Peugeot autórádió egy millió forintért - NOOORMÁLISAK EZEK?

Írtam már a szívásaimról a Peugeot 407-esemmel. A múlt héten éppen a központi kijelző kezdett el szemétkedni. Az autó indításakor feljön a Peugeot jel és ennél nem megy tovább a rendszer. A rádió szól, de 2-3 percenként elhallgat 1 percre, majd újraindul. A CD-tár szól, hangosítani és halkítani is lehet. A beépített telefon szól, igaz bizonytalan mert néha fogadja a hívásokat és néha meg nem.

Mivel a képernyő nem jelenít meg információkat, gyakorlatilag azok a funkciók amikhez a képernyő szükséges most nem használhatók az autóban. Hogy miek ezek? Szinte minden.

Ezek után az előzmények után bementem egy Peugeot szervizbe, hogy hátha csak valami biztosíték a gond és hamar megjavítják.

A hamar az megvolt, nagyjából 10 perc után az elektromos "szagember" rámondta szépen, hogy ez bizony javíthatatlan, csere szükséges.

És most jön a lényeg:

Megnézi a számítógépben, majd jön vissza vigyorogva, hogy hozzak egy széket. Mondom magamban, akkor biztosan vagy százezer forint lesz. Merthogy egy szuperextra autós magnó kábé annyiba kerül. Na jó, ez gyári, legyen kétszáz. Istibizi, még ki is fizettem volna...

Nos, a kijelzőt ki kell cserélni mindenképpen - mondják ők -, hogy megtudjuk, csak ez rossz, vagy a fejegység is. A kijelző 299.078,13 forint, azaz kettőszázkilencvenkilenezer-hetvennyolc forint 13 fillér.

Anyátok p****át, már bocsánat!

Aztán ha ez megvan és szerencsém van, akkor készen vagyunk. De mivel ez lutri, könnyen előfordulhat, hogy a központi egység is rossz, ami 615.593,75 forint, azaz hatszáztizenötezer-ötszázkilencvenhárom forint 75 fillér.

A jó k**a anyátokat azt!

Hát akkor nézzük csak!

Ha ma, 2011. május 11-én szeretnék vásárolni egy 508-as Peugeot-t és abba szeretnék egy fullextrás multimédiát akkor a következő lehetőségem van:

RT6 színes navigációs rendszer + Bluetooth kihangosító audio streaming funkcióval (Acces esetén két zónás automata klímával)

Az én autómban tönkrement rendszer RT3-as, azaz 3-mal korábbi változat, gondolom enyivel olcsóbb is lenne. A példaként felhozott, hárommal újabb RT6 rendszer 340.000,- HUF cakumpakk.

AKKOR MI VAN?

Mi kerül egy retves hatéves elavult szutyokban 919.078,- HUF-ba?

Elment az eszetek, pőzsókámék?

Na, lehiggadok...

És itt jön egy kiegészítés, amit már pár nappal később fűzök az íráshoz hozzá. Tehát:

Lehet, hogy sértő, amit elébb írtam, de az indulatomat talán meg lehet érteni. A "Pözsókámék" megszólítás természetesen nem a szerviznek szól, még csak nem is a Peugeot Hungaria-nak. A jelenségnek. Annak, hogy az ember beleszaladhat egy ilyen szituációba, ha nem mérlegeli, mi jár együtt egy ilyen fullextrás autó vásárlásával.

A történet kicsit árnyaltabb, de akik olvasták korábbi írásaimat a témában, ezt jól tudják. Ha az ember használt autót vesz, beleszaladhat ebbe-abba, erről írtam korábban, amit a Vezess.hu meg is jelentetett anno: http://www.vezess.hu/oteszt/igaz_tortenet_egy_visszatekert_peugeot/19410/ Az elkeseredésem oka igazábólk nem is ez a rádió próbléma, hanem a sok előzmény.

És nagyon fontos megjegyeznem, hogy NEM MINDEN PÖZSÓ ILYEN!!! Én húztam bele, de mondjuk ez engem nagyon nem vígasztal.

