefonszámomat és fosztom meg magamat a hozzáférésemtől egy hétre? Amikor hiba esetén 30 másodperc alatt az SMS-es kóddal visszaállítható a jelszó meg a fiók? A válasz: balfasz vagyok. Illetve voltam (remélem, múlt idő).

Aztán a kettős beléptetés kihagyása. Azt gondoltam, hogy szívás és majd mindig lehet kódokat megadogatni. Miközben ez nem igaz. A használat elején elkövetett néhány bénázáson kívül semmi kellemetlenségem nincs azóta sem, viszont hiába lesi meg bárki a jelszavamat, nem megy vele semmire. És ez a történtek fényében nagyon nagy nyugalommal tölt el.

Most az alkalmazásfüggő jelszavakat is beizzítottam, mert az mindig félelemmel töltött el, hogy a telefonomra feltelepített szoftverek mindenféle idegeneknek, számomra követhetetlen módon küldözgetnek adatokat. De legjobban az idegesített, hogy akár a fiókomhoz tartozó jelszó is kiolvasható belőlük, hiszen többjük a Google fiókomat használja a működéséhez és ezért meg kell engedni neki, hogy turkáljon benne. Ez meg csak jelszó ismeretében lehetséges. Illetve volt lehetséges. Mert mostantól minden alkalmazásnak saját jelszava van, így legalább az kizárható, hogy egy malware elszedje tőlem a fiókomat, vagy mondjuk megváltoztassa a jelszavamat és ne férjek hozzá, Nem vagyok egyébként meggyőződve arról, hogy nem ez történt valójában...

Így lenyugodva a Google-t nem hibáztatom, de pár dologban azért neheztelek rájuk. 


A legnagyobb hibája ennek a jelszó visszaszerzési rendszernek az, hogy átláthatatlan. Ha ismersz, tudod rólam, hogy viszonylag értelmes ember vagyok (ha nem ismersz, akkor meg hidd el nekem), és mégis, a "segédletet" olvasgatva többször vissza kellett ugorjak, hogy what the fuck did I just read? :) Azaz most mi a lópikulát is olvastam? A magyarázat ugyanis követhetetlen, túl hosszú, lényegtelen hülyeségeket tartalmaz, a szövegezése pedig akadémikus. Egy ilyen magyarázó oldalt úgy kellene megalkotni, hogy BÁRKI megérthesse. Főleg azért, mert az ember felzaklatott állapotban ráadásul sokkal inkább hajlamos kapkodni, félreérteni dolgokat.

És azért is neheztelek, mert nem tartották a határidőket. Azt ígérték ugyanis, hogy 3-5 napon belül felveszik velem a kapcsolatot és ez soha nem történt meg. A mai napig sem. Azt sem tudtam egy hétig, hogy egyáltalán beérkezett-e a visszaigénylő formula. Ezt most is onnan tudom csak, hogy a jelszó visszaállító oldalon egy olyan e-mail cím szerepel, amelyet ebben a formulában adtam meg először. Azaz vették a kérelmemet, el is bírálták, csak nem szóltak hogy "Okés minden, hülye gyerek. Menj és ott vár a fiókod!"

Kivártam 5 munkanapot (azaz egy hetet) és csak ekkor próbálkoztam újra. Ekkor meg viszont nagyjából 10 másodperc alatt hozzáfértem a fiókhoz. Azaz lehet, hogy egy heti idegeskedést spóroltam volna meg, ha előbb merek próbálkozni. De mondd meg nekem őszintén: Te mernél? Mernéd kockáztatni, hogy valamit bekavarsz és tényleg örökre elvesztesz mindent? Én nem mertem.

És azért is neheztelek a Google-re, mert nincs egy emberi hang egy vonal végén - akár angolul is - akivel az ember beszélhetne. Aki legalább végigvezetne a folyamaton, hogy mindent jól csináltam-e. Nem kérem én, hogy fényképek meg személyi igazolvány beszkennelése alapján adják vissza a fiókomat. Én csak annyit kérek, hogy legyen valaki - akár pénzért cserébe - aki segít, ha baj van. Aki keni-vágja a folyamatot és utána tud nézni, jól csináltam-e mindent.