Sokat gondolkodtam a dolgon, volt és lesz is pár álmatlan éjszakám emiatt..

Mi a bűnöm? Hogy szerettem volna magamnak egy kicsit jobb autót? Ezért cseréltem le anno a 206-osomat erre a kocsira. Nagyravágyásból. Bűn ez? Bűn, ha az ember jobbat akar, mint amije van éppen? Nem hinném! Csak ez viszi előre a világot, csak ebből van az embernek motivációja.

Az elkeseredésem oka, hogy nem egy amolyan könnyen jött, könnyen ment szitu ez. Az autóért bizony megdolgozok, fő és mellékállásokban is. A pár héttel ezelőtt elkövetett kuplung és lendkerék csere (~240.000,- HUF) például február, március és április hónapban MINDEN hétfő és szerda délután-estémbe került. Ennyit kerestem ugyanis a tanítással, amit elkövetek öttől fél tízig. Ahogy megkaptam a keresményemet, ki is fizettem a szerelőnek (aki mellesleg az unokatesóm és nem fogadott el munkadíjat, emiatt még lelkiismeretfurdalásom is van...). Szóval ennyibe kerül egy hatéves használt autó...

Hogy a gyári fejegységért és kijelzőért nem fogok kilencszáz ezrest kifizetni, az biztos. A ma kapható legcsúcsabb navigációs (iGo alapú, nem fos Navteq), iPod-kezelős, divx-es DVD-t kezelős, USB-s vinyót kezelős, érintőképernyős (nem ilyen tekrőgombbal beszenvedős) kerül 399.990,- HUF-ba. Akkor miröl is beszélünk?

Ígérem, megírom, mi lett a történet vége és fényképeket is mellékelek majd.

Samsung WB650 - felejtős fényképezőgép...

Alapvetően türelmes vagyok ám a technikával, de vannak dolgok, amiket nem tudok megbocsátani.
Fényképezőgépnél ilyen, amikor lemaradok valamiről a gép miatt. Ezért aztán az első szempont fényképezőgép vásárlásánál, hogy mennyi idő allatt készíti el az első fotót a bekapcsolást követően.
De nem is ez a lényeg most, mert a Samsung WB650-es hamar, vagy 2 másodperc alatt kész a fotózásra. Látszólag...
Történt az, hogy az egyik kirándulásunk után töltögetem fel a fotókat a számítógépre és arra leszek figyelmes, mintha fotók hiányoznának. Gondoltam biztosan rosszul emlékszem, vagy annyira hülye vagyok, hogy nem nyomtam le teljesen a fényképezőgép gombját, csak félig.
Aztán később csak előfordul újra és ezért elkezdem a helyszínen mindig visszanézegetni a fotókat, megvannak-e. És rajtakapom a sunyi kis genyát, hogy bizony ha olyan kedve van, nem menti el a fotót a kártyára.
Így aztán a családi eseményekről vagy megvan a fotó, vagy nincs.
Na, ez igazi techshit!
Utánaolvasgattam, és azt látom a termék specifikációjában, hogy maximum 8 GiB-os kártyát lehet beletenni. Így aztán visszamentem a boltba és lecseréltettem a kártyát kisebbre.
Már mint boldog 8 GiB-os kártyatulajdonos mentem el Brnoba, ahol fotózgattam is rendesen. Aztán este  szállodában a döbbenet: egy fotó sincs meg.
Sőt, már nem segít sem a ki- bekapcsolás, sem a kártya ki- be. Fájl hiba az üzenet. Úgyhogy Brnóról nekem csak a fejemben vannak képek, nameg a telefonom némi olyasmi.
Így visszaérkezve szépen visszavittem a boltba, honnan továbbküldik garanciás javításra a Samsungnak.
Van egy fogadásom, hogy nem tudják javítani.
Így aztán egyrészt az elmúlt pár hétből számos fontos fénykép veszett el, másrészt gép nélkül lennék a javítás végéig.
Lennék, ugyanis első felindulásban vettem egy Sony DSC-H9XV-t, aztán jónapot kívánok. Ez ilyen fotókat csinál:

A WB650-nel pedig valaki majd nagyon boldog lesz a javítás után, hiszen a bolti ára még mindig 60 ezres körül van, én meg odaadom bárkinek 50-ért, 2012.március 15-ig érvényes garanciával. Vagy ha nem javítják, majd elcserélem valami más kütyüre. Mert nekem bizony nem kell.
Nálam ugyanis ez bizalom kérdése és egyszerűen elvesztettem a bizalmamat a WB650-es iránt.
Ez van.

Így is lehet: kellemes csalódás az Extreme Digitalnál

Azért ebbe a blogba írom, mert itt írtam meg az előzményeket. Azaz, hogy a vacsiúj Samsung WB650-es fényképezőgépem néha nem készíti el a fényképet. Illetve látszólag elkészíti, de a kártyán aztán nincsen ott.
Ugye nem kell ecsetelnem, mekkora szívás az, amikor az ember végigfotóz egy családi eseményt aztán a fotók fele nincs meg...
Naszóval utánaolvasgattam a dolognak és kiderült, hogy ebbe a gépbe a Samsung csak 8 GiB-ig garantálja a kártya olvashatóságát. Nekem meg egy 16 GiB-osat adtak bele. Valószínűleg ez a baj tehát. A megoldás: csere.
Nem sok reményt fűztem hozzá, hogy a boltban majd kicserélik nekem seszó-sebeszéd a kártyát, de mindenképpen akartam adni egy esélyt.
10-kor nyitottak, én voltam az első a garanciánál. Elmondom a problémámat és a kérdés csupán annyi volt, hogy megvan-e a csomagolás. Megvolt. Akkor adnak egy kisebbet és visszaadják a különbözetet. Még csak le sem kell vásárolni...
Én olyan hálás voltam, hogy inkább levásároltam, úgyhogy most van tokom, még egy 4 GiB-os microSDHC-m és egy képernyővédő fóliám is a fényképezőgéphez.
És amiért leginkább hálás vagyok az, hogy nem kellett csalódnom a boltban.
Ez a bolt egyébként a Pólus Centerben van, jó szívvel ajánlom bárkinek.
Ja, és még udvariasak is voltak...
Most tehát a gépben a belevaló kártya és remélem, hogy ezzel nem fog hibázni. Majd megírom...

... avagy hogyan keserítsük meg a saját életünket felesleges kütyükkel.