És sajnos nem kicsit rettegek attól, hogy ez a világ jön. Hogy a nem is olyan távoli jövőben ez lesz a módi. Automatákra bízni emberek sorsát. Egyelőre csak a digitális életeket, de majd egyszer a valós életet is.

Abban pedig meg vagyok győződve, hogy az én jelszavam visszaállításának folyamatában

EGYETLEN EMBER  (HOMO SAPIENS) SEM VETT RÉSZT. 

Az egészet gépek intézték algoritmusok alapján. Elbírálták, hogy a megadott válaszaim mennyire egyeznek az adatbázisban szereplő adatokkal és úgy döntöttek, hogy mivel 66,1 %-ban jó válaszokat adtam, visszakaphatom a fiókomat. De mi lett volna, ha csak 59,9%-ban adtam volna jó válaszokat? Mit csináltam volna akkor? Kinél reklamálhattam volna?

Segítek: senkinél.

Aztán azért is neheztelek, hogy egy FIZETŐS szolgáltatás használójaként nincs jogom semmihez. Én nem ingyen használom a Google szolgáltatásait. Éves díjat fizetek az adattárolásért és -megnéztem ma - 130 USD-ért, azaz mai árfolyamon 30.000,- HUF-ért vannak szoftverek telepítve a jelenlegi telefonomon, (ide kattintva leellenőrizheted), és még ugyanennyiért vásároltam szoftvereket, mondván: később jók lesznek valamire. Ezekhez ugyanúgy nem fértem hozzá. 


A Checkout meg? A bankkártyámat sem tudtam volna kitörölni a Google Checkout-ból, mert nem fértem hozzá ahhoz sem. És mivel egy bankkártyát csak egy profilhoz fogadnak el, cserélhettem volna le, ha egy új profillal szerettem volna fizetni. Meg persze azért is, hogy nehogy valaki visszaéljen vele. 


A feltöltött fényképeimet sem tudtam volna törölni, ahogyan a nem publikus családi videókat sem. És ennek ügyében sem reklamálhattam volna senkinél.

Magyarországon (is) vagyunk jópáran, akik igényelnénk némi törődést. Még akár órabérben is. Elhihetitek nekem, hogy ha február 29-én, a fiók elvesztése után valaki azt mondja nekem, hogy 20.000,- HUF-ért kettő percen belül visszaadja a fiókomat, már fizetem is ki. Ha valaki azt mondja, hogy megkezdett óránként 10.000,- HUF-ért csak segít végigmenni a jelszó visszaigénylés folyamatán, dalolva fizettem volna ki.

Nem éri meg a Google-nek ez? Adja ki nekem! Egy hét alatt felállítok erre egy irodát és szarrá keressük magunkat. Azonnal tudnék adni munkát 100 embernek csak itt, a magyar nyelvterületen és ahogy pörög felfelé az Androidot használók száma, bombabiztosan felfejlődne ez a biznisz többszörösére is. Akár abban a formában is megcsinálnám, hogy 20% az enyém, 80% a Google-é.

Úgyhogy kedves Google, ha valaki olvassa ezt a bejegyzést, a telefonszámom ismert, ha megkapom a jogosultságokat, holnap kezdenénk is a kollégáimmal. ;)

Félretéve a viccet azért ezeknek a dolgoknak vannak ám adatvédelmi és fogyasztóvédelmi vonatkozásai is, amiket a Google helyében én inkább megelőznék. Mármint a bírságokat és pereket. Nem azért, mert a Google nem tudná kifizetni, csupán azért, mert szerintem olcsóbb a megelőzés. És persze azért, mert vannak olyan vonatkozásai, amiket nehéz forintosítani és ilyen például a fogyasztó bizalma.

Az én bizalmam - annak ellenére, hogy a történet pozitívan zárul - például soha nem lesz már olyan, mint volt 2012. február 29-én, 08.50 perckor, a fiókom elvesztése előtti percekben.

A végére egy kis pozitív felhang, ha már eddig elolvastátok:

Nagyon köszönöm Nektek, BARÁTAIM, hogy támogattatok, nyugtatgattatok, megértettetek, elviseltetek és segítettetek, vagy legalább segíteni próbáltatok! Remélem hasonló ügyben soha nem szorultok a segítségemre, de ha mégis, írjatok egy levelet és ha tudok, segítek én is.