Néha már-már el is felejtem, hogy miért is indítottam ezt a blogot. Mármint a techshit-et. Aztán a kütyük mindig emlékeztetnek rá, mennyi szívásal is jár, ha az ember feleslegesen körülveszi magát minden szirszarral. Így volt ez most szombaton is.
A történet pénteken kezdődött, amikor is az autóban se szó, se beszéd kinyiffant a komplett fedélzeti elektronika. A jelenség: valahová megérkeztem és ment minden, majd pár óra múlva indulnék és a központi kijelző egyszerűen nem indul el. A Peugeot jel csak világít, a rendszer néha meg-meg szólal, de nem indul el rendesen. Az ilyen nagy kijelzős autóknál meg ugyebár szinte minden a központi kijelzőről olvasható le, így most sem azt nem tudom, hány fok van az autóban, se telefonálni nem tudok, de még csak a rádiót és a CD-t sem tudom hallgatni. És már előre félek, hogy mibe fog ez nekem fájni. Nem lesz olcsó. És a legjobban az bánt, hogy nem volt még öt napja, hogy 250 000 forintot költöttem a kuplung és a lendkerék cseréjére. Gyakorlatilag amíg hazaértem, addig volt meg az örömöm, hogy végre jó az autó. Ennyi öröm jut nekem. A javításhoz szükséges pénzért február óta minden hétfőn és szerdán késő estig dolgoztam a harmadállásomban és hajszál pontosen ki is fizettem az összes keresményemet. Cserébe 2, azaz kettő óra öröm jutott nekem. Ennyit érdemlek azért, hogy amíg más odahaza döglik a tévé előtt én a főállásom mellet még lenyomok heti tíz órát...
Aztán szombaton reggel indultunk a Tisza-tóra, bringázni mentünk a feleségemmel. Gondoltam kell némi kikapcsolódás is... Az autó szerencsére mozgásképes, csakhát egész úton se zene, se GPS, se telefon. Navigálni így a telefonommal tudtam, az meg pont a cél előtt kezdi kiírogatni, hogy az akkumulátor vagy túl meleg, vagy túl hideg, de a töltést most akkor kikapcsolja. És ezt fél percenként megismlétli. Az ideg majdnem szétvetett, mert nem vagyok ismerős Tiszafüreden és a Hortobágyon, ezért is vittem két független navigációt is magammal, amiből konkrétan  egy sem működött. Még szerencse, hogy a szervezők szép nagy táblára kiírták, hogy merre van a rajt és a nevezés, így könnyedén odataláltunk. Persze a rohad kütyüktől simán eltévedhettem volna, hiába kerültek százezrekbe. A táblák alapján megtaláltuk az esemény helyszínét, neveztünk és indultunk a starthoz.
Gondoltam én, hogy a startól a célig majd rögzítem a túrát a SportyPal-lal, amely egy amolyan GPS-es rögzítő program sportolóknak. Erre tökéletesen alkalmas a Samsung Galaxy Tab-em, amely a nagy akkumulátor miatt 15 órát is képes folyamatosan menni a SportyPal-lal. Elvileg...
A valóság meg az, hogy a startnál, az indulás előtt indítanám a SportyPal-t, erre vagy 15 percig nem talál műholdat. Ekkor indítanám újra a Galaxy Tab-et, az meg további tíz percig csak áll a Samsung feliraton és nem hajlandó bebootolni az Android. A mezőny elindult, úgyhogy kénytelen voltam szépen elrakni. Na itt voltam azon a ponton, hogy földhöz vágom és megtaposom. Meg is tettem volna, ha nem a verejtékemmel megkeresett pénzen vásároltam volna 119 ezresért. Így szépen - némi csendes anyázás közepette - eltettem a bringatáskába és elkezdtünk tekerni.
A tekerés alatt csináltam fotókat, ezek némelyike meg is van. Ugyanis a Samsung WB650 fényképezőgépem nemes egyszerűséggel csak akkor rögzíti a fotókat, amikor kedve tartja. Sunyi módon csinálja, mert az ember fotózgat és csak odahaza, vagy a fotók első visszanézésekor szembesül azzal, hogy a fotók egy része egyszerűen NINCS MEG. Ez ellen persze lehet védekezni valamelyest, mert az ember visszanézheti a lejátszás gombbal és ha lehet, megismételheti a fotót. Na de mi van azokkal a pillanatokkal, amik egyszeriek és megismételhetetlenek? Azoknak bizony annyi...
Egyszóval tele van a tököm a technikával. Tele van azzal, hogy az ember költi a pénzét és szart kap érte. Hogy élmény helyett idegeskedés a jutalma.
Tudom, van aki azt gondolja most, hogy de jó nekem, hogy csak ilyen gondjaim vannak. Igaza van, lehetnék rákos is... Persze én nem nagyon leszek soha rákos, mert valószínűleg előbb visz el a szívinfarktus vagy a gutaütés a sok  rohadt kacat miatt, amivel az életemet megkeserítem magam-magamnak.
Úgyhogy befejeztem!
Szépen lassan eladogatom az öszes szart és olyasmivel fogok foglalkozni, ami nem idegesít. A kiránduláson pedig a természettel fogok foglalkozni, kerékpározás közben a tájat figyelem a szemeimmel és a szelet élvezem a bőrömön. Nem fotózok meg GPS-ezek, meg mittoménmi.
Rohaggyon meg minden kéggyével, ami elektromossággal működik!
UFF!